
Somfai Péter: Mennyi három meg egy?
Ha a gondolkodók kerülnek többségbe, megkongathatják a NER vészharangját.

Arató András: Lázmérő
Arató András új írásában arra kereste a választ, mi köze az érintésmentes testhőmérséklet megállapító készülék beszerzésének a reptér megvásárlásához, a kisvasúthoz és a lélegeztetőkhöz.

Rényi András: Mégis, kinek a szuverenitása?
"Nálunk a nép és a nemzet annyira összeforrott miniszterelnökével, hogy az ő személyében, közvetlenül gyakorolja önrendelkezését: a magyarság szuverenitása úgyszólván azonos Orbán Viktoréval."

Somfai Péter: Nincs kegyelem a legyőzöttnek
Ha komolyan vesszük a szuverenitási törvényt, akkor a kormánynak mielőbb el kellene gondolkodnia, szabad-e Brüsszeltől követelnie a nekünk járó uniós "korrupciós" euro milliárdokat.

G. I.: Választás után – kis lengyel körkép 1.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben, vagy talán hónapokban rendszertelenül és nem is sorjában jelentkezem az október 15-i lengyel – valamennyi politikai oldal szerint – történelmi jelentőségűnek ítélt választásokkal összefüggő egy-egy érdekes eseménnyel. Arról írok majd, ami éppen a legaktuálisabb, s valamilyen formában elgondolkodtatja a magyar olvasót is.

Arató András: Beszéljünk a publicisztikáról
Úgy értem, mint olyanról. És főleg a publicisztika és az idő viszonyáról. Miért pont műfajelemzéssel ne foglalkoznánk?

Somfai Péter: Se velük, se nélkülük?
A korábban reményteljesnek látszó összefogás napok alatt darabjaira hullott. Mindenki valaki mást okolt a kudarcért. Elindult a vádaskodás, a bűnbakkeresés.

Arató András: Rés a fólián
Minden könyvet fóliába kell csomagolni, és csak azokat szabad meghámozni, amelyek arra külön engedélyt kapnak a még megalapítandó Gondolatvédelmi Hatóságtól. Egy másik lehetőség a kiskorúak teljes könyvolvasási tilalma lehet.
Gábor György: Novák Katalin és az Antikrisztus
28/04/2023 13:59
| Szerző: Gábor György
Novák Katalin Ferenc pápa látogatására hivatkozva részesítette a terrorizmusért elítélt Budaházyt amnesztiában. Nem kívánom minősíteni, hogy Novák Katalin a pápa látogatásának alkalmára hivatkozva leginkább azt tartotta fontosnak, ha egy terrorista népvezérnek kegyelmezhet meg, jóllehet biztos vagyok abban, hogy akadtak volna erre talán méltóbbak is.
Amnesztiát már az ókorban is gyakoroltak, amint erről a görög történetírók is beszámoltak. Az amnesztia mindig politikai aktus volt, a kölcsönös érdekek kiegyenlítése, kompromisszum, ahol minden fél jól járt: az is, aki kegyelmet kapott, hiszen szabaddá vált, s elkövetett bűnei eltöröltettek, s az is, aki a kegyelmet gyakorolta, hiszen az igazságosztó dicsőségében ragyoghatott, s politikai ellenfelét baráttá, hű szövetségesévé változtatta. Például úgy, ahogy arról Thuküdidész beszámolt egy helyen, midőn ez megesett akkoriban néhány politikai gyilkosságra szakosodott mozgalmárral (VIII, 73).
Borzalmas és félelmetes politikai pillanat Molière Tartuffe-jében a darab vége, amikor a deus ex machina módján megtörténik a rex ex machina: az önmagát amúgy is Istennek gondoló XIV. Lajos megoldja a dráma csúcspontját: Tartuffe-ről kiderül, hogy egy veszedelmes gazember, Orgonnak pedig megkegyelmez, s amnesztiában részesíti, amiért összeesküvő barátjának az iratait rejtegette. Itt a király politikai számítása az igazán lényeges: nagylelkűen megbocsátja a vétket, amivel a hálás Orgont élete végéig garantáltan hűséges szövetségesévé, teljes szívvel és lélekkel neki szolgáló hívévé teszi. Az uralkodó számító, kellően kétszínű, ám sikeres hatalmi technikája példaértékű.
Így Novák Katalin számára is. Természetesen a terrorizmusért elítélt Budaházy Györgynek adott amnesztiára gondolok.
Csakhogy Novák Katalin minden szint alatti cinizmusával továbblépett a Moliėre által megírt XIV. Lajos számító figuráján. Persze azzal, hogy Novák Katalin kegyelemben részesítette Budaházyt és társait, garantáltan megszerezte magának és az általa kiszolgált Fidesznek Budaházy Györgyöt és egész mozgalmát, hogy kellő helyeken és időpontokban – nem kell ehhez jóstehetség – Orgonhoz hasonló hűséggel szolgálhassák megmentőjüket, szabadítójukat, a szabadság elhozóit. Mert a döntést kihirdető hang Novák Kataliné, ám az aláíró kezet Orbán Viktor vezette, erről kétségeink se legyenek. Mindeközben pedig Novák Katalin, aki a mai napon fogadja a várva várt Szentatyát, égbekiáltó blaszfémiát követett el.

Ugyanis Novák Katalin Ferenc pápa látogatására hivatkozva részesítette a terrorizmusért elítélt Budaházyt amnesztiában. Nem kívánom minősíteni, hogy Novák Katalin a pápa látogatásának alkalmára hivatkozva leginkább azt tartotta fontosnak, ha egy terrorista népvezérnek kegyelmezhet meg, jóllehet biztos vagyok abban, hogy akadtak volna erre talán méltóbbak is.
Ám azzal, hogy a pápát is bevonja gyalázatos és számító politikai tettébe, kiváltképp gyomorforgatóvá teszi az esetet. Mi köze mindehhez a pápának? Egy „szekulárisnak” mondott ország KÖZTÁRSASÁGI elnöke vajon miért hivatkozik Krisztus földi helytartójára akkor, amikor egy amnesztiarendeletet meghoz? Sztálin idején megszokott volt Sztálinra hivatkozva amnesztiát gyakorolni, Hruscsov idején megszokott volt a kommunizmus szent ügyére hivatkozva amnesztiát gyakorolni, Rákosi idején lehetett a lánglelkű Vezér, Sztálin tragikus halálára hivatkozva kegyelmet gyakorolni, de Novák Katalin most felülmúlja a nagy elődöket: gyalázatos döntéséhez Ferenc pápát, Róma püspökét, Jézus Krisztus helytartóját (vicarius Christi), a Vatikán uralkodóját, Isten szolgájának szolgáját (Servus Servorum Dei) kívánja ürügyként felhasználni.
A filozófia története nem ismer olyan logikai következtetési módot, amely a pápalátogatást premisszának tekintve a terroristáknak járó amnesztia konklúziójához vezetne el.
Továbbá gyanítom, hogy a református Novák Katalin és a református Orbán Viktor, valamint velejéig felkészületlen környezetük nincs tisztában a katolicizmus igazságosság-felfogásával, a jog és az igazságosság, a pozitív jog és a természetjog összefüggéseivel. De ez nem zavarja őket, minthogy a B-közepet sem zavarja, tán nem is tudják, mit jelent mindez, s nincs is szükségük ezekre az ismeretekre ahhoz, hogy vasárnap ők is ott csápoljanak önfeledten, „református létükre hithű katolikusokként” a Kossuth téren, a VIP-páholyban, a pápától néhány méterre.
A református Novák Katalinnak viszont el kéne árulni, hogy Ferenc pápa jött Magyarországra, s nem az Antikrisztus, akinek a látogatására viszont annál inkább megkegyelmezhetett volna Budaházynak, hisz kétségtelenül így lett volna adekvát.
Novák Katalin tette gyalázat és ócska taktikázás, amelyről mindenki számára üvölt – még ha a rajongó B-közép tábor tagjai ezt a titkot magukkal viszik a sírjukba –, hogy kegyelmi ügyekben is kizárólag a saját térfelének politikai érdekei és preferenciái szerint jár el, s messze nem az össznemzeti érdekek és paradigmatikus értékek szerint, hogy messze nem önálló, nem autonóm személy, hanem a miniszterelnök utasításait végrehajtó báb, s minden bizonnyal maga előtt is szégyellve gyáva cselekedetét (amire minden oka megvan) a Magyarországra érkező pápával próbál takarózni.