Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Basszus – megjött!
16/10/2023 10:12
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket.

Ne tessenek regisztrálni, mert az esemény már lezajlott. Ezért is van az, hogy ez nem egy reklám, hanem beszámoló. Ami pedig a könyvet illeti, hát az kétségtelenül elkészült, ide-oda – rádióba, boltokba – elkerült, de arról egy szerény tudósító nem tehet.
*
Ahogy eltervezve volt, szinte úgy le is zajlott, noha például amikor negyed ötkor bekukkantottam a színházterembe, ami ott van nálunk a Klubrádióban a negyediken, a berendezésből csupán a székek hiányoztak. Igaz, én csak az aula lefoglalását kértem attól, akiről feltételeztem, az ülőalkalmatosság iránti igény oly magától értetődő, mint a jegesmedve a Déli Sarkon, ő bizonyára északit hallott vagy Barrabást; gyorsan nekigyürkőztünk, Erika, Ilona, Robi, Dani és kettő darab Ági (egyikük Sugár, másikuk K. Ágnes korán érkező törzsközönség), legott elrendeztünk száz széket, mégis, ha már pogi nincs, legalább ülve ne legyen. Izzadás és ingcsere lett a konzekvencia, ezért is nem fehér ingben (mint Delon a Fekete tulipánban) vagyok látható a fotón, ami bejárta a nagyvilág fontosabb sajtótermékeit, hanem vörösben. Attila Hajdúszoboszlóról jött (amiért külön meghatódtam) bő félóra késéssel Lázár dohányzás-, lézer- és közlekedési miniszter áldásos közreműködésének köszönhetően, antréja nyíltszíni tapsot váltott ki, Gábor Gyuri pedig idő előtt húzott el a Spinozába előadni, talán Othellót, Jagót esetleg Dezdemónát játszta, vagy mindegyiket.
Zolinak és Janinak mindig volt hajlama a deviáns magatartásra, most is pont a megbeszélt időpontban érkeztek.
Pataki Judit megnyitotta a világraszólót, egyrészt ő azonosan egyenlő az Ab Ovo kiadóval, másrészt megjelenésével kompenzálta valamelyest a női szereplő keresésének sikertelensége miatt keletkezett nyomasztó hiátust.
Nem lehetett oly nagyon unalmas a diskurzusunk. E merész feltételezés abból merítkezik, hogy Gyuri kivételével senki sem távozott a másfél órás program vége előtt, és még meg is vásároltak számos példányt a könyvből.
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket. Beszélgetésünk szerteágazóan érintette a lehetséges világok legjobbikának a Kárpát-medencében meghonosított egyetlen példányának sok-sok elemét, nem megfeledkezve a rest of the world-ről sem, ami szépen fejlődik a katasztrófa irányába. Fő megállapításunk, nevezhetjük akár konklúziónak, a cselekményből levonható következtetésnek az volt, van és lesz, hogy mindenkinek a maga mozgásterében kell a maximális erőfeszítést megtennie a felvirágoztatás érdekében, és akkor minimum beszarás lesz megvalósulva.
*
Vizsgálódásomat a most a nép számára rendelkezésre bocsájtott 448 oldalas (plusz borító) füzetecskémet illetően, kihasználva az elektronika áldásait, kiterjesztettem a statisztikai vetületre is, példámmal irányt mutatva az esztétika művelői számára. Ha például tudnánk, a Bezuhov, Castorp, Pierre, Hans, Jimmy (Fülig) szavak hányszor szerepelnek az adekvát művekben, sokkal többet tudnánk a szépségről.
No de hagyjuk a szakemberek feddését másra, magunk menjünk fel a padlásra.
A kötetben a "Gábor György" kifejezés a "Gábor Gyuri" mutációval együtt 18-szor fordul elő.
Az Orbán szavunk abszolút listavezető 174 említéssel, a Viktor 31, a kettő kombinációja 24, a miniszterelnök 134, a "miniszterelnök úr" kombó 1 alkalommal szerepel – utóbbi egy Márky-Zay idézetben jelenik meg. Ezek persze sajnálatosan szinte elmerülnek az összesen mintegy száztízezer szó tengerében.
Karácsonyból 40 akad, ebből 25 kis kezdőbetűvel.
Ági – e szavunk kiemelt fontossággal bír, 126-szor fordul elő a Basszusban, beleszámítva az olyan konspiratív megoldásokat is, mint például a gazdas-ági, vagy a köztársas-ági.
Ami az összegzést illeti, az 542 szereplőért, 110 ezer szóért, 790 ezer karakterért, 106 fotóért kért vételár igazán elenyésző, hiszen a kedves vevő szavanként 4, Orbánonként (mutációkkal együtt) mindössze 12 fillért fizet.
Kérjük tapasztaltabb olvasóinkat, hogy a fillér jelentését magyarázzák el az iskolarendszerünkben csak az utóbbi időkben pallérozódott ifjaknak.

