Jeszenszky Géza: Magányosan
Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.
Arató András: Marine Le Pen beugrott Orbánhoz
Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!
G.Gy.: A népszámlálás elutasított válasza
"Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig."
Arató András: A jó apa
A türelmes szülő hagyja a gyermekét, hadd próbálkozzon, nem veszi ki a kezéből az irónt, amikor egy cica vagy épp a Colosseum lerajzolásával próbálkozik. A mi apánk is ilyen, de most a paciencia végső határáig jutott, midőn imígyen szólt: „Gyurka, te nem vagy képes a kezeléséhez, pedig megmondtam neked, akkor játszhatsz tovább a közpénz jellegét elvesztett pénzemmel, ha egyszámjegyűvé redukálod év végéig az inflációt!"
Jeszenszky Géza: Zsákutcás magyar külpolitika
Kísért, sőt már itt van a nyakunkon a Bibó István által zsákutcásnak nevezett magyar történelem. A balsorsból kikerülve a balítéletek, a rossz döntések fenyegetik újra nemzetünk jelenét és jövőjét.
Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!
Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.
Rényi András: Rendhagyó nekrológ
A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: Futná mindenre
5/09/2023 13:39
| Szerző: Csillag István
Azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására pedig az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc? Képzeljük el, hogy egyszer arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz.
Amikor olvasom az átlátszó érveléseket elcsodálkozom, hogy azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, vagy hogy a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc?
Ha van csoda, akkor az éppen az, hogy Orbán olyan kényúr, akinek egyetlen intésére stadionok bújnak ki a földből és százezrek panasza némul el. Pedig milyen egyszerű lenne a megoldás némi jószándék, a ’zemberek jóléte iránti elkötelezettség, vagy akár némi arányérzék esetében.
Képzeljük el, hogy arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz. Az az évi 40 milliárd a pedagógusok 6-8 százalékos béremelésére biztosítana fedezetet, ugyanakkor nem kellene külön energiákat fordítani arra, hogy az uszító, háborús, oroszbarát, soviniszta propaganda súlyos lelki és együttélési viszonyokat roncsoló hatásait a lelkiismeretes pedagógusok ellensúlyozzák. Ha tovább bogarásszuk csupán ennek a tárca nélküli szervezetnek a költségvetését biztosan találunk még legalább 30 milliárdot, amiből a Bécs-Budapest vasútvonal felújítása megvalósítható és egyúttal nem érné veszteség a’zemberek biztonságát. Már csak azért sem érné kár a nemzetbiztonságot, mert már nem tudnák ebből a pénzből megfigyelni a tinédzser tanulókat, akik egyetemük, iskolájuk védelmében emeltek szót, vagy azokat a kritikus újságírókat, akik a nagy kormányzati csinnadrattával megvalósuló akkumulátorüzemek környezeti hatását mutatják be. A közel félezer civil telefonjára rátelepített Pegazus lehallgató-programra, vagy a legújabb QuaDream telepítésére se jutna pénz, amitől nem csak a magyar közélet tisztulna, de nem kellene a magyar igazságügyminiszternek uniós fórumok előtt beszámolnia a magyarországi demokrácia elleni újabb kormányzati támadásról.
Ahogy nyilván Hitlert sem lehetett rábeszélni, hogy mondjon le balkeze, Goebbels kiemelt támogatásáról, éppígy Orbán se akarná elveszíteni „mágusának”, Rogánnak a szolgálatait, hiszen a mindennap elvégzett telefonos közvélemény-kutatásokban igazolódó „irokéz-közmondások” nélkül hogyan is boldogulna a nagy indiánfőnök. Honnét tehetne szert azokra az ismeretekre, hogy milyen lágy drogokkal lehet a magyar közvéleményt saját szövetségeink a NATO, vagy az unió, vagy éppen Ukrajna ellen hangolni, milyen stílusban kell az orosz propagandakiadványokat magyarra fordítani. Ezek egy diktatúrában elengedhetetlenül fontos szolgáltatások, és a’zemberek minden választás esetén vastagon meghálálják a gondoskodást, így maradhat fenn örökké a kétharmad. Pedig a propagandára, a lehallgatásokra, a kormányzati infokommunikációs szolgáltatásokra fordított százmilliárdokból futná a pedagógusok béremelésére, a vasútfelújításra, mi több még az elesettek támogatására is. De hát hiába sírunk ezeken a hasábokon, amikor a ’zemberek igénylik és óhajtják a hazugságot, nem sajnálják a saját megfigyelésükre elköltött tízmilliárdokat. Pedig másra is futná….
