
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.

Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.

Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.

Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.

Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.

Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.

Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!

Névtelen hősök és egy amerikában született, magyar csecsemő - Selmeci János jegyzete
Ha pedig egy szegény csecsemő, aki magyar szülők (mondjuk a haza érdekeit külföldön védő diplomaták) gyermeke, és van olyan szerencsétlen, hogy esetleg Amerikában születik, attól fogva az Alaptörvény szerint felfüggeszthető magyar, kevesebbet érő állampolgár azoknál, akik idehaza jöttek a világra.
Gábor György: A Pál utcai vörösingesek
3/07/2023 17:05
| Szerző: Gábor György
Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Mi lett volna, ha Boka egy önfeledt pillanatában mondjuk a vörösinges kisebbik Pásztornak számol be tételesen arról, hogy a kocsiszínből és a tót kunyhójából két zászlóalj fog előrohanni, és hátba támadni az ellenséget. Az ellenség pedig ezt követően vagy megadja magát, vagy a tót kunyhójába szorítják be őket, és rájuk zárják az ajtót. Továbbá részletesen tájékoztatja a vörösinges Szebenicset, hogy az A és B zászlóalj mégsem a Pál utcai kapunál fog állni, hanem a sáncárokban bújik majd meg.
Ha ez így történt volna, akkor Molnár Ferenc szimplán és egyszerűen egy rossz könyvet írt volna, következetlenül kidolgozott történettel, alakokkal, jellemekkel, egy hiteltelen, érdektelen és hazug sztorit, s nem a XX. századi magyar irodalom egyik alapművét. A kiváló jellemű Boka nem lehetett áruló, de eszement idióta sem, aki csak úgy, jártában-keltében elpletykálgat minden lényegest az ellenségnek, mindazt, ami a Pál utcai fiúknak fontos és ami értelmet ad az életüknek. S hasonlóképp: Áts Feri nagyvonalúan tisztelhette az ellenség jellemes, bátor alakjait, de nem kereste fel titokban Nemecseket, hogy elmondja neki a vörösingesek haditervét.
Mindez azért jutott az eszembe, mert olvasom, hogy Menczer Tamás államtitkár szerint Szijjártó Péternek olyan hiteles információk lehettek a birtokában a Wagner-csoport lázadását illetően, amikhez világszinten is kevesek jutottak hozzá.
Itt most két dolog lehetséges: 1. Menczer Tamás, főnökének, Szijjártónak a világpolitikai fontosságát alátámasztandó összevissza hazudozik, ami persze abban a minisztériumban a munkaköri leírás részét képezi, úgyhogy szóra sem érdemes. 2. Ha mégsem erről van szó, akkor viszont inkább arról, hogy Szijjártó nem tudja, hová is tartozik, a vörösingesek pedig egyenesen úgy látják, hogy a magyar miniszter nekik dolgozik, a Pál utcában lakik, de a Füvészkertbe szólítja őt a kötelesség, így aztán mindenki szabadon beszél, amihez csak kedve van, függetlenül attól, hogy épp Boka, Nemecsek vagy Csónakos jön arra, avagy Áts Feri, netán a két Pásztor érkezne einstandolni.
Ugyanis – tudomásom szerint – Szijjártó Péter annak a Magyarországnak a külgazdasági és külügyminisztere (s Menczer Tamás pedig az államtitkára), amely 1999 óta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) a tagja, mondjuk úgy most a példa kedvéért, hogy ők a Pál utcaiak, ezzel szemben Oroszország a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) tagja, olyan nagyszerű partnerekkel, mint Fehéroroszország, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Örményország (továbbá megfigyelői státuszban jelen van Szerbia és Afganisztán), nevezzük tehát a szovjet utódállamokat tömörítő katonai szervezetet – ugyancsak a példa kedvéért – a vörösingeseknek.
Akkor hát most Magyarország hová is tartozik? Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Jó lenne végre tudni, hogy Szijjártó tehát Boka alá tartozik vagy Áts Feri alá? S egyáltalán: hová tartozik maga Boka? Ő is Áts Feri szolgálatába lépett volna? Közülük mindenki? És Nemecsek nem Áts Ferit, hanem Bokát fogja hősiesen két vállra fektetni? És a végén Nemecsek meg sem fog halni, hanem ő lesz Kirgizisztán gittegyletének vezetője? És a grundon végül nem ház fog épülni, hanem Paks II. és Fudan?
Ezt a valóságos kognitív disszonanciát persze egy másik lehetőséggel is fel lehet oldani: mert persze továbbra is fennállhat, hogy a két katonai szövetség – ellentétes érdekeikből fakadóan – továbbra is elkülönül egymástól, ám akad valahol egy utolsó áruló, mondjuk egy Geréb, akinek semmi sem drága, s aki gond nélkül kiárusítja az övéit? Mikor, miért? Volt, amikor harminc ezüstpénzért, volt, amikor a drágán vett olajért, s mintegy azt kompenzálandó, a privát zsebbe csordogáló milliárdokért, mindig úgy, ahogy épp a történelem megkövetelte.
Geréb helyzete a regény végére megnyugtatóan tisztázódni látszik, de egy másik regényben, bizonyos Egri csillagokban az áruló Hegedüs hadnagy egy gerendából hevenyészett akasztófán végezte.
Szóval árulóként sem mehet már biztosra az ember.