
Kuss – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy a magyar kormány más országok választásaiba avatkozik, észak-macedón, grúz, szlovén, vagy éppen az amerikai stb. ügyekbe, nem sérti a mi szuverenitásunkat, hiába ágál az ellenzék, ellenkezőleg, a kreativitásunkat dicséri, amellyel az orbáni rezsim hatékony rendszerexportot valósít meg.

Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.
Csillag István: A grund mi vagyunk
28/07/2023 15:52
| Szerző: Csillag István
A drámában a dac, a düh dolgozik, a diadalt a dráma döbbenete diktálja, a demokrácia dallama dönti a dölyfös diktatúrát, a dinamizmus dübörgése deríti a dermedtséget derűre.
Tudom, hogy kevesen láttuk, de talán többen hallottuk, ezért szinte mind ismerjük A Pál utcai fiúk című musical (Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián alkotása) jelképpé nőtt fő üzenetét. Hiába volt Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye kötelező olvasmány, de a kötelező olvasmányokkal úgy van az ember, hogy bár a könyvből átüt nemecsek ernőnek (csupa kisbetűvel), a könyv főhősének hőstette és majd „hősi halála”, kamaszként mégis csak legyintettünk, mert a ragyás cigány Sárközi is (Az egri csillagokból) nagyobb hős volt a szemünkben, hiszen ő a „kardozós” történelmi idők szereplője. Nekünk, kamaszként Sárközinek a ragyás cigánynak, Dobó Istvánnak meg pláne, még a bokájáig se érhetnek föl egy ma már alig használt szó, a grund védelmezői, még Boka maga se, pedig ő a Pál utcaiak csapatának (Dobó Istvánnal egyenrangúnak elképzelt) vezére.
A musical alkotói triumvirátusa tette az ifjúsági regényt hőskölteménnyé, mert nem az egyes szereplőkre, hanem a csapatra irányították a figyelmet, a csapat által jelképesen képviselt értéket emelve fejünk fölé. A musicalben és a fülünkben sokáig visszahangzó, a musical fő üzenetét hordozó dalban átérezzük és átéljük a grund = a hazánk, és a haza mi vagyunk valamennyien. A haza mi vagyunk valamennyien nem csak Boka János – a nagy többséggel megválasztott vezér –, Geréb Dezső (akire csak hárman szavaztak és ezért lesz áruló?), de nemecsek ernő (csupa kis betűvel), Csele, Csónakos, Kolnay, Barabás, Leszik, de Richter és Weisz is, akiknek már a neve is világosan üzeni, hogy a hazában – a grundon – mindenkinek helye van. Éppen ezért szól a musical szimbolikus üzenetét hordozó dal: „A grund mi vagyunk!” kettőzött erővel olyan időkben, amikor Magyarország vezére azon dolgozik, hogy Magyarország – csupa kis betűvel – magyar ország maradjon, azaz ne érezhessék otthonuknak, hazájuknak a Richterek, a Weiszek, a Sárközik, vagy ha mégis így érzik maradjanak örökös ellenzékben, nevüket örökre kisbetűvel írják, mert a „A haza nem lehet ellenzékben!” ordítja képükbe Orbán. Pedig a Gittgyűjtő Egyesület (a Pál utcaiak valójában minő nemes és felemelő célra szövetkeznek) minden tagja – a musical szerint – amikor fogadalmat tesznek, hogy megvédik a grundot és eljutnak a felismerésig, hogy „mi vagyunk a grund”, mindannyian kivétel nélkül – Richter is, Weisz is – kimondják: „Itt leszek!”
A történet ismert: a Pál utcaiak megvédik nemecsek ernő (csupa kisbetűvel, hogy utána csupa nagy betűvel jegyezzük meg a nevét) hőstette és az egész csapat küzdelme árán a grundot, amiről a történet végén kiderül, hogy bár bezárják, megszűnik, de a csapat – örökre – együtt megmarad. A musicalben ezért visszahangozhat a dal: „mi vagyunk a grund!” Azt kapjuk „nagy tételben” a musicalben, ami a mindennapi életünkből kiveszett: a dacosságot, a dühöt, az elszántságot. Ezeknek a hiánya miatt szülőföldünk egyre kevésbé akar a hazánknak látszani. Mert a hazánk az, amit meg akarunk védeni. Az indulat hiányzott azokból, akik győzni akartak a választásokon, akik összetévesztették a fejek, a szívek meggyőzéséért, példamutatással, az elérhető jövő bemutatásával folytatott küzdelmet az érvekkel folytatott tudományos vitával, a vállat a vállhoz vetett, a szolidaritáson alapuló közös fellépést, a celebek szóvirágbokrétájának lengetésével.
„Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Miért félnénk, miért élnénk,
Legyen szabad a grund.
Ha nem egy álomért?”
A triumvirátus által alkotott musical nem könnyed szórakozást, hanem katarzist ígér, mert: a drámában a dac, a düh dolgozik, a diadalt a dráma döbbenete diktálja, a demokrácia dallama dönti a dölyfös diktatúrát, a dinamizmus dübörgése deríti a dermedtséget derűre.