Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Arató András: Permanens bontakozás
6/10/2023 10:42
| Szerző: Arató András
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
Hoffmann Rózsát aktuálisan már nem Czunyinénak hívják, hanem máshogy, ami mindegy is egészen addig, amíg rend uralkodik az iskolákban. Ebből az uralkodás már megvan, és ahol uralom van, ott előbb-utóbb a rend is kiteljesedik, méghozzá katonás-rendőrös módon, nem amolyan összevissza, mint amikor a szabadság szüli őt.
A bontakozás pedig zajlik sebesvonat sebességgel, bár a honban az utóbbi hasonlatossággal óvatosan kell bánni. Nem mintha a történelem ne mutatna föl e vonatkozásban is kitűnő példákat, lásd például a régi viccet, amelyikben a Szibériában veszteglő vonaton Sztálin a személyzet megtizedelésében, Hruscsov egy pártkongresszus összehívásában látja a kibontakozást, ellenben a brezsnyevi javaslat szerint le kell húzni a redőnyöket, és úgy tenni, mintha a vonat robogna a célja felé. Hazánkban a nemzeti illiberalizmus ötvözi a szovjet nertársak módszereit.
A bontakozás fokozódik, mert ami például a pedagógushiányt illeti, ott a viszonylag békés Brezsnyev-doktrína hozta el a megvilágosodást, sötétség alakját magára véve. Az Oktatási Hivatal mostantól nem mondja meg, mekkora a tanárhiány Magyarországon, sőt, országunk felelős vezetői egy pillanatra sem tévesztik szem elől az adatbiztonságot. Hiszen ahol adat van, ott szivárgás is van, az imperialisták pedig nem alusznak. Ezt megelőzendő e fontos intézmény be sem kéri az iskoláktól az érdektelen statisztikát, amiből kiderülne, hány magasfizetésű ingyenélő kóricál a nebulók között az iskolák folyosóin. Elegendő annyit tudni, amit a gyermekek jövőjét a szívén viselő kormány köznevelési Maruzsája mond, most éppen azt, hogy a pedagógusok 99 százaléka boldogan választja az új életpálya modellt, még ha a dollármédia és a vele szövetséges szakszervezetek sulykolásra is pazarolják a homokórában lepergő drága homokot, kampánycélokat lebegtetve véreres szemeik előtt.
A bontakozás sebességet váltott, aminek jegyében egy újabb anarchisztikus elem fölszámolása is tovább repíti a közoktatás szekerét. Eddig eléggé el nem ítélhető módon egyes magánszemélyek, sőt, civilek, maguk dönthettek arról, hogy a pénzüket melyik iskolának adják. Most felszámoltatik ez az anomália is, ezentúl a Klebelsberg Kunó nevű Központ vagy a gyermekek fejlődéséhez oly kitűnően értő tankerületek diszponálnak a fölajánlott összegek felett, levéve a laikusok válláról a gondolkodás terhét, mely utóbbi stratégia amúgy is az ifjúság nevelésének az ars poétikája.
A vonatokkal pedig az a helyzet, hogy az ő érkezésük időpontjának hullámzása mögött a sohasem elhanyagolható éberség van, jól is néznénk ki, ha Brüsszel előre tudná, mikor fut be a gőzös Kanizsára, vagy Belgrádba. A nép pedig vezetőink megfontoltságának hála nem fog a sebesség mámorában kábuldozni, hisz’ lebeg előttünk a múltnak az ő árnyéka, azaz a Coca Cola és a Beatles hatvan évvel ezelőtti romboló hatása, a Nyugat azóta sem szűnő hanyatlása.
Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.
