Kovátsműhely

Csekkszpír, avagy a Pál utcai fiú

2/02/2020 09:20

| Szerző: Klubrádió

Drámaíró, regényíró, újságíró, erőszakos nőfaló, drámáiban vezeklő világfi: Molnár Ferencre sok címkét lehet aggatni, de egy biztos: egyik sem érvényes rá kizárólagosan. A Kovátsműhely következő daltörténete róla szól: A Pál utcai fiú, akinek darabjait a mai napig a legtöbb nyelven játszottak között tartjuk számon. De ki volt ő valójában, és hogyan teremtette meg az utánozhatatlan Molnár-stílust? Erről beszélgetett Kováts Kriszta meghívott vendégeivel.

Az első félórában vendégünk Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, akivel többek közt azt próbáltuk megfejteni, hogy a kezdeti bukások után hogyan vált világhírűvé az az írónk, aki a könnyed, "jól megcsinált" francia darabok mintájára a magyar polgári színjátszás alapjait letette. Noha legfőképpen színdarabjairól ismerjük, prózaírói munkássága sem elhanyagolható, elég csak számtalan nyelvre lefordított ifjúsági regényére, A Pál utcai fiúkra gondolnunk. Sokan rótták fel neki, hogy tehetségét aprópénzre váltva fordult a próza helyett a drámák felé, bár az újságíró, a drámaíró és a regényszerző egyszerre volt jelen a munkásságában.

Kováts Kriszta Kvintett: Pál utcai fiú

Ő volt az első, aki a nagy drámai hősök helyett az egyszerű, gyarló ember felé fordult, és megmutatta a polgári élet visszásságait, hazugságait, nyomorát vagy kétes boldogságát.

Az irodalomtörténésszel a magánemberről is beszélgettünk: Molnár erőszakos, rabiátus ember hírében állt, aki a szerelemben - a színpaddal ellentétben - nem ismer tréfát. Vészi Margit, Fedák Sári, Varsányi Irén, Darvas Lili - csak a leghíresebb nevek a feleségei és szeretői közt, akikkel sorsa egy-egy héjanászban egy időre összeforrott. Hősnőiben mind visszaköszönnek ezek az asszonyok: a Liliom Julikája, Az üvegcipő Irmája Molnár életéből léptek a színpadra. Brutalitását, zabolázatlanságát és kilengéseit azonban kevesen viselték el.

Kováts Kriszta és Széchenyi Ágnes

Fotó: Barna Zsuzsanna

Adásunk második felében két igazi Molnár-színész, Benedek Miklós és Fesztbaum Béla voltak a vendégeink, akik immár tíz éve játsszák a Vígszínházban Molnár briliáns vígjátékának, A játék a kastélyban-nak két főszerepét. Benedek Miklós a Színművészeti Főiskolán több Molnár-előadást is rendezett, a mára legendássá vált Horvai-osztály szinte időutazóvá vált az író hatására. Így történhetett, hogy akkoriban az egész osztály kalapot viselt, Benedek Miklós cvikkere pedig a mai napig ott lapul Anger Zsolt vitrinében.

Fesztbaum Béla elmondta, hogy miben rejlik a molnári színjátszás titka. Természetesen nem csupán abban, ami a - ki tudja, kinek tulajdonítható - legendás színházi mondásban van, miszerint “Jobbról begyünni, balról begyünni, szalonosan mozogni, nem összeütközni”.