Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Basszus – megjött!
16/10/2023 10:12
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket.
Ne tessenek regisztrálni, mert az esemény már lezajlott. Ezért is van az, hogy ez nem egy reklám, hanem beszámoló. Ami pedig a könyvet illeti, hát az kétségtelenül elkészült, ide-oda – rádióba, boltokba – elkerült, de arról egy szerény tudósító nem tehet.
*
Ahogy eltervezve volt, szinte úgy le is zajlott, noha például amikor negyed ötkor bekukkantottam a színházterembe, ami ott van nálunk a Klubrádióban a negyediken, a berendezésből csupán a székek hiányoztak. Igaz, én csak az aula lefoglalását kértem attól, akiről feltételeztem, az ülőalkalmatosság iránti igény oly magától értetődő, mint a jegesmedve a Déli Sarkon, ő bizonyára északit hallott vagy Barrabást; gyorsan nekigyürkőztünk, Erika, Ilona, Robi, Dani és kettő darab Ági (egyikük Sugár, másikuk K. Ágnes korán érkező törzsközönség), legott elrendeztünk száz széket, mégis, ha már pogi nincs, legalább ülve ne legyen. Izzadás és ingcsere lett a konzekvencia, ezért is nem fehér ingben (mint Delon a Fekete tulipánban) vagyok látható a fotón, ami bejárta a nagyvilág fontosabb sajtótermékeit, hanem vörösben. Attila Hajdúszoboszlóról jött (amiért külön meghatódtam) bő félóra késéssel Lázár dohányzás-, lézer- és közlekedési miniszter áldásos közreműködésének köszönhetően, antréja nyíltszíni tapsot váltott ki, Gábor Gyuri pedig idő előtt húzott el a Spinozába előadni, talán Othellót, Jagót esetleg Dezdemónát játszta, vagy mindegyiket.
Zolinak és Janinak mindig volt hajlama a deviáns magatartásra, most is pont a megbeszélt időpontban érkeztek.
Pataki Judit megnyitotta a világraszólót, egyrészt ő azonosan egyenlő az Ab Ovo kiadóval, másrészt megjelenésével kompenzálta valamelyest a női szereplő keresésének sikertelensége miatt keletkezett nyomasztó hiátust.
Nem lehetett oly nagyon unalmas a diskurzusunk. E merész feltételezés abból merítkezik, hogy Gyuri kivételével senki sem távozott a másfél órás program vége előtt, és még meg is vásároltak számos példányt a könyvből.
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket. Beszélgetésünk szerteágazóan érintette a lehetséges világok legjobbikának a Kárpát-medencében meghonosított egyetlen példányának sok-sok elemét, nem megfeledkezve a rest of the world-ről sem, ami szépen fejlődik a katasztrófa irányába. Fő megállapításunk, nevezhetjük akár konklúziónak, a cselekményből levonható következtetésnek az volt, van és lesz, hogy mindenkinek a maga mozgásterében kell a maximális erőfeszítést megtennie a felvirágoztatás érdekében, és akkor minimum beszarás lesz megvalósulva.
*
Vizsgálódásomat a most a nép számára rendelkezésre bocsájtott 448 oldalas (plusz borító) füzetecskémet illetően, kihasználva az elektronika áldásait, kiterjesztettem a statisztikai vetületre is, példámmal irányt mutatva az esztétika művelői számára. Ha például tudnánk, a Bezuhov, Castorp, Pierre, Hans, Jimmy (Fülig) szavak hányszor szerepelnek az adekvát művekben, sokkal többet tudnánk a szépségről.
No de hagyjuk a szakemberek feddését másra, magunk menjünk fel a padlásra.
A kötetben a "Gábor György" kifejezés a "Gábor Gyuri" mutációval együtt 18-szor fordul elő.
Az Orbán szavunk abszolút listavezető 174 említéssel, a Viktor 31, a kettő kombinációja 24, a miniszterelnök 134, a "miniszterelnök úr" kombó 1 alkalommal szerepel – utóbbi egy Márky-Zay idézetben jelenik meg. Ezek persze sajnálatosan szinte elmerülnek az összesen mintegy száztízezer szó tengerében.
Karácsonyból 40 akad, ebből 25 kis kezdőbetűvel.
Ági – e szavunk kiemelt fontossággal bír, 126-szor fordul elő a Basszusban, beleszámítva az olyan konspiratív megoldásokat is, mint például a gazdas-ági, vagy a köztársas-ági.
Ami az összegzést illeti, az 542 szereplőért, 110 ezer szóért, 790 ezer karakterért, 106 fotóért kért vételár igazán elenyésző, hiszen a kedves vevő szavanként 4, Orbánonként (mutációkkal együtt) mindössze 12 fillért fizet.
Kérjük tapasztaltabb olvasóinkat, hogy a fillér jelentését magyarázzák el az iskolarendszerünkben csak az utóbbi időkben pallérozódott ifjaknak.
