„Klubrádió
Szabadság Klub
Arató András: Ki a diplomata?
Szabadság Klub

Arató András: Ki a diplomata?

Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
Szabadság Klub

Csillag István: A korbácsfonó

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató András: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Szabadság Klub

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz

Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Arató András: Életeteket és véreteket! Meg az adótokat.
Szabadság Klub

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat

Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Gábor György: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
Szabadság Klub

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség

L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
Szabadság Klub

Arató András: Neveitek napjára

A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.

Csillag István: Tízévente

29/05/2023 20:17

| Szerző: Csillag István

"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."

1992, 2002, 2012, 2022. Ha látnok lennék, azt gondolnám, hogy Orbán nem véletlenül tízévente lép át egy újabb piros vonalat. 1992-ben a később elhíresült székházügyből, a Fidesz számára megszerzett valamikori Tisztiház előszerződéssel történő értékesítéséből származó pénzből alapozta meg saját és politikai családja felkapaszkodását, ennek a pártja belső nyilvánosságát megkerülő akciónak a segítségével centralizálta a saját kezébe a Fideszen belüli irányítási jogokat. 2002-ben a tovább-kormányzás lehetőségét elveszítve, a Dísz téren elmondott beszédében létrehozta a „kettős hatalmat”, amikor nem a pártját, hanem a személyes irányítása alatt létrehozandó polgári köröket nyilvánította az ország, a haza legitim, elismert képviselőinek. 2012-ben az ország alkotmányos rendjét, intézményrendszerét meghatározó Alkotmányt kizárólag az általa személyesen kiválasztott képviselőkkel és nem az Országgyűlés egészével váltatta fel a személyes korlátlan jogait legitimáló Alaptörvénnyel és sarkalatos törvényekkel. 2022-ben nyakló nélküli közpénzszórással, háborús fenyegetéssel, és az orosz agresszió nyílt támogatásával győzedelmeskedett az ellene szerveződött ellenzéki összefogás ezek nélkül is meglehetősen tehetetlen (hiszen se pénzük, se szabad médiahozzáférésük, se a választási szabályokat kiegyensúlyozó lehetőségeik nem voltak) erői felett. Orbán feljutott a csúcsra.

 
eredeti fotó: MTI
 

Mintha kezdettől fogva az általa egy időben felkapott Harari (Yuval Noah) izraeli történész könyveiből indult volna ki, aki a mesterséges intelligencia kapcsán jegyezte meg, hogy az embernek tízévente meg kell újulnia. Orbánnál a megújulás a valóságban a határok átlépését jelenti. Elsőre 1992-ben azt az erkölcsi határt lépte át, amely a közösségnek szánt pénz (Fidesz pártszékház értékesítése) magánzsebbe csorgatását, – akár időlegesen is – magáncélokra való igénybevételét (Orbán Győző gánti kőbányaszerzése) sikkasztásnak, de legalábbis erkölcsileg összeférhetetlennek tekinti. Másodjára 2002-ben azt a politikai határt lépte át, amelyik az ország nem rá és pártjára szavazó részét kiközösítéssel, a hazából való kitaszítással fenyegeti („a haza nem lehet ellenzékben”), ami a középkorban a kiközösített, kiátkozott elpusztításának a büntetlenségét ígérte. 2012-ben harmadjára a közös, mindenkire vonatkozó szabályokat saját bandériumának a tagjaival a saját képére, a saját akaratára formálta, ami által már senki sem bízhat a törvények mindenkire egyformán, egyaránt és pártatlanul kötelező erejében, ezzel eltakarította a jogállamiság maradékát. Végül, 2022-ben nyíltan Putyin zsoldjába szegődve – talán éppen a Petőfi-évfordulóra való készülődés hevében – „muszkavezetővé” vált, aki akár maga irányozná a kozákok dzsidáját a szabadság és szerelem költőjének a szívébe.

Sokan a Kötcsén 2009. szeptember 9-én elmondott Orbán-évértékelő beszédre úgy emlékeznek, mint amelyikben előre bejelentette a „nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér létrejöttét, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket …a maga természetességével képviseli.” Sokkal érdekesebb azonban az, hogy az „elit kultúrateremtésen keresztül fennálló kötelezettségéről” beszélt, „amennyiben szépen, nemesen és választékosan kíván élni.”  Az Orbánnál tízévente bekövetkezett erkölcsi, politikai, alkotmányos és nemzeti határok átlépése szempontjából ma már világosan látjuk, hogy mi is az ő mintaadó szerepe abban, hogy az általa vezetett elit szépen, nemesen és választékosan éljen. A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB