Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Vásárhelyi Mária: Gyásznap
14/06/2023 10:36
| Szerző: Vásárhelyi Mária
2023. június 13. gyásznap. A magyar kultúra gyásznapja. Kedden a kultúra utolsó szabad bástyája dőlt össze; a könyvkiadás és könyvterjesztés. A közpénz milliárdokból fenntartott, kormánypárti, populista think tank, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megvásárolta a könyvpiac legnagyobb hazai szereplőjét, a Librit.
Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy Balogh Ákos, a dúsgazdag üzletember miért adta el az általa alapított, felépített és a mai napig többségi tulajdonában álló, minden fronton nyereséges céget, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem anyagi okot motiválták az üzlet megkötését. Gondolom, a szokásoknak megfelelően, kormány közeli „üzletemberek” tettek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amelynek lényegi eleme nem az üzletrészért kínált vételár volt, hanem a fenyegetés, hogy mi fog történni akkor, ha nem adja el. Nálunk ez így szokott történni.
A könyvkiadás és könyvterjesztés a kultúra utolsó szabad szegmense volt. A piacot két nagy cég a Libri és a Líra uralta. Bár ezek korábban egymás után vásárolták fel a márkás, kisebb kiadókat, de a piacon továbbra is megélt mellettük jó néhány kis cég is. Ettől a könyvpiac mind a mai napig sokkal szabadabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a kultúra többi, már a kormány által uralt területe.
A könyvpiac einstandolását hosszú rákészülés előzte meg, az közpénz százmilliárdokkal kibélelt MCC már 2020-ban kisebbségi részesedést szerzett a Libriben, de biztosak lehettünk benne, hogy nem elégszik meg ennyivel. Fenyegető jel volt, hogy ebben az évben már nem osztották ki a jól bejáratott, nagy presztízsű Libri díjat, amelyet korábban szakmai zsűri és közönség szavazatok alapján ítéltek oda. Bár a kiadó anyagi szempontokra hivatkozott a díj megszüntetésének indoklásaként, sejthető volt, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyre beljebb nyomuló tulajdonosok a továbbiakban nem szeretnék, ha szakmai szempontok és a közönség ítélete alapján osztanának ilyeneket. Ahogyan a kultúra más területein sem szeretik. Mert a szakma és a közönség nem számít (népiesen: le van szarva). Van elég pénzük ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy a szakma és a közönség véleménye semmit ne nyomjon a latba. Ahogyan nem szempont a színházaknak és a filmgyártásnak és a többi kulturális ágazatnak juttatott közpénzek esetében sem. Az egyetlen lényegi szempont a lojalitás, a párt és a vezér feltétlen szolgálata.
Mostantól ez a szemlélet lesz az uralkodó a könyvpiacon is. És elsősorban nem is könyvkiadásra, hanem a könyvterjesztésre fog végzetes csapást mérni ez a lépés. A minőségi szerzők majd eldöntik, hogy kívánnak-e egy szélsőjobboldali kormány által finanszírozott és a kormánypropaganda bértollnokaival közös kiadóhoz tartozni vagy keresnek maguknak más megjelenési lehetőséget. Ez sem lesz könnyű döntés, de bízom benne, hogy a többség, ha szeretne, talál majd új kiadót. Ha nem is olyan nagyot és kényelmeset, mint a Libri, de morálisan vállalhatót. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy mostantól beindul a politikai daráló. Először csak az fog kiderülni, hogy kik azok a szerzők, akik nem tartozhatnak a kormány kiadójához, és kik azok, akikkel egy istállóban kell megjelenni, aztán majd az, hogy miről, később pedig az is, hogy mit lehet írni.
Ám a látszat ellenére a könyvpiac kulcskérdése nem a kiadás, hanem a terjesztés. Ha a terjesztői hálózatban uralkodóvá válnak a politikai szempontok, akkor az egyet jelent a minőségi könyvkiadás halálával. Ugyanaz fog történni ugyanis, mint a színházi- és filmvilágban. Számolatlan dőlnek majd a közpénz milliárdok a politikai propaganda céljait szolgáló fércművek támogatására, a minőségi, szabad kultúra forrásai pedig fokozatosan elapadnak. Bár a független szerzők által írott művek egy része továbbra is meg fog jelenni, csak éppen a terjesztő nem veszi át, a raktárban hagyja porosodni vagy ha bekerül is könyvesboltba, csak az fogja megtalálni, aki nagyon elszántan keresi. Így simán ki lehet végezni szerzőket, műveket.
Ma még talán fel sem fogjuk az igazi súlyát és következményeit annak, ami történt. A hétvégén, a könyv ünnepén még sok-sok ezren örültünk a szabadság levegőjének, amely megérintett bennünket. Színes, izgalmas, léleküdítő esemény volt, rengeteg új és régi szerzővel, sok-sok új könyvvel, olyan kulturális esemény, amely ma már kétségbeejtően hiányzik az életünkből. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó szabad könyvünnep.
