Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
A kutya ugat – Szénási Sándor jegyzete
Az Adria Winch 2022-ben 700 000 euró értékben adott el az oroszoknak többek között finn és német gyártmányú alkatrészeket, 2023-ban viszont tulajdonost váltott. Az új menedzsment pedig megesküdött az anyja életére, hogy a rizikók elkerülése érdekében tényleg lemond az orosz business-ről. Persze nem mondott le: a fiókcégeken keresztül ebben az évben 1,2 millió dolláros forgalmat realizált az orosz hadihajó iparral.
Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Spárbox – Dési János jegyzete
Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
30/05/2023 21:27
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Sajnálom, hogy nem ismertem Suhajda Szilárdot, és ezért nem mesélhettem el neki a történetet, amely egy életre beívódott az emlékezetembe a hős apákról és a gyermekeikről.
Szilágyi József a forradalom idején Nagy Imre miniszterelnök titkárságának vezetője volt. A forradalom leverése után – hozzánk hasonlóan – családjával együtt Romániába deportálták. 1957-ben a Nagy Imre-kormány többi tagjával együtt letartóztatták. Az előzetes letartóztatás idején semmiféle együttműködésre nem volt hajlandó kihallgató tisztjeivel, éhségsztrájkot folytatott, erkölcsi okokra és a jugoszláv kormány által nyújtott menedékjogra hivatkozva nem volt hajlandó vallomást tenni. 1958 februárjában társaival együtt bíróság elé állították. A hatalmas fizikai erejű, indulatos Szilágyi a bíróság előtt is hajlíthatatlan maradt; gyilkosoknak, vérbíróknak, szovjetbérenceknek, a magyar nép és a magyar szabadság árulóinak nevezte az eljáró tanács tagjait. Sem megfélemlíteni, sem megzsarolni nem lehetett, semmiféle kompromisszumra, együttműködésre nem volt hajlandó a koncepciós per kiagyalóival és végrehajtóival, akik végül úgy döntöttek, hogy ügyét elkülönítik a többi vádlottétól, mert attól tartottak, hogy viselkedése a többieket is fellázíthatja. Így áprilisban egyedül őt ismét bíróság elé állították és halálra ítélték. Az ítéletet nyilvánvalóan nem a forradalomban játszott szerepe, hanem a bíróság előtt tanúsított rendíthetetlen bátorsága miatt szabták ki rá.
Viselkedése mindannyiunk számára a bátorság és a hősiesség szimbólumává vált, Szilágyi József a mi hősünk lett. Büszkék voltunk rá, hogy ismertük, hogy a barátunk volt, hogy ugyanazért az ügyért áldozta életét, amelyért a mi szüleink is harcoltak; egy szabad, független, demokratikus Magyarországért.
Az özvegye Ella néni, nem volt képes elmondani a lányának, hogy édesapját meggyilkolták, ezért Juli minden áldott nap hazavárta apját. És mivel egy házban laktak Göncz Árpád családjával, Árpi bácsi egy idő után nem tudta tovább nézni a sóvárgó tekintetű kislányt, egy nap behívta magukhoz, leültette és elmondta neki, hogy az édesapja már nem fog hazajönni.
Aztán egyszer, mikor Szilágyi Julinak az apja hősiességét, az iránta érzett határtalan tiszteletemet próbáltam ecsetelni, Juli azt válaszolta: "Nektek hős, nekem viszont az apám volt, akinek mi, a családja nem voltunk elég fontosak ahhoz, hogy megóvja az életét, és én ne apa nélkül nőjek fel". És akkor én rettenetesen elszégyelltem magam. Hogy az ő szemszögéből soha nem gondoltam végig ezt.
Az már csak a magyar történelmi emlékezet elviselhetetlen fintora, hogy nemhogy nem övezi dicsfény Szilágyi József emlékét, hanem még a nevét is kitörölték közös történelmünkből. Egy ember, aki életét áldozta a magyar szabadságért, és akinek a nevére a barátain kívül már senki nem emlékszik. Nálunk a notórius hazudozó Dózsa László és a forradalmár társait gyalázó Pongrácz Gergely nevét őrzi az emlékezet.
Nem akarom Szilágyi József és Suhajda Szilárd hősiességét összemérni, mert egészen más tőről fakadnak. Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De örökre megválaszolhatatlan kérdés marad, hogy vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
