Arató András: Kik azok a bxzik?

Mellékszálként vázoljuk fel az x-betű egyre terjedő használatának intellektuális hátterét. Volt az a kiemelkedő, filmtörténeti jelentőségű mű, amit a NER liofilizált Leni Riefensthalja készített, az Elkxrtuk. (Az említett hölgynek volt szakirányú tehetsége, ami ma már teljesen nélkülözhető tulajdonság a filmkészítéshez szükséges milliárdok néhányszorosának megszerzéséhez). E dokumentumjátékfilm alkotóinak azonban tehetség, jóízlés és tisztesség tekintetében nem sok lapot osztottak, ám jutott nekik előrelátó képesség. A mű címében az x, mint az sejthető, az ú betű helyébe lépett, miként Gulyás teszi azt hamarosan a Pintérébe, ami által a DVD-k elkerülik korunk szellemének fóliázó kedvét. A mű „Elkúrtuk” címmel megbukna a gyermekvédő cenzorok szigorú rostáján, mint Hadházy, a városi Vuk az ő sompolygó kérdéseivel, de hála az x tündöklésének, bátran vetíthető az óvodákban azon órákban, amikor egyébként éppen nemváltoztató műtétekkel, vagy melegpropagandával mételyezné kisdedjeink fejét a háborúpárti baloldal.

Volt július 15-én ez a Budapest Pride, ami azért jó, mert alkalmat ad arra, hogy lássuk, az állampárt kihelyezett szélsőjobboldali szerve – egyes liberálbolsik a neonáci jelzőt sem átallják reá használni - megkülönböztethesse magát a Fidesztől: „A Mi Hazánk az egyetlen párt, mely a homoszexuális propagandafelvonulás betiltását követeli, hiszen mi a mára mindenféle szexuális devianciát népszerűsítő felvonulások ügyében se Gyurcsányék támogató, se Orbánék tűrő politikáját nem fogadjuk el” – mondják a derék nemzeti legények. Az, hogy a Mi Hazánknak nincs közös halmaza a mi hazánkkal, csupán játék a nagybetűkkel. Noha a „támogató” fogalma sem teljesen világos, ám a tűrés, mint olyan, még súlyosan tisztázásra vár, legalábbis ebben a kontextusban. Például a fóliázás ebbe a körbe tartozik-e, szemben például a darálással? (Utóbbi technikai megoldás jobban megfelel a kor szellemének, hiszen a nagy történelmi elődök drasztikus hőkezeléssel oldották meg a nemkívánatos szerzők köteteinek a sorsát, ami nem környezetbarát módszer. Az újrahasznosítás lehetősége füstbe megy a látványosság oltárán).

 

transzparens a 2023-as Budapest Pride-on

Fotó: Pálinkás János / Klubrádió

 

Visszakanyarodva a másmilyenség kérdésére, aligha cáfolható, hogy az nem lehet egyirányú. Ha ő másmilyen, akkor hozzá képest meg te vagy eltérő. Nézőpont kérdése, hogy a majom van-e a ketrecben, vagy az őt bámuló homo sapiens sapiens.

Mindenek értője a gyermekvédelmi eposzi jelzővel illetett jogszabály témában (is) tudományos értékű tétellel ajándékozta meg a nagyérdeműt: hogy a homoszexualitás és a pedofília között mi az összefüggés, azt majd meglátjuk.

Nemzetünk nagyjai, államtitkárok, miniszterek, frakcióvezetők, a legkülönbözőbb intézmények urai hangsúlyozottan utasítják el „a hagyományostól eltérő családmodellnek” még a gondolatát is. Közülük számosan kénytelenek „másmilyen szexuális identitásukat” titkolni egyrészt, másrészt a rendszer álláspontját nagy hangerővel hirdetni. Őket bátran illethetjük a bxzi jelzővel. Meg azokat az überkeresztényeket, cölibátust hazudókat, akiknek az áldozatait zaklatás címén zaklat a hazai igazságszolgáltatás torzulata.

Nem a melegeket, transzneműeket, hanem a farizeusokat.

Ami pedig az x társadalmi helyzetét illeti, idegen ő a magyar nyelvben, kizárólag jövevényszavakban lelhető fel (például praxis, kontextus. Nem, Móricka, a kex nem ilyen, a szex viszont nem való az óvodába).

Idegen szavak, hm – no migration!

Címlapi fotó: Mátyus László