Csillag István: Futná mindenre

Amikor olvasom az átlátszó érveléseket elcsodálkozom, hogy azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, vagy hogy a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc?

Ha van csoda, akkor az éppen az, hogy Orbán olyan kényúr, akinek egyetlen intésére stadionok bújnak ki a földből és százezrek panasza némul el. Pedig milyen egyszerű lenne a megoldás némi jószándék, a ’zemberek jóléte iránti elkötelezettség, vagy akár némi arányérzék esetében.

Képzeljük el, hogy arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz. Az az évi 40 milliárd a pedagógusok 6-8 százalékos béremelésére biztosítana fedezetet, ugyanakkor nem kellene külön energiákat fordítani arra, hogy az uszító, háborús, oroszbarát, soviniszta propaganda súlyos lelki és együttélési viszonyokat roncsoló hatásait a lelkiismeretes pedagógusok ellensúlyozzák. Ha tovább bogarásszuk csupán ennek a tárca nélküli szervezetnek a költségvetését biztosan találunk még legalább 30 milliárdot, amiből a Bécs-Budapest vasútvonal felújítása megvalósítható és egyúttal nem érné veszteség a’zemberek biztonságát. Már csak azért sem érné kár a nemzetbiztonságot, mert már nem tudnák ebből a pénzből megfigyelni a tinédzser tanulókat, akik egyetemük, iskolájuk védelmében emeltek szót, vagy azokat a kritikus újságírókat, akik a nagy kormányzati csinnadrattával megvalósuló akkumulátorüzemek környezeti hatását mutatják be. A közel félezer civil telefonjára rátelepített Pegazus lehallgató-programra, vagy a legújabb QuaDream telepítésére se jutna pénz, amitől nem csak a magyar közélet tisztulna, de nem kellene a magyar igazságügyminiszternek uniós fórumok előtt beszámolnia a magyarországi demokrácia elleni újabb kormányzati támadásról.

 

Mérleg, 1949-ben.

 

Forrás:

 Fortepan/Kovács Márton Ernő

 

Ahogy nyilván Hitlert sem lehetett rábeszélni, hogy mondjon le balkeze, Goebbels kiemelt támogatásáról, éppígy Orbán se akarná elveszíteni „mágusának”, Rogánnak a szolgálatait, hiszen a mindennap elvégzett telefonos közvélemény-kutatásokban igazolódó „irokéz-közmondások” nélkül hogyan is boldogulna a nagy indiánfőnök. Honnét tehetne szert azokra az ismeretekre, hogy milyen lágy drogokkal lehet a magyar közvéleményt saját szövetségeink a NATO, vagy az unió, vagy éppen Ukrajna ellen hangolni, milyen stílusban kell az orosz propagandakiadványokat magyarra fordítani. Ezek egy diktatúrában elengedhetetlenül fontos szolgáltatások, és a’zemberek minden választás esetén vastagon meghálálják a gondoskodást, így maradhat fenn örökké a kétharmad. Pedig a propagandára, a lehallgatásokra, a kormányzati infokommunikációs szolgáltatásokra fordított százmilliárdokból futná a pedagógusok béremelésére, a vasútfelújításra, mi több még az elesettek támogatására is. De hát hiába sírunk ezeken a hasábokon, amikor a ’zemberek igénylik és óhajtják a hazugságot, nem sajnálják a saját megfigyelésükre elköltött tízmilliárdokat. Pedig másra is futná….