Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Vásárhelyi Mária: Gyásznap
14/06/2023 10:36
| Szerző: Vásárhelyi Mária
2023. június 13. gyásznap. A magyar kultúra gyásznapja. Kedden a kultúra utolsó szabad bástyája dőlt össze; a könyvkiadás és könyvterjesztés. A közpénz milliárdokból fenntartott, kormánypárti, populista think tank, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megvásárolta a könyvpiac legnagyobb hazai szereplőjét, a Librit.
Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy Balogh Ákos, a dúsgazdag üzletember miért adta el az általa alapított, felépített és a mai napig többségi tulajdonában álló, minden fronton nyereséges céget, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem anyagi okot motiválták az üzlet megkötését. Gondolom, a szokásoknak megfelelően, kormány közeli „üzletemberek” tettek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amelynek lényegi eleme nem az üzletrészért kínált vételár volt, hanem a fenyegetés, hogy mi fog történni akkor, ha nem adja el. Nálunk ez így szokott történni.
A könyvkiadás és könyvterjesztés a kultúra utolsó szabad szegmense volt. A piacot két nagy cég a Libri és a Líra uralta. Bár ezek korábban egymás után vásárolták fel a márkás, kisebb kiadókat, de a piacon továbbra is megélt mellettük jó néhány kis cég is. Ettől a könyvpiac mind a mai napig sokkal szabadabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a kultúra többi, már a kormány által uralt területe.
A könyvpiac einstandolását hosszú rákészülés előzte meg, az közpénz százmilliárdokkal kibélelt MCC már 2020-ban kisebbségi részesedést szerzett a Libriben, de biztosak lehettünk benne, hogy nem elégszik meg ennyivel. Fenyegető jel volt, hogy ebben az évben már nem osztották ki a jól bejáratott, nagy presztízsű Libri díjat, amelyet korábban szakmai zsűri és közönség szavazatok alapján ítéltek oda. Bár a kiadó anyagi szempontokra hivatkozott a díj megszüntetésének indoklásaként, sejthető volt, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyre beljebb nyomuló tulajdonosok a továbbiakban nem szeretnék, ha szakmai szempontok és a közönség ítélete alapján osztanának ilyeneket. Ahogyan a kultúra más területein sem szeretik. Mert a szakma és a közönség nem számít (népiesen: le van szarva). Van elég pénzük ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy a szakma és a közönség véleménye semmit ne nyomjon a latba. Ahogyan nem szempont a színházaknak és a filmgyártásnak és a többi kulturális ágazatnak juttatott közpénzek esetében sem. Az egyetlen lényegi szempont a lojalitás, a párt és a vezér feltétlen szolgálata.
Mostantól ez a szemlélet lesz az uralkodó a könyvpiacon is. És elsősorban nem is könyvkiadásra, hanem a könyvterjesztésre fog végzetes csapást mérni ez a lépés. A minőségi szerzők majd eldöntik, hogy kívánnak-e egy szélsőjobboldali kormány által finanszírozott és a kormánypropaganda bértollnokaival közös kiadóhoz tartozni vagy keresnek maguknak más megjelenési lehetőséget. Ez sem lesz könnyű döntés, de bízom benne, hogy a többség, ha szeretne, talál majd új kiadót. Ha nem is olyan nagyot és kényelmeset, mint a Libri, de morálisan vállalhatót. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy mostantól beindul a politikai daráló. Először csak az fog kiderülni, hogy kik azok a szerzők, akik nem tartozhatnak a kormány kiadójához, és kik azok, akikkel egy istállóban kell megjelenni, aztán majd az, hogy miről, később pedig az is, hogy mit lehet írni.
Ám a látszat ellenére a könyvpiac kulcskérdése nem a kiadás, hanem a terjesztés. Ha a terjesztői hálózatban uralkodóvá válnak a politikai szempontok, akkor az egyet jelent a minőségi könyvkiadás halálával. Ugyanaz fog történni ugyanis, mint a színházi- és filmvilágban. Számolatlan dőlnek majd a közpénz milliárdok a politikai propaganda céljait szolgáló fércművek támogatására, a minőségi, szabad kultúra forrásai pedig fokozatosan elapadnak. Bár a független szerzők által írott művek egy része továbbra is meg fog jelenni, csak éppen a terjesztő nem veszi át, a raktárban hagyja porosodni vagy ha bekerül is könyvesboltba, csak az fogja megtalálni, aki nagyon elszántan keresi. Így simán ki lehet végezni szerzőket, műveket.
Ma még talán fel sem fogjuk az igazi súlyát és következményeit annak, ami történt. A hétvégén, a könyv ünnepén még sok-sok ezren örültünk a szabadság levegőjének, amely megérintett bennünket. Színes, izgalmas, léleküdítő esemény volt, rengeteg új és régi szerzővel, sok-sok új könyvvel, olyan kulturális esemény, amely ma már kétségbeejtően hiányzik az életünkből. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó szabad könyvünnep.
