Gábor György: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!

Roppant szerencséje ennek az országnak, hogy a tizenhárom éve regnáló hatalom teljes mértékben, szívvel-lélekkel elköteleződött a keresztényi értékeknek, azokat őszintén vallja, határozottan magáénak tudja, tántoríthatatlan elvszerűséggel gyakorolja és elszántan, tűzön-vízen át érvényesíti.

A keresztény értékek sorában rendkívül fontos a barátság, az embernek embertársával kialakított mély kapcsolata. Az igaz barátság – amint arra a nagy keresztény filozófus, Aquinói Szent Tamás is rámutatott – „az emberi kapcsolatok nyújtotta legnagyobb örömforrás”.

A barátság felfogásának és helyes értelmezésének keresztény hagyományát, amely magától értetődő módon a magyar kormányzat számára is irányadó, a barátság érzetének biblikus megalapozása kövezi ki. Sok összefüggésben jelenik meg a barát és a barátság a Bibliában, én most a barát (felebarát) szónak (héberül: rea, görögül: plészion) arra az előfordulására utalnék, ahol a (fele)baráttal szembeni legfőbb kötelesség ekként fogalmazódik meg: „Szeresd (fele)barátodat, mint tenmagadat!” (3Mózes 19,18).

Ausztria ugyebár Magyarország nagy barátja, az egyik legfontosabb uniós szövetségesünk, jelentős közös történelmi múlttal, az 1956-os menekülteknek és a pártállami diktatúra elől menekülőknek évtizedeken át példás segítséget nyújtó támogatója, Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere, a nép ajkán – aligha véletlenül – hagyományosan „a sógorok”. Vagyis keresztény nemzetként úgy szeretjük őket, ahogy tenmagunkat. Amikor például kérésük és tiltakozásuk ellenére a magyar börtönökből szabadon engedjük az embercsempészeket, s önfeledten „a sógorokra” küldjük valamennyiüket, a biblikus parancsolatnak megfelelően pont úgy szeretjük őket, ahogy tenmagunkat. Igaz, tenmagunkra nem embercsempészeket szoktunk ráküldeni, ettől tartózkodunk, ezt majd csak akkor tesszük, ha a politikai érdek és az anyagi haszon úgy kívánja, vagyis ezt a keresztényien baráti gesztust most még csak a barátnak tartjuk fenn, viszont – az igazságügyi miniszter, a köztársasági elnök és a keresztény haza legfőbb felkentje, Orbán Viktor jóvoltából – magunkra manapság inkább terrorizmusért elítélt, s a legkülönfélébb erőszakos cselekményeket elkövetett, valóságos antiszemita és rasszista terroristákat szoktunk ráküldeni, még szép, hogy keresztényi alapokon! Vagyis Ausztriát majdnem úgy szeretjük már, mint tenmagunkat, még nem teljesen úgy, de már alakul: ők barátságból embercsempészeket kapnak tőlünk, mi magyarok pedig keresztény lelkületű vezetőinktől robbantani, gyújtogatni, fizikai erőszakot alkalmazni és megfélemlíteni kész terroristákat.

Vagy ne feledjük, amikor egy hazánkban vendégeskedő, békésen szunyókáló örmény keresztény katonát álmában orvul legyilkoló muszlim felebarátunkat szerettük épp úgy, mint tenmagunkat, s engedtük szabadon a nagyszerű hőst, keresztényi módon fölülemelkedve muszlimellenességünkön és nemzetközileg híres keresztényvédő aktivitásunkon, mert nem csak az elvetemült, szadista gyilkost szerettük úgy, mint tenmagunkat, hanem tenmagunkat is épp úgy szerettük, mint az elvetemült, szadista gyilkost. Hiszen őt, megtérve azerbajdzsáni békés otthonába, héroszként ünnepelték és azon nyomban előléptették, mi pedig, illetve közülünk azok, akik a keresztényien baráti akciót elrendelték, igen komoly pénzjutalomban részesültek, vagyis mindenki mindenkit szeretett, tán még tenmagánál is pont egy-két zsák pénznyivel jobban.

 

Az irgalmas szamaritánus

 

És most is árad belőlünk a hamisítatlan keresztényi felebaráti szeretet, midőn a vértől csepegő kezű, KGB-s gondolkodását és habitusát máig gondosan megőrző Putyint igaz felebarátként pont úgy szeretjük, mint tenmagunkat. Azt a Putyint, aki még 1999 szeptemberében sokszáz halálos áldozatot követelő robbantássorozattal alapozta meg oroszhoni tekintélyét; akinek az uralma alatt szakmányban mérgezik meg a neki nem tetsző ellenzékieket, újságírókat, vezető állásban dolgozókat, politikusokat, hol jóízű polónium-izotópos teát itatva velük, hol a novicsok nevű gázméreggel kedveskedve, szigorúan ortodox keresztényi alapon, máskor a boncolás során a szervezetben feltárt magas nehézfém-koncentrációval megmutatva a baráti szeretetet.

A magyar hatalom igaz keresztényi odaadással azt a rendszert szereti, ahol napi rutinnak számít, ha valakit a liftben, a nyolcadik emelet és a földszint között félúton likvidálnak, ha valakin kamion halad át, ha valakit taxiból kilépve, hátulról géppisztolysorozat terít le, vagy ha egyesek lépcsőházakban lefelé zuhanva, mások magas épületek ablakain kifelé zuhanva törik el a nyakcsigolyájukat.

Mert orosz földön is tombol a keresztényi szeretet.

S legutóbb Vlagyimir Kara-Murza esetében bizonyíthatta a benne tomboló keresztényi szeretetet Szijjártó Péter, akit ugyebár másfél éve a legmagasabb „Barátságért” kitüntetés átnyújtásával szeretgethetett meg az orosz állami vezetés, hogy ezután mi is úgy szeretgethessük orosz felebarátainkat, mint tenmagunkat. Történt ugyanis, hogy Vlagyimir Kara-Murzára (akinek nagyapját a sztálini szovjet titkosrendőrség tette el láb alól, apja pedig orosz disszidensként Brezsnyev kíméletlen kritikusa volt), szóval Kara-Murza ellenzéki újságíróra, azt követően, hogy abszolút keresztényellenes módon két alkalommal is volt képe egy-egy mérgezéses merényletet túlélni (a szervezetében kimutatott magas nehézfém-koncentráció egész életre szóló egészségkárosodást eredményezett nála), a minap 25 év fegyházbüntetést szabtak ki Putyin keresztényi lelkületű tisztviselői, amit a fegyenctelepen, egészségi állapotára tekintettel aligha fog túlélni. A bűne pedig az volt, hogy keresztényellenes módon kritizálni merte Putyint, az ukrajnai gyilkos katonai offenzívát, s azt találta mondani, hogy Putyin rendszere „korrupt, tolvaj és autoriter rezsim” (vagyis ugyanazokkal a jelzőkkel szeretgette meg az orosz rezsimet, ahogy tenmagunk rendszerét is méltán szeretgetik meg sokan), s hozzátette még: „gyilkos rezsim”. Az őt elítélő korrupt és becstelen tisztviselőket az EU szankcionálni kívánta, ám Szijjártó élt a vétójoggal, csakúgy, ahogy megvétózta a gyilkos háborútól sújtott Ukrajna 500 millió eurós támogatásának tervét és az Oroszországi szankciók újabb csomagját.

Hiszen a keresztény magyar állam a gaz gyilkosokat és becstelen szolgalelkeket éppen úgy szereti, mint tenmagát.

Ha így megy tovább, hamarosan eljön az ideje annak, hogy a véreskezű orosz állami vezetés, mint annyiszor a történelem során, megint úgy fog szeretni minket, mint tenmagát: ha kell, novicsokkal, defenesztrációval, kamionnal és géppisztolysorozattal, szóval szigorúan keresztényi alapon.