Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Arató: Egy mondat Azahriah margójára
19/10/2023 18:34
| Szerző: Arató András
Kicsoda-micsoda ez az Azahriah, talán Arató András mondata végére kiderül.
Ellenségeink mondják, mindaz a sok csoda, ami miatt minden tisztességes magyar ember szégyelli magát, aki meg nem, az vagy tudatlan idióta, ami nagyon ciki a rokonságra nézve; a helyzet IQ cenzusért kiált, de legalábbis erkölcsi bizonyítványért, az Orbán-rezsim a magyarság presztízsét odáig nyomta le, hogy hozzá képest a béka segge egy felhőkarcoló; hangsúlyozzuk, mindezt nem mi mondjuk, hanem az ellen, magunk éppen az ellenkezőjét gondoljuk, mi több, a segg szót még véletlenül sem használjuk, sem magassági sem nyalási értelemben, elvégre hálásak vagyunk azért az egytized százalékért, amivel egyrészt a nyugdíjunk még a háromnál is több százalékkal emelkedik, az infláció meg ugyanennyivel többel csökken; azonban szüntelen küzdelmünk a magyarok elleni világösszeesküvéssel szemben sem gátolta meg az Azahriah-láz kitörését, ám e szakadatlan harc oda vezetett, hogy egyelőre a magunk részéről nem tudjuk, kicsoda-micsoda ez az Azahriah, talán a mondat végére kiderül; a nevétől még magyar is lehet, noha aligha hangzik úgy, mint aki sikerrel pályázhat a demetriánus nemzeti rock alapból, amire viszont aligha van szüksége, mert háromszor tölti meg a Népstadiont jegyért fizető emberekkel, miként Lúdas Matyi a Döbrögi főispán eleve hurkás valagát hurkákkal, ignoranciánk azonban mentes minden előítélettől, ugyanis még élénken él az emlékezetünkben, hisz alig hatvan éve neki, hogy a Beatles elutasítása oly zsigeri volt a She Loves You vagy a Yesterday akárcsak egyszeri meghallgatása nélkül is a Béketáborban, mint nemcsere az óvodában mainapság a kereszténység védőbástyájában; amikor ismét klimaxol az örök és megbonthatatlan, akkor is belehallgatni szándékozunk teljes nyitottsággal és mindenfajta zenekritika mellőzését ígérve, nem mintha a hozzá nem értés bármiféle tilalomfa lenne ott, ahol a vonatok késése érdektelen a párthűséghez képest, ám nehéz hozzájutni az időhöz, ami megalapozza a döntést, felkerüljön-e az új sztár a magán medley-listánkra, mert amikor hazánk miniszterelnöke éppen rendet rak a golyóstoll-jegyzetpapír-nyakkendő triangulumban, az egész világ feszült várakozással figyeli őt, miközben beszél hozzá barátja, Vologya, aki még nála is alacsonyabb magasságban éppúgy mint rangban, az egyéb dimenziókról nem is beszélve; nem kicsi hát a tét, ott a bizonytalanság, vajon ki nyeri a Demeter Szilárd állására kiírt pályázatot, pontosabban az már eldőlt a kiírás előtt, hisz’ éppen ezért hirdették meg, csak mi még nem tudjuk az „eredményt” – nem aggódunk, hanem izgatottan várjuk az ajándék kicsomagolását, ki mondja meg eztán, mi a (szép & magyar) irodalom, egyáltalán nem rágjuk a körmünket, mert bízunk a döntnök bölcsességében, biztosan nem szabadít ránk valami migráló dzsendert simogató nemzetietlen szivárványos guppit; végül csak sikerült belefülelnünk egy-két Azahriah klippbe, még tetszhet is annak, aki nem a jazz-rock-Beethoven konzervativizmus igája alatt senyved, mely utóbbi ízlésdomb mellesleg nem zárja ki a San Remo iránti pozitív érzelmeket sem, ám mégsem megyünk ki a Népstadionba, hiszen minden jegy elkelt.
