Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."
Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Arató András: Kik azok a bxzik?
17/07/2023 11:30
| Szerző: Arató András
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is.
Mellékszálként vázoljuk fel az x-betű egyre terjedő használatának intellektuális hátterét. Volt az a kiemelkedő, filmtörténeti jelentőségű mű, amit a NER liofilizált Leni Riefensthalja készített, az Elkxrtuk. (Az említett hölgynek volt szakirányú tehetsége, ami ma már teljesen nélkülözhető tulajdonság a filmkészítéshez szükséges milliárdok néhányszorosának megszerzéséhez). E dokumentumjátékfilm alkotóinak azonban tehetség, jóízlés és tisztesség tekintetében nem sok lapot osztottak, ám jutott nekik előrelátó képesség. A mű címében az x, mint az sejthető, az ú betű helyébe lépett, miként Gulyás teszi azt hamarosan a Pintérébe, ami által a DVD-k elkerülik korunk szellemének fóliázó kedvét. A mű „Elkúrtuk” címmel megbukna a gyermekvédő cenzorok szigorú rostáján, mint Hadházy, a városi Vuk az ő sompolygó kérdéseivel, de hála az x tündöklésének, bátran vetíthető az óvodákban azon órákban, amikor egyébként éppen nemváltoztató műtétekkel, vagy melegpropagandával mételyezné kisdedjeink fejét a háborúpárti baloldal.
Volt július 15-én ez a Budapest Pride, ami azért jó, mert alkalmat ad arra, hogy lássuk, az állampárt kihelyezett szélsőjobboldali szerve – egyes liberálbolsik a neonáci jelzőt sem átallják reá használni - megkülönböztethesse magát a Fidesztől: „A Mi Hazánk az egyetlen párt, mely a homoszexuális propagandafelvonulás betiltását követeli, hiszen mi a mára mindenféle szexuális devianciát népszerűsítő felvonulások ügyében se Gyurcsányék támogató, se Orbánék tűrő politikáját nem fogadjuk el” – mondják a derék nemzeti legények. Az, hogy a Mi Hazánknak nincs közös halmaza a mi hazánkkal, csupán játék a nagybetűkkel. Noha a „támogató” fogalma sem teljesen világos, ám a tűrés, mint olyan, még súlyosan tisztázásra vár, legalábbis ebben a kontextusban. Például a fóliázás ebbe a körbe tartozik-e, szemben például a darálással? (Utóbbi technikai megoldás jobban megfelel a kor szellemének, hiszen a nagy történelmi elődök drasztikus hőkezeléssel oldották meg a nemkívánatos szerzők köteteinek a sorsát, ami nem környezetbarát módszer. Az újrahasznosítás lehetősége füstbe megy a látványosság oltárán).
Visszakanyarodva a másmilyenség kérdésére, aligha cáfolható, hogy az nem lehet egyirányú. Ha ő másmilyen, akkor hozzá képest meg te vagy eltérő. Nézőpont kérdése, hogy a majom van-e a ketrecben, vagy az őt bámuló homo sapiens sapiens.
Mindenek értője a gyermekvédelmi eposzi jelzővel illetett jogszabály témában (is) tudományos értékű tétellel ajándékozta meg a nagyérdeműt: hogy a homoszexualitás és a pedofília között mi az összefüggés, azt majd meglátjuk.
Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is. Közülük számosan kénytelenek „másmilyen szexuális identitásukat” titkolni egyrészt, másrészt a rendszer álláspontját nagy hangerővel hirdetni. Őket bátran illethetjük a bxzi jelzővel. Meg azokat az überkeresztényeket, cölibátust hazudókat, akiknek az áldozatait zaklatás címén zaklat a hazai igazságszolgáltatás torzulata.
Nem a melegeket, transzneműeket, hanem a farizeusokat.
Ami pedig az x társadalmi helyzetét illeti, idegen ő a magyar nyelvben, kizárólag jövevényszavakban lelhető fel (például praxis, kontextus. Nem, Móricka, a kex nem ilyen, a szex viszont nem való az óvodába).
Idegen szavak, hm – no migration!
Címlapi fotó: Mátyus László
