„Köszönjük
Publicisztika
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Egy fekete – Józsa Márta jegyzete

A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.

Üdv itthon Szájer Józsi, és akkor legalább a buzizást hagyjuk abba – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Üdv itthon Szájer Józsi – Selmeci János jegyzete

És nem baj, ha így volt, és nem attól lesz rosszabb hely az ország, sőt, ha létezik megbocsátás, és Szájer József közpénzért gondolkodik Európa jövőjén, attól viszont még lehet, ha a választási kampány jegyében születik egy újabb, valamilyen kisebbségi csoportot diszkrimináló törvény.

Járjatok - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Járjatok - Szénási Sándor jegyzete

A Tiszát támogatók jelentős része szerintem nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, vagy némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik feltétlenül, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét.

Gábor György: Olvassuk bátran Ferenc pápát!

26/04/2023 14:01

| Szerző: Gábor György

"Én most egy javaslattal állnék elő, püspöknek és főrádiósnak, szerkesztőnek és snájdig vagy kevésbé snájdig politikusnak, no meg Demeter Szilárd minap felállított táncdalbizottságának adresszálva. Ugyanis akad egy remek szövegíró, úgy hívják, hogy Jorge Bergoglio, felvett művésznevén Ferenc pápaként ismeri őt a nagyvilág."

Miután Ferenc pápára várva futószalagon szólal meg mindenki, például a püspök, aki pár évvel ezelőtt fennen hangoztatta, hogy a pápa nem tudja, mit beszél; a Kossuth Rádió nevű (szenny)csatorna igazgatója, aki mély és megalapozott antiszemitizmusáról és rasszizmusáról vált nevezetessé, s akit mocskos zsidózása és „cigózása” ellenére (vagy épp emiatt?) tavaly Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesített az állami vezetés, a díjat egyenest az „egészséges kereszténységről” szónokló „snájdig református” Gulyás Gergely kezéből átvéve, megszólalnak úgynevezett zenészek, akik ugyan egyetlen sort sem olvastak Ferenc pápától, de a következő koncertjük állami támogatását biztosítandó újra nagyszabású önbizonyító megfelelési akcióba kezdtek, s most még azok is hallatják hangjukat, akik pár éve azzal az agyonpénzelt állami és pártkedvenccel értettek egyet, aki szerint a pápa demens vénember, alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, gazember, argentin libsi, genderhívő marha, s meg kell kérni, hogy ne jöjjön Magyarországra.

Hát most mégis jön!

Így aztán szakmányban gyártják le jól bevált magyar zenei kisiparosok megannyi utánérzettől harsogó giccs-közhelyeiket, zenei kliséiket, banális dallamaikat, semmi újdonság, semmi meglepő, semmi váratlan, távolba meredő könnyes tekintetek, előre nyújtott karok, szívekre szorított tenyerek, lehunyt szempillák, mennydörgős-villámlós testrázkódtatás, transzponálás, hogy átjöjjön a földöntúli feeling, Krisztus, Oh Yeah!

Én most egy javaslattal állnék elő, püspöknek és főrádiósnak, szerkesztőnek és snájdig vagy kevésbé snájdig politikusnak, no meg Demeter Szilárd minap felállított táncdalbizottságának adresszálva. Ugyanis akad egy remek szövegíró, úgy hívják, hogy Jorge Bergoglio, felvett művésznevén Ferenc pápaként ismeri őt a nagyvilág. Közzéteszek itt néhány idézetet tőle, ezeket citálhatná politikus és szerkesztő, püspök és rasszista magyar főrádiós, s a sokat látott sanzonbizottság e szövegek megzenésítésére tehetne indítványt.

Ferenc pápa elhagyta a kórházat
 
Ferenc pápa Fotó:
MTI/AP/Andrew Medichini
 

„Hallgatván manapság egyik-másik populista vezetőnket, az 1930-as évek jutnak eszembe, amikor némelyik demokrácia látszólag egyik napról a másikra diktatúrába torkollott… populista vezetők nagyhangú szónoklataikkal felizgatják a tömegeket, sérelmeket, gyűlölködést szítva képzelt ellenségekkel szemben, hogy eltereljék hallgatóságuk figyelmét a valós problémákról… A diktatúrák mindig így kezdődnek: elvetik a félelem magvát a nép szívében, aztán felajánlják, hogy megvédik őket félelmük tárgyától…”

„Olyan időket élünk, amikor mintha új életre kelnének és terjednének azok a nézetek, amelyekről sokan azt hitték, hogy már túlhaladottak. A gyanú, a félelem, a megvetés, sőt a gyűlölet azokkal az egyénekkel és csoportokkal szemben, akiket etnikai, nemzeti vagy vallási hovatartozásuk alapján másnak ítélnek meg, és mint ilyeneket, nem tartják őket méltóknak, hogy teljes egészében részt vegyenek a társadalom életében. Továbbá ezek a nézetek igen gyakran az intolerancia, a diszkrimináció vagy a kirekesztés gyakorlatához járulnak hozzá, súlyosan sértve az érintettek emberi méltóságát és alapvető jogait, beleértve az élethez, a testi és erkölcsi integritáshoz való jogot. Sajnos még az is előfordul, hogy a politika világában engednek a kísértésnek, és kihasználva egyes csoportok félelmeit vagy nehézségeit, a rövidtávú választási érdekek mentén illuzórikus ígéreteket tesznek.”

„a zsidók, a cigányok, a homoszexuálisok üldözésével a gyűlöletkultúra par excellence modelljét valósítják meg… Legyünk éberek, hogy mind a világi, mind az egyházi életben elkerüljünk mindenfajta egyezségkötést az ilyen eltévelyedésekkel.”

„a közjó az a jó, amelyen valamennyien, mint az emberek összessége osztozunk.”

A fundamentalizmus „egysíkú, zárt világlátást kínál az igazságra nyitott gondolkodásmód helyett”, a fundamentalista „úgy véli, már birtokában van az igazságnak, amit pajzsként használ, és amit ha bárki megkérdőjelez, a fundamentalista a gesztust a személye elleni támadásként értelmezi… jóra és rosszra osztja fel a világot, saját magát mindig a jó oldalra helyezve.”

„számító populizmus, ha valaki az adott nép kultúráját bármely ideológia jegyében, kizárólag saját céljai és a hatalom megtartása érdekében politikai célokra használja. Vagy ha a népesség bizonyos rétegeinek legalacsonyabb rendű és legönzőbb hajlamait kiszolgálva keresi a népszerűséget. A helyzet még súlyosabb, ha akár durvább, akár kifinomult módszerekkel az intézményeket és a jogrendet is elbitorolja.”

„egy keresztény hazafias érzelmekkel szereti és szolgálja az országot, de nem lehet pusztán nacionalista.”

„a növekvő nacionalizmus figyelmen kívül hagyja a közjót, falakat emel, s újból feltámasztja a rasszizmust és az antiszemitizmust.”

„Az újságírás négy betegsége: dezinformáció, rágalmazás, rossz hírbe keverés és a mocsokhoz való vonzódás.”

„A történelem az, ami volt, nem az, amit mi szeretnénk, ha lett volna.”

„A múltban mindig ott sorakoznak a szégyenteljes helyzetek is.”

„A szegényeket gondolkodásunk középpontjába kell helyeznünk.”

„A képzett nőknek egyenlő mértékben kell vezetői szerephez, egyenlő fizetésekhez és más lehetőségekhez jutniuk.”

„Hogyan cselekedjünk a törzsi megosztottság ellen, amikor a politikánk, társadalmunk és médiánk időnként szemlátomást valamiféle zajos mérkőzést vív, és az ellenfelek egy hatalmi játszma közepette igyekeznek lemosni egymást a pályáról.”

„A nép kifejezést… ha ideológiák sajátítják ki és szélsőséges politikai nézetek szolgálatába állítják, totalitárius vagy osztályharcos felhangokat kaphat.”

„A párbeszéd hiányának következménye, hogy… az embereket nem a közjó, hanem a hatalom által nyújtott előnyök megszerzése… érdekli.”

„A korrupció óriási rákos daganat, amiből van bőven.”

És végezetül hadd hívjam fel az ország népességének a figyelmét, politikusokét és snájdig reformátusokét, szerkesztőkét és püspökökét, sanzonbizottságét és rasszista állami díjasokét, továbbá olvasókét és érdeklődőkét, miniszterekét és választópolgárokét, kicsikét és nagyokét, nőkét és férfiakét, fiatalokét és idősekét, folyton dühödt honfiakét és jelszavakat harsogó rajongótáborokét a humorérzék szükségére és elengedhetetlenségére, amint azt Ferenc pápa is megtette a Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdításának egy helyén (122).