Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Csillag István: A választás lehetősége
18/06/2023 10:04
| Szerző: Csillag István
Magyarországon, akarom mondani agyarországon (a neonhirdetményen kiégett az M betű) az állami szabályozás érdek-és értékmentessége még jámbor óhajként is felforgató gondolat, a minden kiadó számára elérhető adófizetői áldozat pedig "mese habbal".
Annyit beszélünk a szabadságról, hogy el is felejtjük, hogy a hétköznapokban a szabadság nem más, mint a választás lehetősége. A hétköznapokban szeretjük magunk mérlegelni, hogy melyik kapcsolatunkat tartsuk életben, mit kezdjünk az összegyűjtött tárgyainkkal, mit kezdjünk a pénzünkkel, mit kezdjünk az időnkkel. Már kiskamaszként se szeretjük, ha gondviselőink, a szüleink szabják meg milyen ruhát, milyen hosszú hajat viseljünk, befesthetjük-e körmünket, kell-e zoknit húznunk, hordhatunk-e sportcipőt öltönyhöz. Felnőttként tudomásul vesszük, de nem kedveljük, ha munkahelyi feladataink sorrendjét – a technikai sorrend logikáján kívül – a főnöki önkény állapítja meg, ha azt is megszabják nekünk mikor szakíthatjuk meg a munkát saját természetes szükségünk elvégzésére. Nem szerettük, de kénytelenek voltunk elfogadni, hogy Lewi’s farmerje csak Bécsben élő unokatestvérünknek, orkánkabátja grazi nagybácsinknak lehet, nekünk a Trapper meg a viharkabát a szabad választás.
A 60-as években "cukros ételekről álmodva" nem tudtunk kartellekről, így eszünkbe se jutott, hogy a választás lehetőségét a piac, a verseny teremti meg, ezért vettük tudomásul a "cipőt a cipőboltből!" reklámot, bár annyiban jobb volt a helyzetünk, mint marosszéki unokabátyánknak, aki vasárnap "sárkányhúst" (azaz csirkelábkaparót, meg csirkenyakat) ehetett, és ha elküldték húsért, akkor olvashatta, hogy kint van a bolt cégtábláján, hogy Hús, de boltban benn van a Grün (ha életben maradt). Bécsben élő rokonunknál fordítva volt, a bolt cégtábláján volt a Weiss (ha életben maradt) és benn volt a hús. A két ország gazdasági fejlettségéből vezettük le ennek gyomorszorító különbségnek az okát, nem abból, hogy az egyik országban van verseny, van tulajdonosi érdek, van piac ennek következtében van választási lehetőség. Most, hogy a rendszerváltás nálunk is – többé-kevésbé – helyreállította a tulajdonosi érdeket, a versenyt, a piacot, jobban látszanak ennek a torzulásai is, hiszen azt is látjuk, hogyha a versenyt eltorzítja az, ha valakinek az egyik vagy másik részpiacon többségi részesedése van, akkor úgy az árakat, a választékot, a minőséget korlátozhatja, "ellenőrzésmentesen" maga szabhatja meg. Addig amíg a verseny esélye még megvolt addig, kevésbé kellett félnünk attól, hogy valaki ránk erőlteti ízlését, attól, hogy a számunkra fontos árut csak a "pult alól" lehet beszerezni. A választás lehetőségének a megőrzése, a verseny fennmaradása, a piaci intézmények védelme létfontosságú, ha szeretnénk a magunk emberi minőségét megtartani. A gazdaságos működést, a méretgazdaságosságot fenntartani képes szűk piacon, mint amilyen a kis népek nemzeti nyelvének könyvpiaca a választás lehetőségének a fennmaradása gazdasági áldozatot és az állami szabályozás érdek- és értéksemlegességét követeli meg. Magyarországon, akarom mondani agyarországon (a neonhirdetményen kiégett az M betű) az állami szabályozás érdek-és értékmentessége még jámbor óhajként is felforgató gondolat, a minden kiadó számára elérhető adófizetői áldozat pedig "mese habbal". Nem a szocialista világ langyos vizét, acélgyuribácsit kellene visszasírni, meg a "harmadik út" elvesztését siratni, átkozva a kapitalizmus vastörvényeit, hanem a választás lehetőségét mindenben korlátozó orbánizmust támadni. Mert amikor az ember választhat, hogy megtakarításaiból állampapírt, vagy állampapírt (azaz békekölcsönt) vásárol, vagy választhat, hogy az államilag engedélyezett tankönyvből, vagy az államilag engedélyezett tankönyvből olvas fel a gyerekének, amikor a magas orvosfizetését átvezényelt ortopédorvos helyett szemésszel operáltatja a térdét, akkor ugyanazzal a jelenséggel néz szembe, amelyik többséget szerez a könyvkereskedelemben, vagy kiadókban. Amíg nem a vezér állama ellenőrizte ezt a versenyt torzító többséget nem kellett azonnal az ízlésdiktatúra megteremtésétől tartanunk, mert mindig volt "más választás", beléphetett a piacra egy amazon és hozhatta a kritériont, vagy az új fórumot. Ha bezárják, és ezzel valóságossá teszik – az egyébként nem létező – nemzeti piacot, akkor se verseny, se piac, se választási lehetőség, azaz kitörlik a … szabadságot.

