Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: A Pál utcai vörösingesek
3/07/2023 17:05
| Szerző: Gábor György
Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Mi lett volna, ha Boka egy önfeledt pillanatában mondjuk a vörösinges kisebbik Pásztornak számol be tételesen arról, hogy a kocsiszínből és a tót kunyhójából két zászlóalj fog előrohanni, és hátba támadni az ellenséget. Az ellenség pedig ezt követően vagy megadja magát, vagy a tót kunyhójába szorítják be őket, és rájuk zárják az ajtót. Továbbá részletesen tájékoztatja a vörösinges Szebenicset, hogy az A és B zászlóalj mégsem a Pál utcai kapunál fog állni, hanem a sáncárokban bújik majd meg.
Ha ez így történt volna, akkor Molnár Ferenc szimplán és egyszerűen egy rossz könyvet írt volna, következetlenül kidolgozott történettel, alakokkal, jellemekkel, egy hiteltelen, érdektelen és hazug sztorit, s nem a XX. századi magyar irodalom egyik alapművét. A kiváló jellemű Boka nem lehetett áruló, de eszement idióta sem, aki csak úgy, jártában-keltében elpletykálgat minden lényegest az ellenségnek, mindazt, ami a Pál utcai fiúknak fontos és ami értelmet ad az életüknek. S hasonlóképp: Áts Feri nagyvonalúan tisztelhette az ellenség jellemes, bátor alakjait, de nem kereste fel titokban Nemecseket, hogy elmondja neki a vörösingesek haditervét.
Mindez azért jutott az eszembe, mert olvasom, hogy Menczer Tamás államtitkár szerint Szijjártó Péternek olyan hiteles információk lehettek a birtokában a Wagner-csoport lázadását illetően, amikhez világszinten is kevesek jutottak hozzá.
Itt most két dolog lehetséges: 1. Menczer Tamás, főnökének, Szijjártónak a világpolitikai fontosságát alátámasztandó összevissza hazudozik, ami persze abban a minisztériumban a munkaköri leírás részét képezi, úgyhogy szóra sem érdemes. 2. Ha mégsem erről van szó, akkor viszont inkább arról, hogy Szijjártó nem tudja, hová is tartozik, a vörösingesek pedig egyenesen úgy látják, hogy a magyar miniszter nekik dolgozik, a Pál utcában lakik, de a Füvészkertbe szólítja őt a kötelesség, így aztán mindenki szabadon beszél, amihez csak kedve van, függetlenül attól, hogy épp Boka, Nemecsek vagy Csónakos jön arra, avagy Áts Feri, netán a két Pásztor érkezne einstandolni.
Ugyanis – tudomásom szerint – Szijjártó Péter annak a Magyarországnak a külgazdasági és külügyminisztere (s Menczer Tamás pedig az államtitkára), amely 1999 óta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) a tagja, mondjuk úgy most a példa kedvéért, hogy ők a Pál utcaiak, ezzel szemben Oroszország a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) tagja, olyan nagyszerű partnerekkel, mint Fehéroroszország, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Örményország (továbbá megfigyelői státuszban jelen van Szerbia és Afganisztán), nevezzük tehát a szovjet utódállamokat tömörítő katonai szervezetet – ugyancsak a példa kedvéért – a vörösingeseknek.
Akkor hát most Magyarország hová is tartozik? Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Jó lenne végre tudni, hogy Szijjártó tehát Boka alá tartozik vagy Áts Feri alá? S egyáltalán: hová tartozik maga Boka? Ő is Áts Feri szolgálatába lépett volna? Közülük mindenki? És Nemecsek nem Áts Ferit, hanem Bokát fogja hősiesen két vállra fektetni? És a végén Nemecsek meg sem fog halni, hanem ő lesz Kirgizisztán gittegyletének vezetője? És a grundon végül nem ház fog épülni, hanem Paks II. és Fudan?
Ezt a valóságos kognitív disszonanciát persze egy másik lehetőséggel is fel lehet oldani: mert persze továbbra is fennállhat, hogy a két katonai szövetség – ellentétes érdekeikből fakadóan – továbbra is elkülönül egymástól, ám akad valahol egy utolsó áruló, mondjuk egy Geréb, akinek semmi sem drága, s aki gond nélkül kiárusítja az övéit? Mikor, miért? Volt, amikor harminc ezüstpénzért, volt, amikor a drágán vett olajért, s mintegy azt kompenzálandó, a privát zsebbe csordogáló milliárdokért, mindig úgy, ahogy épp a történelem megkövetelte.
Geréb helyzete a regény végére megnyugtatóan tisztázódni látszik, de egy másik regényben, bizonyos Egri csillagokban az áruló Hegedüs hadnagy egy gerendából hevenyészett akasztófán végezte.
Szóval árulóként sem mehet már biztosra az ember.

