Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Arató András: Törököt fogtunk, nem enged
11/10/2023 09:46
| Szerző: Arató András
"Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására" – Arató András Török Gábor, a NER jövőjéről szóló jóslatát vette górcső alá.
Pedig mint mindig, most is úgy vagyunk vele, hogy majd négy év múlva. Ötödször vannak illúzióink, de ennek vége, megmondta nekünk a jövőt a politológus. Kezdjünk az infóval, amit akarunk, legyünk például tanácsadók piaci alapon a MOL-nál, OTP-nél és más közsemleges gazdasági tényezőknél.
Úgy vagyunk a jövővel mi liberálisok, legalábbis azok, akik nem öltönyben járnak (mert utóbbiak valójában álruhás kommunisták), hogy még a jelen mibenlétét illetően is kételyeink vannak. Csupán példaként említjük a fasisztoid mutáció, a posztkommunista maffiaállam definíciós kísérleteket. Mi több, e két próbálkozás pártolóinak a véleménye is megosztott a minket (fojtó szorítással) körülölelő rendszernek a demokrácia – diktatúra skálán elfoglalt helyét illetően.
Sőt, a múlt is egyre bizonytalanabbá válik, de a történelem átírásának aktuális állapota e pillanatban nincs az érdeklődésünk homlokterében.
Hanem most a jövőről, legalábbis annak egy évtizedes távlatáról elmélkedünk, mert arról kaptunk pontos leírást Török Gábortól.
Amikor valamire vágyunk – visszahív-e az a lány, vagy az a fiú, aki tetszik nekünk, nyer-e kedvenc csapatunk a holnapi meccsen –, akkor a hurráoptimizmust visszafogjuk a csalódás elkerülése érdekében, de az „úgysem” szót is kerüljük, nehogy önbeteljesítő jóslat váljék belőle. Egyben biztosak lehetünk: a jövő titokzatos és számunkra, földi halandók számára ismeretlen.
Török Gábor ritkán megszólaló tanácsadó most politológusi hivatására hivatkozva megfestette az ország jövőképét. Megnyilatkozta, mi lehetséges és mi nem. Nincs belátható időtávon belül esély a NER leváltására, ellenben lehetséges a szisztéma Orbán nélküli működtetése. Sőt, „ha oda kerül a sor, akár még Hatvanpusztáról is lehet irányítani az országot – informálisan, mint ahogy azt Jarosław Kaczynski teszi Lengyelországban”. (Azt eddig nem tudtuk, hogy Kaczynski Hatvanpusztáról irányítja Lengyelországot, de örülünk neki, mert a lengyel-magyar történelemnek szép perszonáluniós hagyományai vannak. E baráti viszonynak bizonyára csak ideiglenesen szab határt a különleges orosz katonai hadműveletek megítélése.)

„A rendszer már tart ott, hogy nem szorul rá Orbán napi irányítására… Az alkotó pihenhet, a gép akkor is forog” – e két mondat ugyan jelenidejű, ám egyesek a tartalmát az utópia körébe sorolják, ami mégiscsak egyfajta rejtett jövőidő. Nota bene, a puding minőségét ízlelés útján állapíthatjuk meg. (Álljunk meg itt egy rövid rácsodálkozás erejéig, elképzelve a gépet, amint forog, az esztergályos meg pihen. Ha túltesszük magunkat e csupán gyenge felfogásunk miatt képzavarnak tetsző pörgésen, és rendelkezünk ismeretekkel az embernek az ő tragédiájáról, akkor tudjuk, a politológus a Madách-mű mely szereplőjével tette hasonlatossá regnáló miniszterelnökünket...)
„A hatalom két-három ciklus tudatos, intenzív és agresszív politikájával olyan politikai és pénzügyi erőfölényre tett szert, és annyival innovatívabb az ellenfeleinél, hogy a leváltása egyre valószínűtlenebb. A rendszer berendezkedett. Ha nem történik előre meg nem jósolható esemény – ezt nevezi az irodalom ’fekete hattyúnak’ –, évtizedes távlatban sem várható változás.” Ez egy merész mondat egyrészt, mert az agresszív szónak mégiscsak van egy kis pejoratív hangzása.
Másrészt megnyugtatja a rendszer híveit éppúgy, mint az ellenfeleit. Előbbiek visszaigazolva láthatják 13 éves munkálkodásuk eredményeit, mert van nekik politikai és pénzügyi erőfölényük meg innovativitásuk, amely minőségek nagyjából kizárnak mindenféle váratlanságokat. A hazánkban még mindig meglapuló antineristák viszont joggal mondhatják, a jövő eseményeinek éppen az ismeretlenség, a titokzatosság a legjellemzőbb tulajdonsága.
Nem tagadjuk ugyanakkor, hogy némiképpen irigyeljük mindazokat, akik kijelentéseikkel bizonyítják tudásukat a még be nem következett történésekkel kapcsolatban.
Úgy tűnik, vita van arról, hasznos-e vagy éppen káros a jövőnek e kétkedés nélküli leírása. Nem szeretjük, amikor a krimi olvasása közben „jóakarónk”, aki már tudja a végét, elárulja nekünk a rejtély megfejtését. Persze ha a kedves szomszéd poéngyilkolás közben kacsint egyet, akkor felcsillan a remény, hátha nem is úgy lesz az. Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására.

