Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Holoda Attila: Megrendült napelem – avagy politikailag motivált félrevezetés II. rész
6/09/2023 08:45
| Szerző: Holoda Attila
Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.
Az első részben arról volt szó, hogy az emberek csalódtak a kormányban, de milyen nehézségei vannak a szolgáltatóknak?
Az elosztóhálózati oldalról meg a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a lakossági fogyasztók által megtermelt villamosenergia feszültség szintje a háztartási fogyasztásban megszokott 230-250 V körül van, így azt nem lehet magasabb feszültségtartományban működő hálózati rendszereken transzformálás nélkül továbbítani oda, ahol éppen nagyobb fogyasztási igény lép fel, mondjuk az ország egy másik régiójába. Ehhez bizony komoly hálózati fejlesztésekre van (lett volna) szükség, de hiába jelezte már évekkel korábban a rendszerirányító, hogy baj lesz, a politikai és NER-bizalmi alapú forráselosztási rendszerbe nem fért bele, hogy a hálózatok fejlesztése is prioritást kapjon. Most meg csak kapkodjuk a levegőt, holott lett volna forrás is, meg idő is a felkészülésre. De valahogy megint elröppen mindkettő...
Most meg lehet hivatkozni, a mindig bevethető csodafegyverre, miszerint nem tehetünk semmit „mer’ azúnijóeztakarja”.
Hát ez koránt sincs így. Ugye, most mindenki meglepődött ezen?
Lássuk csak, mit is ír pontosan, a hivatkozásul citált, az Európai parlament és a Tanács (EU) közös 2019/944 irányelvének, 15. fejezetének, (4) pontja:
„Azok a tagállamok, amelyek olyan meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplált és a hálózatból kivett villamos energiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében. A meglévő rendszerek hatálya alá tartozó felhasználók számára mindenféleképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy bármikor olyan új rendszert válasszanak, amely a hálózati díjak kiszámításának alapjaként külön számolja el a hálózatba betáplált, illetve a hálózatból fogyasztott villamos energiát.”
S valóban, fejlesztésre, változásra, elszámolásváltoztatásra szükség van, éppen a fentebb részletezett műszaki és elszámolási bizonytalanságok miatt, és nem csak nálunk, máshol is.
Ám az idézett irányelv a meglévő rendszereket működtetők számára választási lehetőséget biztosít, nem írja elő kötelezően bevezetésre kerülő, visszamenőleges hatályú elszámolási rendszer alkalmazását. Választási lehetőség és nem kötelezés. Ugye, érezzük a szignifikáns különbséget?!
Arról nem is beszélve, hogy a sokat szidott EU, még egy másik dokumentumában, a „Support schemes for renewable energy”, azaz a Megújuló energiák támogatási rendszereire vonatkozó útmutatójában, külön is hangsúlyozza, hogy „el kell kerülni a támogatási rendszerek be nem jelentett vagy visszamenőleges hatályú változtatásait, mivel azok aláássák a befektető bizalmát és megakadályozzák a jövőbeli beruházásokat”.
Ez azért elég egyértelmű, nem igaz? El kell kerülni a visszamenőleges hatályú változtatásokat, mert azok alááshatják a bizalmat. Aha, hát az a bizonyos aláásás ezennel megtörtént.
Hiszen éppen ez a szempont az, amire a magyar kormány nem tudott, vagy – szokásaiból és jellegéből adódóan – nem is akart figyelmet fordítani.
Kérdés, hogy vajon sikerülhet-e ezt az elvesztett lakossági befektetői bizalmat visszaszerezni egyhamar? Hogy egy iskola falain is megidézett klasszikustól idézzek „A bizalom olyan, hogy gyalogosan érkezik, és lóháton vágtat el.”
