Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Gábor György: A Hamász barátai és a mi barátaink
10/10/2023 07:23
| Szerző: Gábor György
"Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett."
A sok nagyokossal ellentétben, akik elmeháborodott politikai fundamentalizmusukból fakadóan egészen biztosan tudni vélik, hogy az Izrael elleni támadásról kizárólag az izraeli ellenzék tehet, amely képes inkább odadobni az országot az önmagukat emberi lényeknek álcázó, gyermekek és idős emberek gyilkolására szakosodott és kifejezetten erre kiképzett kegyetlen terroristáknak, csak hogy megszabaduljanak végre Netanjahutól és kormányától, én most a hazai közvélemény figyelmét néhány összefüggésre szeretném felhívni.
De mindenekelőtt arra, hogy ami Izraelben történt, az nem zsidó belügy, az az egyetemes civilizáció ügye. Ki-ki vérmérséklete és meggyőződése alapján kritizálhatja az Izraelben hatalmon lévők, avagy az ellenzékiek politizálását, de ahol gyilkológépek gyermekeket, tizenéves bulizó fiatalokat vagy magatehetetlen idős embereket mészárolnak le, gyáván, aljas és barbár módon, ősprimitív, szadista kegyetlenséggel, ott az amúgy egyetemes méretekben is egyre vészesebben és reménytelenebbül visszaszoruló emberi civilizáció mellett kiállóknak, s az azt védelmezőknek kell (kötelező) konfrontálódniuk a civilizáción kívüli emberszabásúnak tűnő hóhérokkal, máskülönben nincs tovább.
Amúgy az alábbiakban szóba hozott tények nem biztos, hogy eljutottak a magyar olvasókhoz, annál is kevésbé, minthogy a mindent leuraló kormánypárti sajtó ezeket a tényeket nem szívesen hozza szóba. Helyesebben: egyáltalán nem.
Egyebek között például azt, hogy Lavrov orosz külügyminiszter az elmúlt időszakban meglehetősen sűrűn fogadott különféle Hamász küldöttségeket, s a hírek szerint többször is találkozott Iszmáíl Hanijével, a Hamász fundamentalista iszlám szervezet egyik vezetőjével, a Palesztin Nemzeti Hatóság – palesztinok körében is vitatott – miniszterelnökével. Árulkodó, hogy a terrorcsoport vezetőjét akkor kezdték el Moszkvába invitálni, amikor Moszkva és Jeruzsálem kapcsolata látványosan meggyengült, főként Oroszország ukrajnai háborúját követően. Izrael ugyan tartva – és joggal tartva! – Oroszország szíriai befolyásától, nem szállított Ukrajnába fegyvereket, de nyíltan és egyértelműen elítélte Oroszország Ukrajna elleni háborúját és az orosz csapatok embertelenségét, a civil lakossággal szembeni barbár fellépését. Lavrov egységbe szólította fel a Hamászt és a Mahmúd Abbász vezette Fatah szervezetét. A tárgyalásokon szó esett az „izraeli jogsértésekről” és azok mielőbbi orvoslásáról. Hanija mellett a Hamász küldöttség tagja volt a terrorszervezet helyettes vezetője, Saleh al-Arouri, a Hamász hadseregének alapító parancsnoka is, aki a mostani Izrael elleni terrortámadást követően azt nyilatkozta az Al Jazeerának, hogy „mindent elsöprő csatába kezdtünk… és készen állunk egy izraeli szárazföldi invázióra.”
Amúgy – és nem mellékesen – arról a Lavrovról van szó, aki 2022 júliusában egy moszkvai sajtótájékoztatón önfeledten azt találta mondani, ezzel diplomáciai vihart kiváltva, hogy Hitlerben zsidó vér folyt, meg azt, hogy a legnagyobb antiszemiták maguk a zsidók.
Közben a nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő Oroszország igyekezett erősíteni a kapcsolatait megmaradt szövetségeseivel, elsősorban Iránnal. Irán pedig az oroszok iránt táplált háláját egyebek mellett az ukrajnai dróntelepítésekkel fejezte és fejezi ki, továbbá minden olyan katonai együttműködéssel, fegyverszállításokban való közreműködéssel, amellyel a nyugati világ és a Közel–Kelet destabilizációját képes előidézni. Oroszország – mint tudjuk – „legnagyobb tragédiájának”, elvesztett területei visszaszerzésének érdekében, Irán pedig érzékelve Izrael és több arab állam békekötési folyamatát, s azt, hogy épp küszöbön állt egy amerikai-izraeli-szaúdi atomprogram-megállapodás.
Közben Putyin, csatlakozva Lavrov bősz zsidózásához, a világpolitika kulcskérdését szintén a zsidó létformában ismerte fel: legutóbb Zelenszkij zsidó gyökereiről beszélt elítélően, miközben elégedetten jelentette be, hogy „nagyon jó kapcsolataink vannak Iránnal, és minden lehetséges módon erősíteni fogjuk azokat. Ezért mindent megteszünk az Iránnal való kapcsolatok fejlesztése érdekében, és ezt a jövőben is fenntartjuk.”
Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett. A fegyverek Iránból Jemenen és Szudánon, illetve Egyiptomon keresztül jutnak el a Gázai övezetbe, a Szuezi csatornán keresztül, békaemberek és a terepet kiválóan ismerő beduinok közreműködésével, azon a titkos és hatalmas kiterjedésű alagútrendszeren át, amelynek bonyolult struktúrája még az izraeli titkosszolgálat előtt sem ismert. Minderről mások mellett Mahmud Mardawi, a Hamász egyik katonai vezetője, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok (a Hamász fegyveres erőit tömörítő szerv) egykori parancsnoka számolt be az Al-Monitornak.
És orosz barátaink mellett ne feledjük el a kínai barátainkat sem, akik épp most tettek közzé egy nyilatkozatot, amely az érintett feleket higgadtságra és önmérsékletre szólítja fel, továbbá arra, hogy a felek haladéktalanul fejezzék be az ellenségeskedést. A kínai nyilatkozatban különösen megkapó, hogy a vasárnapi közlemény valamiért meg sem említi a Hamász fegyveres terrorista csoportot, mintha az nem is létezne.
Viszont aki a Hamászt tárgyaló partnernek tekinti, legyen az Oroszország, Irán vagy Kína, az egy terrorista bandával óhajt üzletelni és megállapodni. Ezt meg lehet tenni, ám ebben az esetben ők maguk saját magukat minősítik át terrorista bandáknak.
Ami Irán esetében már jó ideje adott, s Oroszország esetében sem nevezhető távoli célnak.
