Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Csillag István: Tízévente
29/05/2023 20:17
| Szerző: Csillag István
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."
1992, 2002, 2012, 2022. Ha látnok lennék, azt gondolnám, hogy Orbán nem véletlenül tízévente lép át egy újabb piros vonalat. 1992-ben a később elhíresült székházügyből, a Fidesz számára megszerzett valamikori Tisztiház előszerződéssel történő értékesítéséből származó pénzből alapozta meg saját és politikai családja felkapaszkodását, ennek a pártja belső nyilvánosságát megkerülő akciónak a segítségével centralizálta a saját kezébe a Fideszen belüli irányítási jogokat. 2002-ben a tovább-kormányzás lehetőségét elveszítve, a Dísz téren elmondott beszédében létrehozta a „kettős hatalmat”, amikor nem a pártját, hanem a személyes irányítása alatt létrehozandó polgári köröket nyilvánította az ország, a haza legitim, elismert képviselőinek. 2012-ben az ország alkotmányos rendjét, intézményrendszerét meghatározó Alkotmányt kizárólag az általa személyesen kiválasztott képviselőkkel és nem az Országgyűlés egészével váltatta fel a személyes korlátlan jogait legitimáló Alaptörvénnyel és sarkalatos törvényekkel. 2022-ben nyakló nélküli közpénzszórással, háborús fenyegetéssel, és az orosz agresszió nyílt támogatásával győzedelmeskedett az ellene szerveződött ellenzéki összefogás ezek nélkül is meglehetősen tehetetlen (hiszen se pénzük, se szabad médiahozzáférésük, se a választási szabályokat kiegyensúlyozó lehetőségeik nem voltak) erői felett. Orbán feljutott a csúcsra.
Mintha kezdettől fogva az általa egy időben felkapott Harari (Yuval Noah) izraeli történész könyveiből indult volna ki, aki a mesterséges intelligencia kapcsán jegyezte meg, hogy az embernek tízévente meg kell újulnia. Orbánnál a megújulás a valóságban a határok átlépését jelenti. Elsőre 1992-ben azt az erkölcsi határt lépte át, amely a közösségnek szánt pénz (Fidesz pártszékház értékesítése) magánzsebbe csorgatását, – akár időlegesen is – magáncélokra való igénybevételét (Orbán Győző gánti kőbányaszerzése) sikkasztásnak, de legalábbis erkölcsileg összeférhetetlennek tekinti. Másodjára 2002-ben azt a politikai határt lépte át, amelyik az ország nem rá és pártjára szavazó részét kiközösítéssel, a hazából való kitaszítással fenyegeti („a haza nem lehet ellenzékben”), ami a középkorban a kiközösített, kiátkozott elpusztításának a büntetlenségét ígérte. 2012-ben harmadjára a közös, mindenkire vonatkozó szabályokat saját bandériumának a tagjaival a saját képére, a saját akaratára formálta, ami által már senki sem bízhat a törvények mindenkire egyformán, egyaránt és pártatlanul kötelező erejében, ezzel eltakarította a jogállamiság maradékát. Végül, 2022-ben nyíltan Putyin zsoldjába szegődve – talán éppen a Petőfi-évfordulóra való készülődés hevében – „muszkavezetővé” vált, aki akár maga irányozná a kozákok dzsidáját a szabadság és szerelem költőjének a szívébe.
Sokan a Kötcsén 2009. szeptember 9-én elmondott Orbán-évértékelő beszédre úgy emlékeznek, mint amelyikben előre bejelentette a „nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér létrejöttét, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket …a maga természetességével képviseli.” Sokkal érdekesebb azonban az, hogy az „elit kultúrateremtésen keresztül fennálló kötelezettségéről” beszélt, „amennyiben szépen, nemesen és választékosan kíván élni.” Az Orbánnál tízévente bekövetkezett erkölcsi, politikai, alkotmányos és nemzeti határok átlépése szempontjából ma már világosan látjuk, hogy mi is az ő mintaadó szerepe abban, hogy az általa vezetett elit szépen, nemesen és választékosan éljen. A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig.
