Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Vásárhelyi Mária: Gyásznap
14/06/2023 10:36
| Szerző: Vásárhelyi Mária
2023. június 13. gyásznap. A magyar kultúra gyásznapja. Kedden a kultúra utolsó szabad bástyája dőlt össze; a könyvkiadás és könyvterjesztés. A közpénz milliárdokból fenntartott, kormánypárti, populista think tank, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megvásárolta a könyvpiac legnagyobb hazai szereplőjét, a Librit.
Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy Balogh Ákos, a dúsgazdag üzletember miért adta el az általa alapított, felépített és a mai napig többségi tulajdonában álló, minden fronton nyereséges céget, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem anyagi okot motiválták az üzlet megkötését. Gondolom, a szokásoknak megfelelően, kormány közeli „üzletemberek” tettek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amelynek lényegi eleme nem az üzletrészért kínált vételár volt, hanem a fenyegetés, hogy mi fog történni akkor, ha nem adja el. Nálunk ez így szokott történni.
A könyvkiadás és könyvterjesztés a kultúra utolsó szabad szegmense volt. A piacot két nagy cég a Libri és a Líra uralta. Bár ezek korábban egymás után vásárolták fel a márkás, kisebb kiadókat, de a piacon továbbra is megélt mellettük jó néhány kis cég is. Ettől a könyvpiac mind a mai napig sokkal szabadabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a kultúra többi, már a kormány által uralt területe.
A könyvpiac einstandolását hosszú rákészülés előzte meg, az közpénz százmilliárdokkal kibélelt MCC már 2020-ban kisebbségi részesedést szerzett a Libriben, de biztosak lehettünk benne, hogy nem elégszik meg ennyivel. Fenyegető jel volt, hogy ebben az évben már nem osztották ki a jól bejáratott, nagy presztízsű Libri díjat, amelyet korábban szakmai zsűri és közönség szavazatok alapján ítéltek oda. Bár a kiadó anyagi szempontokra hivatkozott a díj megszüntetésének indoklásaként, sejthető volt, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyre beljebb nyomuló tulajdonosok a továbbiakban nem szeretnék, ha szakmai szempontok és a közönség ítélete alapján osztanának ilyeneket. Ahogyan a kultúra más területein sem szeretik. Mert a szakma és a közönség nem számít (népiesen: le van szarva). Van elég pénzük ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy a szakma és a közönség véleménye semmit ne nyomjon a latba. Ahogyan nem szempont a színházaknak és a filmgyártásnak és a többi kulturális ágazatnak juttatott közpénzek esetében sem. Az egyetlen lényegi szempont a lojalitás, a párt és a vezér feltétlen szolgálata.
Mostantól ez a szemlélet lesz az uralkodó a könyvpiacon is. És elsősorban nem is könyvkiadásra, hanem a könyvterjesztésre fog végzetes csapást mérni ez a lépés. A minőségi szerzők majd eldöntik, hogy kívánnak-e egy szélsőjobboldali kormány által finanszírozott és a kormánypropaganda bértollnokaival közös kiadóhoz tartozni vagy keresnek maguknak más megjelenési lehetőséget. Ez sem lesz könnyű döntés, de bízom benne, hogy a többség, ha szeretne, talál majd új kiadót. Ha nem is olyan nagyot és kényelmeset, mint a Libri, de morálisan vállalhatót. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy mostantól beindul a politikai daráló. Először csak az fog kiderülni, hogy kik azok a szerzők, akik nem tartozhatnak a kormány kiadójához, és kik azok, akikkel egy istállóban kell megjelenni, aztán majd az, hogy miről, később pedig az is, hogy mit lehet írni.
Ám a látszat ellenére a könyvpiac kulcskérdése nem a kiadás, hanem a terjesztés. Ha a terjesztői hálózatban uralkodóvá válnak a politikai szempontok, akkor az egyet jelent a minőségi könyvkiadás halálával. Ugyanaz fog történni ugyanis, mint a színházi- és filmvilágban. Számolatlan dőlnek majd a közpénz milliárdok a politikai propaganda céljait szolgáló fércművek támogatására, a minőségi, szabad kultúra forrásai pedig fokozatosan elapadnak. Bár a független szerzők által írott művek egy része továbbra is meg fog jelenni, csak éppen a terjesztő nem veszi át, a raktárban hagyja porosodni vagy ha bekerül is könyvesboltba, csak az fogja megtalálni, aki nagyon elszántan keresi. Így simán ki lehet végezni szerzőket, műveket.
Ma még talán fel sem fogjuk az igazi súlyát és következményeit annak, ami történt. A hétvégén, a könyv ünnepén még sok-sok ezren örültünk a szabadság levegőjének, amely megérintett bennünket. Színes, izgalmas, léleküdítő esemény volt, rengeteg új és régi szerzővel, sok-sok új könyvvel, olyan kulturális esemény, amely ma már kétségbeejtően hiányzik az életünkből. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó szabad könyvünnep.
