Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Vásárhelyi Mária: Gyásznap
14/06/2023 10:36
| Szerző: Vásárhelyi Mária
2023. június 13. gyásznap. A magyar kultúra gyásznapja. Kedden a kultúra utolsó szabad bástyája dőlt össze; a könyvkiadás és könyvterjesztés. A közpénz milliárdokból fenntartott, kormánypárti, populista think tank, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megvásárolta a könyvpiac legnagyobb hazai szereplőjét, a Librit.
Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy Balogh Ákos, a dúsgazdag üzletember miért adta el az általa alapított, felépített és a mai napig többségi tulajdonában álló, minden fronton nyereséges céget, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem anyagi okot motiválták az üzlet megkötését. Gondolom, a szokásoknak megfelelően, kormány közeli „üzletemberek” tettek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amelynek lényegi eleme nem az üzletrészért kínált vételár volt, hanem a fenyegetés, hogy mi fog történni akkor, ha nem adja el. Nálunk ez így szokott történni.
A könyvkiadás és könyvterjesztés a kultúra utolsó szabad szegmense volt. A piacot két nagy cég a Libri és a Líra uralta. Bár ezek korábban egymás után vásárolták fel a márkás, kisebb kiadókat, de a piacon továbbra is megélt mellettük jó néhány kis cég is. Ettől a könyvpiac mind a mai napig sokkal szabadabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a kultúra többi, már a kormány által uralt területe.
A könyvpiac einstandolását hosszú rákészülés előzte meg, az közpénz százmilliárdokkal kibélelt MCC már 2020-ban kisebbségi részesedést szerzett a Libriben, de biztosak lehettünk benne, hogy nem elégszik meg ennyivel. Fenyegető jel volt, hogy ebben az évben már nem osztották ki a jól bejáratott, nagy presztízsű Libri díjat, amelyet korábban szakmai zsűri és közönség szavazatok alapján ítéltek oda. Bár a kiadó anyagi szempontokra hivatkozott a díj megszüntetésének indoklásaként, sejthető volt, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyre beljebb nyomuló tulajdonosok a továbbiakban nem szeretnék, ha szakmai szempontok és a közönség ítélete alapján osztanának ilyeneket. Ahogyan a kultúra más területein sem szeretik. Mert a szakma és a közönség nem számít (népiesen: le van szarva). Van elég pénzük ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy a szakma és a közönség véleménye semmit ne nyomjon a latba. Ahogyan nem szempont a színházaknak és a filmgyártásnak és a többi kulturális ágazatnak juttatott közpénzek esetében sem. Az egyetlen lényegi szempont a lojalitás, a párt és a vezér feltétlen szolgálata.
Mostantól ez a szemlélet lesz az uralkodó a könyvpiacon is. És elsősorban nem is könyvkiadásra, hanem a könyvterjesztésre fog végzetes csapást mérni ez a lépés. A minőségi szerzők majd eldöntik, hogy kívánnak-e egy szélsőjobboldali kormány által finanszírozott és a kormánypropaganda bértollnokaival közös kiadóhoz tartozni vagy keresnek maguknak más megjelenési lehetőséget. Ez sem lesz könnyű döntés, de bízom benne, hogy a többség, ha szeretne, talál majd új kiadót. Ha nem is olyan nagyot és kényelmeset, mint a Libri, de morálisan vállalhatót. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy mostantól beindul a politikai daráló. Először csak az fog kiderülni, hogy kik azok a szerzők, akik nem tartozhatnak a kormány kiadójához, és kik azok, akikkel egy istállóban kell megjelenni, aztán majd az, hogy miről, később pedig az is, hogy mit lehet írni.
Ám a látszat ellenére a könyvpiac kulcskérdése nem a kiadás, hanem a terjesztés. Ha a terjesztői hálózatban uralkodóvá válnak a politikai szempontok, akkor az egyet jelent a minőségi könyvkiadás halálával. Ugyanaz fog történni ugyanis, mint a színházi- és filmvilágban. Számolatlan dőlnek majd a közpénz milliárdok a politikai propaganda céljait szolgáló fércművek támogatására, a minőségi, szabad kultúra forrásai pedig fokozatosan elapadnak. Bár a független szerzők által írott művek egy része továbbra is meg fog jelenni, csak éppen a terjesztő nem veszi át, a raktárban hagyja porosodni vagy ha bekerül is könyvesboltba, csak az fogja megtalálni, aki nagyon elszántan keresi. Így simán ki lehet végezni szerzőket, műveket.
Ma még talán fel sem fogjuk az igazi súlyát és következményeit annak, ami történt. A hétvégén, a könyv ünnepén még sok-sok ezren örültünk a szabadság levegőjének, amely megérintett bennünket. Színes, izgalmas, léleküdítő esemény volt, rengeteg új és régi szerzővel, sok-sok új könyvvel, olyan kulturális esemény, amely ma már kétségbeejtően hiányzik az életünkből. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó szabad könyvünnep.
