Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Arató András: Törököt fogtunk, nem enged
11/10/2023 09:46
| Szerző: Arató András
"Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására" – Arató András Török Gábor, a NER jövőjéről szóló jóslatát vette górcső alá.
Pedig mint mindig, most is úgy vagyunk vele, hogy majd négy év múlva. Ötödször vannak illúzióink, de ennek vége, megmondta nekünk a jövőt a politológus. Kezdjünk az infóval, amit akarunk, legyünk például tanácsadók piaci alapon a MOL-nál, OTP-nél és más közsemleges gazdasági tényezőknél.
Úgy vagyunk a jövővel mi liberálisok, legalábbis azok, akik nem öltönyben járnak (mert utóbbiak valójában álruhás kommunisták), hogy még a jelen mibenlétét illetően is kételyeink vannak. Csupán példaként említjük a fasisztoid mutáció, a posztkommunista maffiaállam definíciós kísérleteket. Mi több, e két próbálkozás pártolóinak a véleménye is megosztott a minket (fojtó szorítással) körülölelő rendszernek a demokrácia – diktatúra skálán elfoglalt helyét illetően.
Sőt, a múlt is egyre bizonytalanabbá válik, de a történelem átírásának aktuális állapota e pillanatban nincs az érdeklődésünk homlokterében.
Hanem most a jövőről, legalábbis annak egy évtizedes távlatáról elmélkedünk, mert arról kaptunk pontos leírást Török Gábortól.
Amikor valamire vágyunk – visszahív-e az a lány, vagy az a fiú, aki tetszik nekünk, nyer-e kedvenc csapatunk a holnapi meccsen –, akkor a hurráoptimizmust visszafogjuk a csalódás elkerülése érdekében, de az „úgysem” szót is kerüljük, nehogy önbeteljesítő jóslat váljék belőle. Egyben biztosak lehetünk: a jövő titokzatos és számunkra, földi halandók számára ismeretlen.
Török Gábor ritkán megszólaló tanácsadó most politológusi hivatására hivatkozva megfestette az ország jövőképét. Megnyilatkozta, mi lehetséges és mi nem. Nincs belátható időtávon belül esély a NER leváltására, ellenben lehetséges a szisztéma Orbán nélküli működtetése. Sőt, „ha oda kerül a sor, akár még Hatvanpusztáról is lehet irányítani az országot – informálisan, mint ahogy azt Jarosław Kaczynski teszi Lengyelországban”. (Azt eddig nem tudtuk, hogy Kaczynski Hatvanpusztáról irányítja Lengyelországot, de örülünk neki, mert a lengyel-magyar történelemnek szép perszonáluniós hagyományai vannak. E baráti viszonynak bizonyára csak ideiglenesen szab határt a különleges orosz katonai hadműveletek megítélése.)

„A rendszer már tart ott, hogy nem szorul rá Orbán napi irányítására… Az alkotó pihenhet, a gép akkor is forog” – e két mondat ugyan jelenidejű, ám egyesek a tartalmát az utópia körébe sorolják, ami mégiscsak egyfajta rejtett jövőidő. Nota bene, a puding minőségét ízlelés útján állapíthatjuk meg. (Álljunk meg itt egy rövid rácsodálkozás erejéig, elképzelve a gépet, amint forog, az esztergályos meg pihen. Ha túltesszük magunkat e csupán gyenge felfogásunk miatt képzavarnak tetsző pörgésen, és rendelkezünk ismeretekkel az embernek az ő tragédiájáról, akkor tudjuk, a politológus a Madách-mű mely szereplőjével tette hasonlatossá regnáló miniszterelnökünket...)
„A hatalom két-három ciklus tudatos, intenzív és agresszív politikájával olyan politikai és pénzügyi erőfölényre tett szert, és annyival innovatívabb az ellenfeleinél, hogy a leváltása egyre valószínűtlenebb. A rendszer berendezkedett. Ha nem történik előre meg nem jósolható esemény – ezt nevezi az irodalom ’fekete hattyúnak’ –, évtizedes távlatban sem várható változás.” Ez egy merész mondat egyrészt, mert az agresszív szónak mégiscsak van egy kis pejoratív hangzása.
Másrészt megnyugtatja a rendszer híveit éppúgy, mint az ellenfeleit. Előbbiek visszaigazolva láthatják 13 éves munkálkodásuk eredményeit, mert van nekik politikai és pénzügyi erőfölényük meg innovativitásuk, amely minőségek nagyjából kizárnak mindenféle váratlanságokat. A hazánkban még mindig meglapuló antineristák viszont joggal mondhatják, a jövő eseményeinek éppen az ismeretlenség, a titokzatosság a legjellemzőbb tulajdonsága.
Nem tagadjuk ugyanakkor, hogy némiképpen irigyeljük mindazokat, akik kijelentéseikkel bizonyítják tudásukat a még be nem következett történésekkel kapcsolatban.
Úgy tűnik, vita van arról, hasznos-e vagy éppen káros a jövőnek e kétkedés nélküli leírása. Nem szeretjük, amikor a krimi olvasása közben „jóakarónk”, aki már tudja a végét, elárulja nekünk a rejtély megfejtését. Persze ha a kedves szomszéd poéngyilkolás közben kacsint egyet, akkor felcsillan a remény, hátha nem is úgy lesz az. Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására.


