Orbán Viktor az ingyen pénz helyett, inkább védelmi pénzt fizet - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Az adatlopások története - Dési János jegyzete
Nevezhetjük mai kifejezéssel “adatszivárgásnak” is, de talán a lopás pontosabban írja le a történteket.
Közös képviselő – Józsa Márta jegyzete
Na most tegyük fel, hogy van egy háromgyerekes roma család, a szülők nyolc általánost végeztek, mindketten dolgoznak, összegyűjtöttek, netán örököltek annyit, hogy ha összehúzzák a nadrágszíjat, akkor vehetnek 3 százalékos kamatozású hitellel egy házat egy faluban. Csakhogy…
Forrás hűs, tiszta vize – Szénási Sándor jegyzete
Ha jól értjük a kormánymédiát, és jól értjük, akkor az ukrán már csak olyan, hogy szeret valamit felépíteni, majd lerombolni, ebben leli kedvét, hiába, az a fajta. Hogy a káosz nagyobb legyen, ami nyilván cél is, a nyilvánossá tett listán szereplők némelyike közli, hogy ő egyáltalán nem is regisztrált. Egyes vélemények szerint lista sincs, vagyis szivárgás sem történt, az egész egy kamu. Ebben a megtervezett tohuvabohuban a kormánytábornak egymást lefejelő igazságokat kell elhinnie, amiben persze gyakorlata van már.
A duma bojkottja, avagy mindenki fogja be a pofáját – Selmeci János jegyzete
Szóval ne töltögessen le a nép egyszerű gyermeke pártos appokat, mert fel fogja hívni a Vadhajtásos faszi, és elküldi az anyjába, szépen kussolva el lehet menni szavazni, kivéve ha állami, vagy Mészáros Lőrinc dolgozó, vagy közmunkás az ember, mert akkor abban is segítünk, de a választás napjáig csak ne aktivistáskodjon, meg nemzet hangjázzon, meg előválasztgasson senki, mert megírjuk, hogy hova jár a mocskos ukrán gyereke óvodába.
Córesz - Rózsa Péter jegyzete
Az átlagnyugdíj szégyenszemre 226 ezer, ha marad a korábbi számítási mód, akkor 373 ezer forint lenne. Meg inkább szembeötlő a különbség az öregségi nyugdíjasoknál, ahol az átlagos nyugdíj 246 ezer helyett ma 405 ezer forintnál tartana.
A felszámolóbiztos - Szénási Sándor jegyzete
Itt állunk tehát egy magáról minden demokratikus göncöt ledobó, a nyugati konszenzualitást megtaposó, intézményi jogokat simán lenyúló, gátlástalan és obszcén vezérelvű mintával, aminek a kistestvére itt trónol rajtunk.
Orbán már banki elemzőkkel veszekszik a Facebookon - Kárpáti Iván jegyzete
A sokat emlegetett piacoknak igazából mindegy, mi lesz a kimenetele a választásoknak, ők azon is tudnak keresni, ha szarul mennek nálunk a dolgok. Ők felmérik a lehetséges forgatókönyveket és eszerint alakítják a stratégiájukat. Beárazzák ezt is, beárazzák azt is. A törzsi harcaink senkit nem érdekelnek rajtunk kívül.
Arató András: Kik azok a bxzik?
17/07/2023 11:30
| Szerző: Arató András
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is.
Mellékszálként vázoljuk fel az x-betű egyre terjedő használatának intellektuális hátterét. Volt az a kiemelkedő, filmtörténeti jelentőségű mű, amit a NER liofilizált Leni Riefensthalja készített, az Elkxrtuk. (Az említett hölgynek volt szakirányú tehetsége, ami ma már teljesen nélkülözhető tulajdonság a filmkészítéshez szükséges milliárdok néhányszorosának megszerzéséhez). E dokumentumjátékfilm alkotóinak azonban tehetség, jóízlés és tisztesség tekintetében nem sok lapot osztottak, ám jutott nekik előrelátó képesség. A mű címében az x, mint az sejthető, az ú betű helyébe lépett, miként Gulyás teszi azt hamarosan a Pintérébe, ami által a DVD-k elkerülik korunk szellemének fóliázó kedvét. A mű „Elkúrtuk” címmel megbukna a gyermekvédő cenzorok szigorú rostáján, mint Hadházy, a városi Vuk az ő sompolygó kérdéseivel, de hála az x tündöklésének, bátran vetíthető az óvodákban azon órákban, amikor egyébként éppen nemváltoztató műtétekkel, vagy melegpropagandával mételyezné kisdedjeink fejét a háborúpárti baloldal.
Volt július 15-én ez a Budapest Pride, ami azért jó, mert alkalmat ad arra, hogy lássuk, az állampárt kihelyezett szélsőjobboldali szerve – egyes liberálbolsik a neonáci jelzőt sem átallják reá használni - megkülönböztethesse magát a Fidesztől: „A Mi Hazánk az egyetlen párt, mely a homoszexuális propagandafelvonulás betiltását követeli, hiszen mi a mára mindenféle szexuális devianciát népszerűsítő felvonulások ügyében se Gyurcsányék támogató, se Orbánék tűrő politikáját nem fogadjuk el” – mondják a derék nemzeti legények. Az, hogy a Mi Hazánknak nincs közös halmaza a mi hazánkkal, csupán játék a nagybetűkkel. Noha a „támogató” fogalma sem teljesen világos, ám a tűrés, mint olyan, még súlyosan tisztázásra vár, legalábbis ebben a kontextusban. Például a fóliázás ebbe a körbe tartozik-e, szemben például a darálással? (Utóbbi technikai megoldás jobban megfelel a kor szellemének, hiszen a nagy történelmi elődök drasztikus hőkezeléssel oldották meg a nemkívánatos szerzők köteteinek a sorsát, ami nem környezetbarát módszer. Az újrahasznosítás lehetősége füstbe megy a látványosság oltárán).
Visszakanyarodva a másmilyenség kérdésére, aligha cáfolható, hogy az nem lehet egyirányú. Ha ő másmilyen, akkor hozzá képest meg te vagy eltérő. Nézőpont kérdése, hogy a majom van-e a ketrecben, vagy az őt bámuló homo sapiens sapiens.
Mindenek értője a gyermekvédelmi eposzi jelzővel illetett jogszabály témában (is) tudományos értékű tétellel ajándékozta meg a nagyérdeműt: hogy a homoszexualitás és a pedofília között mi az összefüggés, azt majd meglátjuk.
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is. Közülük számosan kénytelenek „másmilyen szexuális identitásukat” titkolni egyrészt, másrészt a rendszer álláspontját nagy hangerővel hirdetni. Őket bátran illethetjük a bxzi jelzővel. Meg azokat az überkeresztényeket, cölibátust hazudókat, akiknek az áldozatait zaklatás címén zaklat a hazai igazságszolgáltatás torzulata.
Nem a melegeket, transzneműeket, hanem a farizeusokat.
Ami pedig az x társadalmi helyzetét illeti, idegen ő a magyar nyelvben, kizárólag jövevényszavakban lelhető fel (például praxis, kontextus. Nem, Móricka, a kex nem ilyen, a szex viszont nem való az óvodába).
Idegen szavak, hm – no migration!
Címlapi fotó: Mátyus László
