Gábor György: Színház az egész Orbán-rezsim
Nem Orbán tiltotta ki a Vígszínházból Székely Csabának, a kortárs magyar irodalom nemzetközileg is magasan kvalifikált, rendkívül fontos műveket alkotó, kiemelkedő tehetségű drámaírójának a művét, hanem a Vígszínház miskolci kocsonyaként remegő ajtónállói, a szolgáltatásaikért és végtelen lojalitásukért pozícióba segített kegyencek, akik rendeltetésszerűen félik és rettegik a Nagy Őt, s akik pontosan tudni vélik (mert persze pontosan tudják is), mit mondana a Nagy Ő Székely Csaba "bátor, szabad, szókimondó" darabjára, amely – ennyi bizonyosnak tűnik – valószínűsíthetően nem a NER-nek állítana színpadi emlékművet.
Kardos András: A normalitás kisajátítása
Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.
Vásárhelyi Mária: Deák Ferenc és a lakájsajtó
Aki már végigült néhány, általa indított sajtó- rágalmazási- vagy becsületsértési pert, annak nagy eséllyel elmegy a kedve attól, hogy a bíróságon keresse az igazságát
Miklósi László: Itt a juss!
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
Kardos András: Kiszera méra bávatag
Mindezt azért mondtam el, mert az a politikai bódulat, amelyet Orbán gátlásnélküli hatalomvágytól, vagyongyarapodástól, az ellenzék, a "progresszívok" elleni gyűlölettől vezetve, immár több mint egy évtizede gyakorol, úgy nyerhette el hitelét hárommillió embernél, hogy még a vele nem egyetértő értelmiség számára is – mint most láttuk – eladta önmagát és ezt a kiszera méra bávatag nyelvet egy új világ teremtő varázslójaként.
Gábor György: Kövér László istenes iránytűje
És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a "demens vénembernek" a sűrűn idézett álláspontja: Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!"
Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
26/05/2023 18:15
| Szerző: Holoda Attila
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.
Berendelésügyi, karót-nyelt miniszterünk ismét nagy dérrel-dúrral, népes és mindent rögzítő kommunikátor sereggel vonult el Brüsszelbe, hogy előtte még - némi brüsszelezéssel vegyítve - örömhírrel örvendeztesse meg a rezsicsökkentésbe beleszorult népét, miszerint már csak néhány évet kell aludnunk, hogy nukleáris csodaprojektünk megoldja minden energiaellátási problémánkat, mivel beinduljanak a Paks 2 – egyébként 2026-27-re ígért – reaktorblokkjai. A sajtó persze azonnal szakértőket kérdez, kommentál és bedől az szájbarágósan szótagolva fontoskodó futsal-diplomata ígéreteinek, ahogy azt is 2014 óta folyamatosan beveszi és kritikai nélkül közvetíti, hogy csakis és kizárólag egy orosz építésű atomerőmű fog minket kihúzni az energiaellátási csapdából, amibe szemmel láthatóan egyre jobban csúszunk bele. Ugyanis miközben egyre többet fogyasztunk, addig egyre kevesebbet termelünk meg saját magunk. Persze tudjuk jól, a miniszterek elnöke szerint az atomenergia olcsó. Lázár is megmondta korábbi minisztersége idején, hogy a világ legnagyobb üzlete a Paks 2. Aha, tényleg. Hát, mi már azzal is megelégednénk, ha egyáltalán bármilyen részhatáridőt tudnának tartani. Mert gödörépítésben már nagyon jók vagyunk, csak a végén tényleg magunk esünk bele.
Az új energiaminiszter -, aki egyébiránt mind képességeit, mind eddigi üzleti tapasztalatait tekintve sokkal többre lenne képes és hivatott, ha nem kellene ennyire alárendelnie magát a Karmelita mindenhez (is) értő urának és hűséges kakadujának, - maga nyilatkozta, hogy csak villamos energiából 52%-kal többet fogunk fogyasztani 2030-ban, mint most, ami a mostani 44 terawattóráról 68 terrawattórára növeli a fogyasztásunkat. "Bátor" vállalás, bár én inkább vakmerőnek mondanám, mint az egyszeri lókupec vak lova esetében. Különösen annak fényében merész ez a kijelentés, hogy magunkat sem tudjuk ellátni saját termelésű energiával. Ezek után teljesen "logikus", hogy egy energiahordozókban és energiatermelésben ennyire szegény ország, milyen más iparágakat hozhatna is – igencsak túldotált állami támogatással megspékelve - kicsiny hazánkba, mint az energiafaló gépjármű- és akkumulátorgyártást. Szóval, nekünk is kevés van, most is legalább 26-30 %-át importáljuk a hazai villamos energia fogyasztásnak, így tényleg adja magát, hogy akkor még fokozzuk a felhasználást tovább, ide nekünk az oroszlánt is! Mint a tik-tok videók idétlen "sztárjai", akik az óvatos manőverezés helyett, a tökig nyomott gázzal változatot alkalmazva döntik romba a kerítést, parkoló autókat és mindent, ami az útjukba keveredik... Nincs energiastratégiánk (másfajta stratégiánk sincs persze!), csak spontán üzleti és geopolitikai megfontolások és ellopható pénzek vezetik az energetikai kormányzat kezét, így nem csoda, hogy most alig 3 évnyi tündöklés után, ismét csak újra szabjuk az energiastratégiánkat. Aki nem tudja merre tart, annak bármilyen szél megfelelő. Pedig az energiarendszerek kialakítása, működtetése és fenntartása nem egy spontán iparág. Nem vezérelhetik éppen pillanatnyi politikai érdekek. Nem dönthet róla – ahogy másról sem – egyetlen ember, kénye-kedve szerint, mert egyszer így ébred, másszor meg amúgy. Még akkor sem, ha a Karmelitában csücsülve olyan mindenhez értő tudást vindikál magának, amivel bizony sosem rendelkezett, de már saját maga is elhiszi.
Egy jól kialakított startégiának, alaposan elemzett tanulmányokon és vizsgálatokon kell alapulnia, melynek épp úgy része saját lehetőségeink és képességeink pontos ismerete, mint az, hogy milyen kihívásokra és fenyegetettségekre kell az elkövetkezendő időszakban felkészülnie az országnak. Egy sok évtizeden át fenntartható energetikai termelő-, kiszolgáló-, és ellátó rendszernek nyitott vitában, nyílt szakmai és társadalmi párbeszédekben kell érték-, és időállóvá válnia. "Az emberi elme olyan, mind az ejtőernyő, csak nyitott állapotban működik." – mondta egykor Frank Zappa, s most érezzük (és szenvedjük) meg igazán a mondásának igazságát. De hát nálunk nincsenek viták, csukott fülek, zárt szemek és csöndes lapulás és titokban összekacsintó értetlenkedés van helyette. Meg csütörtöki Gulyás-hakni, a Mellébeszélő-Show.
Holott csak szép emlékű Alfonzót és a hangjával memóriánkba égett animációs figurát, Forgó Morgót kellene megidéznünk egy ártatlannak tűnő kérdéssel: "Na, de kinek lesz erre energiája?"
