Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Arató András: Életeteket és véreteket! Meg az adótokat.
12/09/2023 16:23
| Szerző: Arató András
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Szalay-Bobrovniczky fegyvergyáros keresztelt, mégpedig Petőfiről Mária Teréziára, ami teljesen megfelel a mostanság fogalmazódó történelmi hagyományainknak. Itt csupán a fanyalgó alig-magyarok jönnek azzal, hogy akkor most egy laktanya nemet váltott, minthogy a császár- és királynő egy tizenhatgyermekes nagycsaládos anya volt, aki bőven elérte az önmegvalósításhoz szükséges darabszámot, Petőfi Sándor pedig nem. Ám a nemváltás az adókat illetően is bekövetkezett, mert manapság nem nem adjuk mi az adónkat, hanem igen, adjuk boldogan, elvégre ami a császáré az a császáré, akinek pedig semmi más nem lebeg a szeme előtt, mint a közjó. És miben testesül meg aktuálisan a nép boldogulása? Természetesen egy repülőtérben. Az aerodrom stratégiai fontosságát sem a király- és császárnő, sem a lánglelkű költő nem ismerte fel, akkor meg nem mindegy, melyikről nevezik el a kaszárnyát?
A magyar nemesek egy ideig küzdöttek a függetlenségért, aztán egy páran kivándoroltak, például Rodostóba, mások pedig vitam et sanguinem felkiáltással fölajánlották a Habsburg uralkodónak a jobbágyaik életét (+vérét). A hagyomány hagyomány, egy jó konzervatív ragaszkodik hozzá. Így oldódott fel például ’56 öröksége Putyin-támogatás formájában, vagy Pákozd-Sukoró a Ferenc-, József- és Teréz körutakkal. (Közülük csupán a néhai uralkodó hölgy magyarosított Leninre, ő is csak ideiglenesen, amíg a provizórikusan hazánkban állomásozókat hősiesen el nem űzte a korunk lánglelkűje, miután mások már megegyeztek a kivonulásról.)
A hadügyminiszter megragadta az alkalmat, mint játékos a zsetont a kaszinóban, és beszédet mondott. Több dolgokat is megtudtunk tőle, ahogyan azt megszoktuk, amikor országunk nagyjai közül megszólal valaki, Csáktól Semjénen át valamelyik Orbánig. (Utóbbinak a Balázs utónevű mutációja például megmondotta, azért nem kérette magához a főfürkész az orosz nagykövetet az ötvenhatos felkelők újradefiniálása kapcsán, mert honunkon nagy a diplomáciai nyomás a háborúpárti hungarofób világösszeesküvés részéről.) Szóval, a Petőfi vs. Habsburg császárnő csere valójában üzenet „minden magyar anyának és feleségnek”, mert szükségünk van arra a féltő szeretetre, ami éppolyan, mint amilyen Mária Teréziáé volt az ő katonái és testőrei iránt. És van egy ránk oktrojált politikai rendszer is, ami elhomályosítja a hosszú és dicső magyar katonai hagyományokat Muhitól Mohácson át Győrig. (A Don-kanyar ezúttal nem került szóba, mert az a közlekedési miniszter alá tartozik.) De mostan visszafényesedik a múlt, laktanyák sora kap hamarosan új nevet, aminek következtében ismét az irigység tárgya lesz a magyar huszár. Szóba került még egy bizonyos Szurmay Sándor neve is, aki ugyancsak hűségesen szolgálta a Monarchiát, de ő egyelőre mellékszereplőnek tűnik. És volt leleplezés is, nagy jelentőséggel, amit onnan lehet tudni, hogy miniszter és vezérkari főnök együttes erővel rántotta le a leplet.
Ami pedig az adónkat illeti, a mai uralkodóval szembeni bizalom még a Mária Teréziával kapcsolatban érzettét is meghaladja, mert bizony, hogy adjuk. Mert tudjuk, mire van szükségünk. Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, nem úgy vagyunk vele, mint a tanárok fizetésemelésével, amivel Brüsszel tartozik. Mindezt úgy, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Persze az időzítés is nagyon fontos, lelki nagyságról tanúskodik, hiszen az idén ünnepeltük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Mária Terézia is megszületett egykor, nagyjából 306 és egynegyed éve.
