Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Kik azok a bxzik?
17/07/2023 11:30
| Szerző: Arató András
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is.
Mellékszálként vázoljuk fel az x-betű egyre terjedő használatának intellektuális hátterét. Volt az a kiemelkedő, filmtörténeti jelentőségű mű, amit a NER liofilizált Leni Riefensthalja készített, az Elkxrtuk. (Az említett hölgynek volt szakirányú tehetsége, ami ma már teljesen nélkülözhető tulajdonság a filmkészítéshez szükséges milliárdok néhányszorosának megszerzéséhez). E dokumentumjátékfilm alkotóinak azonban tehetség, jóízlés és tisztesség tekintetében nem sok lapot osztottak, ám jutott nekik előrelátó képesség. A mű címében az x, mint az sejthető, az ú betű helyébe lépett, miként Gulyás teszi azt hamarosan a Pintérébe, ami által a DVD-k elkerülik korunk szellemének fóliázó kedvét. A mű „Elkúrtuk” címmel megbukna a gyermekvédő cenzorok szigorú rostáján, mint Hadházy, a városi Vuk az ő sompolygó kérdéseivel, de hála az x tündöklésének, bátran vetíthető az óvodákban azon órákban, amikor egyébként éppen nemváltoztató műtétekkel, vagy melegpropagandával mételyezné kisdedjeink fejét a háborúpárti baloldal.
Volt július 15-én ez a Budapest Pride, ami azért jó, mert alkalmat ad arra, hogy lássuk, az állampárt kihelyezett szélsőjobboldali szerve – egyes liberálbolsik a neonáci jelzőt sem átallják reá használni - megkülönböztethesse magát a Fidesztől: „A Mi Hazánk az egyetlen párt, mely a homoszexuális propagandafelvonulás betiltását követeli, hiszen mi a mára mindenféle szexuális devianciát népszerűsítő felvonulások ügyében se Gyurcsányék támogató, se Orbánék tűrő politikáját nem fogadjuk el” – mondják a derék nemzeti legények. Az, hogy a Mi Hazánknak nincs közös halmaza a mi hazánkkal, csupán játék a nagybetűkkel. Noha a „támogató” fogalma sem teljesen világos, ám a tűrés, mint olyan, még súlyosan tisztázásra vár, legalábbis ebben a kontextusban. Például a fóliázás ebbe a körbe tartozik-e, szemben például a darálással? (Utóbbi technikai megoldás jobban megfelel a kor szellemének, hiszen a nagy történelmi elődök drasztikus hőkezeléssel oldották meg a nemkívánatos szerzők köteteinek a sorsát, ami nem környezetbarát módszer. Az újrahasznosítás lehetősége füstbe megy a látványosság oltárán).
Visszakanyarodva a másmilyenség kérdésére, aligha cáfolható, hogy az nem lehet egyirányú. Ha ő másmilyen, akkor hozzá képest meg te vagy eltérő. Nézőpont kérdése, hogy a majom van-e a ketrecben, vagy az őt bámuló homo sapiens sapiens.
Mindenek értője a gyermekvédelmi eposzi jelzővel illetett jogszabály témában (is) tudományos értékű tétellel ajándékozta meg a nagyérdeműt: hogy a homoszexualitás és a pedofília között mi az összefüggés, azt majd meglátjuk.
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is. Közülük számosan kénytelenek „másmilyen szexuális identitásukat” titkolni egyrészt, másrészt a rendszer álláspontját nagy hangerővel hirdetni. Őket bátran illethetjük a bxzi jelzővel. Meg azokat az überkeresztényeket, cölibátust hazudókat, akiknek az áldozatait zaklatás címén zaklat a hazai igazságszolgáltatás torzulata.
Nem a melegeket, transzneműeket, hanem a farizeusokat.
Ami pedig az x társadalmi helyzetét illeti, idegen ő a magyar nyelvben, kizárólag jövevényszavakban lelhető fel (például praxis, kontextus. Nem, Móricka, a kex nem ilyen, a szex viszont nem való az óvodába).
Idegen szavak, hm – no migration!
Címlapi fotó: Mátyus László
