Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Holoda Attila: Megrendült napelem – avagy politikailag motivált félrevezetés I. rész
5/09/2023 17:45
| Szerző: Holoda Attila
Úgy vélem, nem nagyon tévedek, ha azt mondom, erősen megrendült a magyar háztartási fogyasztók bizalma abban, hogy saját napelemes beruházással igyekezzenek kordában és saját kézben tartani az energiafogyasztásukat és termelésüket, egyúttal hozzáadott érték gyanánt növeljék az ország megújuló energiából származó saját termelését is. Habár a kormány a felzúdulás miatt ma délelőtt visszavonta az új elszámolási rendszer vissazmenőleges érvényesítését, az eredeti szándék is okot adott a bizalomvesztéshez.
Úgy vélem, nem nagyon tévedek, ha azt mondom, erősen megrendült a magyar háztartási fogyasztók bizalma abban, hogy saját napelemes beruházással igyekezzenek kordában és saját kézben tartani az energiafogyasztásukat és termelésüket, egyúttal hozzáadott érték gyanánt növeljék az ország megújuló energiából származó saját termelését is. Azaz most mindenki újra gondolja, hogy vajh’ jó ötlet volt-e napelemet telepíteni a háztetőkre, hogy a beruházás révén legalább részben függetleníthessék saját energiafelhasználásukat a mostanában igencsak volatilis energiaárak kedvezőtlen hatásaitól.
Persze most hallok olyan – részben jogos – szakértői véleményeket is, hogy ebben nincs semmi új, hiszen már tavaly is jelezték, hogy lesz ebben változás, ám amellett, hogy ez valóban így van, a kormány hivatkozásai a változás szükségességére több mint fals, sokkal inkább tudatos és politikailag motivált félrevezetésen alapszik.
Korábban ugyanis nem erről volt szó. Idéznék a korábbi ITM minisztérium (Innovációs és Technológiai Minisztérium) ma is fellelhető oldaláról:
„Az uniós szabályozással összhangban 2024. január 1-től nem lehet szaldóelszámolásra jogosító új hálózati csatlakozást létesíteni. A 2023 végéig megkötött hálózathasználati szerződéssel rendelkező, vissza nem térítendő támogatásban nem részesülő háztartási méretű napelemes rendszerek esetén a jelenleg hatályos elszámolási szabályok (szaldóelszámolás) változatlanok maradnak.”
Ízlelgessük csak „az elszámolási szabályok változatlanok maradnak”. És ebbe az elszámolás mikéntjén (szaldó) túl, bizony beletartozik az elszámolási időszak hossza is, azaz attól, hogy marad a szaldó, nagyon nem mindegy, hogy az havi, vagy éves lesz.
Most nem ragoznám, hogy nem igazán elegáns, egy közösségi médiás videóban, kedélyesen elheherészve bejelenteni egy olyan változást, ami alapjaiban rengeti meg több mint 200 ezer család korábbi elképzeléseit, mert valljuk be, ezt sokkal jobban elő is lehetett volna készíteni. Mint ahogyan az is viszonylag triviális már mindenki számára, hogy a napelemek sajátosságából adódóan, L.Simon László korábbi parlamenti bonmot-ja alapján mindenki számára teljesen világossá válhatott, aki addig netán nem vette volna észre, hogy bizony éjszaka nem süt a nap. Napközben – főleg nyáron – meg sokat süt, de azt sem mindig és ez nehezen programozhatóvá, rendszerszinten alig kiszámíthatóvá teszi a napelemes termelésből érkező villamos energia eloszthatóságát. Teljes joggal mondhatjuk, hogy ez a villamos elosztó rendszereknek – nem csak Magyarországon, hanem máshol is – a mai idők legnagyobb kihívása, hiszen a földgázzal ellentétben a villamos energia sokkal nehezebben tárolható, ráadásul a tárolás is leginkább egészen rövid távon lehetséges, nem úgy van, mint a földgáz esetén, hogy megtöltjük a tárolóinkat, aztán jöhet a tél, lesz miből gazdálkodni.
A lakossági fogyasztók persze ezzel nem számoltak, hiszen korábban erre senki nem hívta fel a figyelmüket, s miközben ugyan vannak, akik számára ez korábban is egyértelmű volt, hogy nem a napközben beadott villamos energiát vesszük vissza, amikor munka után hazatér a család, de azért azt is pontosan tudhatjuk, hogy az ennyire tudatos és felkészült fogyasztók nem a nagy többséget jelentik. Abba például már senki nem gondol bele, hogy a megnövekedett napelemes termelésnek az a hatása, hogy napközben korlátozni kell olyan termelőket, amelyek viszonylag könnyen korlátozhatók, például a földgázüzemű erőműveket. Ám emiatt ezeknek az erőműveknek a tulajdonosai számára, akik komoly beruházási forrásokat fektettek be az erőművek felépítésébe, nehezen kiszámíthatóvá válik a befektetéseik megtérülése, így jogosan berzenkednek ellene, mert nagyon nem mindegy, hogy 5, vagy 8, esetleg 10 év alatt térül meg a befektetett pénzük. Mi sem örülnénk neki, ha a bankban elhelyezett pénzünk egy kiszámíthatatlan és előre nem jelzett alapon kezdene holnaptól kamatozni.
(Folyt.köv.)
