Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.

Úgy vélem, nem nagyon tévedek, ha azt mondom, erősen megrendült a magyar háztartási fogyasztók bizalma abban, hogy saját napelemes beruházással igyekezzenek kordában és saját kézben tartani az energiafogyasztásukat és termelésüket, egyúttal hozzáadott érték gyanánt növeljék az ország megújuló energiából származó saját termelését is. Habár a kormány a felzúdulás miatt ma délelőtt visszavonta az új elszámolási rendszer vissazmenőleges érvényesítését, az eredeti szándék is okot adott a bizalomvesztéshez.

Azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására pedig az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc? Képzeljük el, hogy egyszer arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz.

Van azonban a pedagóguskar megoszlásában egy vadonatúj fogalomkör, mégpedig az árulásé. Aki most nem mond föl, az áruló. Hanem a hétköznapi nerizmusban ez úgy működik, hogy nem a kilépők nevezik árulónak a bent maradókat, hanem a Párt propagandistái mondják, hogy ők mondják. Ezzel elérik a NER építéséhez szükséges gyűlölet egy újabb fajtáját: a tanárok egyik fele utálja a másikat azért, amit az nem mondott.

Kövér szájára veszi a kereszténységet, miközben véres, vadpogány szöveget öklendezik a tanulmányaikat megkezdő diákokra, s teszi ezt úgy, hogy közben sikeresen óvta meg magát a II. vatikáni zsinattól, a vonatkozó pápai állásfoglalásoktól, a katolikus, a református és az evangélikus egyházak súlyos önkritikát tartalmazó nyilatkozataitól, mindentől, végleg búcsút intve a zsidó-keresztény civilizáció világának, s átmasírozva a vadság és barbárság honába.

A magyar kormány a helyén van, higgadtan fogadja a híreket.

Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnökének sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az ő hivatala, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész!

Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba.

"Orbán hívei nem hisznek sem Istenben, sem hazában, hanem csakis és kizárólag Orbán Viktorban."

Azok, akik megkövetelik Magyarország tiszteletét, vajon most miként reagálnak arra, hogy az 1956-os forradalmat és az 1956-os forradalom résztvevőit egyszerűen fasisztának nevezi a legkorszerűbb putyini tankönyvírás? Ez is a tisztelet jele volna?

Honnan ez a sok erő ebben az óriási kicsi népben, hogy már megint szereztek egy bronzérmet?! És építünk örökérvényű stadionokat, hisz’ látjuk, Róma is inkább építette meg a Colosseumot, mint herdálta a pénzt tanárokra.

"Bődületes hazugságai, csúsztatásai és szándékos torzításai okán felvetném Orbán magatartásának, viselkedésének és megnyilatkozásainak mielőbbi nyelvészeti és szociálantropológiai vizsgálatát, s a vizsgálat eredményeinek sürgős, ambulanter közzétételét."

"Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!"

Amikor Konstantin felvonult Maxentius ellen, a napkorong körül a kereszt jele vált láthatóvá, alatta az alábbi felirattal: "ἐν τούτῳ νίκα", azaz "In hoc signo vinces", magyarul "e jelben győzni fogsz". Konstantin előtt még az éjjel megjelent Jézus, amire a császár megtért, s serege másnap Krisztus jelével indult a csatába, ahol aztán fényes győzelmet aratott.

Minthogy most éppen Itáliában tartózkodom, ezért a cím. Fordított esetben „Itáliában meg” lenne a megfelelő megoldás, feltéve, ha ottan, azaz itten történne valami említésre méltó.

Eljöttek hozzánk a testvéreink távoli tájakból, azer és egy tesó ölelt át minket, felsorolni is nehéz mindet, volt itt mindenféle nagyszerű bratyó, bukott osztrák öcsi, kirgiz, üzbég, türkmén bajtársak a keresztyénység megóvásában, és más jeles, diktálásra készek a Balkánról. Egy csak egy legény hiányzott a táncból, de érthető és igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics távolléte, ő most a hazáját védi a szomszéd országban, mi mást, hol másutt.