Magyar Péterék hibája, a jelöltjük issza meg a levét – Dési János jegyzete
Kétségtelen amikor Magyar Péternek döntenie kell az elnök személyéről, akkor számolnia kell azzal, nincs olyan, akit tényleg mindenki támogat. De ott a kérdés, miként nyugtatja meg, most a jelölés ellen lázongó támogatóit – Dési János jegyzetében arra reagált, hogy Magyar Péter egy nappal Sulyok Tamás menesztése után bejelentette, megkérdezi Polgár Juditot, vállalná-e a köztársasági elnökséget.
Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete
Bizonyos levitézlett hatalmak, továbbá azok tettestársai a nagyot bukott politikusaikat sem hagyják a legfelsőbb légi útvonalak, csúcsgazdagságig vezető nagy álmok sztrádáinak szélén. Nagyon magasról ugyanis nem esni, inkább zuhanni lehet, és mostanában valahogy nagy a kereslet a mentőeszközök iránt. Mondjuk röpködni amúgy is imádnak a hatalmi piramis csúcsáról bő másfél évtizedig gunyorosan és megvetően lefelé vicsorgók.
Mit gondoljon az adófizető Szijjártót látva? – Kárpáti Iván jegyzete
Folyamatosan adta a tízmilliárdokat a magyar állam Szijjártó minisztersége idején a BYD kínai cégnek, aminek a volt magyar kormánytag most beül a felső vezetésébe. Tisztességes ez így? Az mindenesetre biztos, hogy Szijjártó közvetettnek aligha nevezhető kapcsolatba kerül a Kína Kommunista Párttal.
Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
Gábor György: A hallgatás üvöltése
12/10/2023 16:23
| Szerző: Gábor György
A hatalom megalázó módon minden fideszest egyházához elkötelezett, mélyen vallásos személyként törekszik beállítani, a Fidesszel szembenállókat viszont hamis, bántó sztereotípiával dühödt antiklerikálisoknak nevez.
A 2022-es hazai népszámláláson a vallási, felekezeti hovatartozásra feltett kérdésre csupán a népesség 60%-a válaszolt, vagyis a 40% megtagadta a válaszadást.
Vajon mi lehet ennek az oka? Minek tudható be, hogy az elmúlt népszámlálások tükrében a rejtőzködők, a vallási, felekezeti hovatartozásukat elhallgatók száma egyre nagyobb mértékben nő, s több mint három évtizeddel a demokratikus rendszerváltást követően az Alaptörvényben megfogalmazott vallási és lelkiismereti szabadság biztosította „szabad kinyilvánítás” joga valamilyen ok(ok)ból fakadóan önkorlátozás alá esik?
A minap egy kerekasztal-beszélgetés során kiváló vallásszociológus kollégáim társaságában közösen kerestük a választ a fenti kérdésre. A feleleteink egy része konvergált, lényegében megegyezett, egy másik része divergált, eltért egymástól, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy máshová helyeztük a hangsúlyokat.
S ez így is volt rendjén, hozzátéve, hogy mi a magyarországi egyházakat és felekezeteket közösen érintő, általánosnak mondható tanulságokra koncentráltunk, ám mindannyian azt gondoljuk, hogy maguknak a legérintettebbeknek, vagyis az egyes egyházaknak és felekezeteknek külön-külön is el kell végezniük ezt a munkát, őszintén szembenézve saját eredményeikkel vagy eredménytelenségeikkel, helyes vagy téves gyakorlatukkal, igaz és erkölcsös, vagy hibás és morálisan megkérdőjelezhető döntéseikkel, illetve mindezek „logikus” következményeivel.
Ma, amikor épp arról olvasni, hogy a lehetetlen helyzetbe került, pontosabban szólva ellehetetlenített Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), amely egyházat a politikai hatalom előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és az egyház által különféle támogatásokban (szociális, egészségügyi, oktatási stb.) részesített mintegy 20 ezer kiszolgáltatottat, azaz az állam által magukra hagyott rászorulókat különös kegyetlenséggel kivégezte, működésének – úgy tűnik – végső szakaszába érkezett, s a senki más által el nem végzett példátlan karitatív tevékenységét a teljes kivéreztetés állapotában be kell fejeznie, a népszámlálás során válaszukat megtagadók magas százalékának okát kutatva egy feltételezés fogalmazódott meg bennem.
Jelesül az, hogy a válaszmegtagadók egy jelentős része döntését minden bizonnyal politikai protestálásnak, saját egyháza figyelmeztetésének, megintésének szánhatta, valamint egyháza és a politikai hatalom szemérmetlen és visszataszító násztánca kritikájának és elutasításának. A választ megtagadók egy része egészen biztosan nem önnön istenhitét utasította el, hanem azokat az egyházakat, amelyek az egymillió mélyszegénységben, s a több mint kétmillió létminimumon élőtől, valamint a száz-százötvenezer éhező gyerektől fordultak el, élvezve a hatalom graciózus nagylelkűségét, luxustámogatásokat, luxuskörülményeket és luxuspüspököket magukénak tudva. Azoktól az egyházaktól fordultak el, amelyek (a Mazsihisz kivételével) szó nélkül, gyáván és legfőképp saját szent hagyományukkal és értékrendjükkel szembemenve hosszú évek óta közömbösen szemlélik a MET-nek és a MET által gondozott és életben tartott 20 ezer rászorulónak a minimumléthez való jogtól való megfosztását. És a nem válaszolók annak a politikának kívántak üzenni, amely az egyházakat politikai erőforrásként használja fel, vastagon juttatott állami pénzekért transzcendens legitimációt remélve és kapva tőlük. Annak a politikai hatalomnak, amely manipulatív szándékkal azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az ország keresztény ország, miközben a keresztény értékrend legalapvetőbb elemeit a hatalom képviselői szakmányban rúgják fel. Továbbá annak a hatalomnak, amely megalázó módon minden fideszest egyházához elkötelezett, mélyen vallásos személyként törekszik beállítani, a Fidesszel szembenállókat viszont hamis, bántó sztereotípiával dühödt antiklerikálisoknak nevez.
A válaszmegtagadók egy része egészen biztosan helyesen érzékeli az egyházak (párt)politikai fertőzöttségét. Aligha véletlen, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség viszont a korábbi években többször is elérte, hogy olyan esetekben, amikor a hivatal packázásait ellensúlyozandó vagy kivédendő a MET mellett kellett kiállni, s bizonyítani tagságának számosságát, minden esetben megtörténhetett, hogy még olyanok is bejelölték az egyházhoz való tartozásukat, akik valójában nem tartoznak a MET egyházi kötelékébe.
Vagyis a perverz politikai körülmények között mindkét állásfoglalás, a MET melletti szimpátia és a nagy egyházak elutasítása egészséges politikai gesztusnak és őszinte népszavazásnak tekinthető.
És hogy a kettő közül melyik az értékesebb, az egyértelmű: a népszámláláskor a KSH számolt meg bennünket, a MET esetében mi számláltattuk meg saját magunkat.
A többi néma csend…
