Gábor György: Jézus, a fizikai állományban lévő szakmunkás

Orbán Viktor egy szakképzéssel foglalkozó rendezvényen, miután önmagát is önfeledten szakmunkásnak nevezte (mondjuk Mészáros Lőrincet inkább nevezhette volna annak, ráadásul ezzel felvillantotta volna a diákok előtt azt a roppant életszerű, vonzó és mindenki előtt nyitva álló perspektívát, hogy Magyarország leggazdagabb embere akár egy gázszerelő szakmunkás is lehet), szóval Orbán igyekezvén megtalálni a közös hangot, bejelentette a hallgatóságának, hogy „Krisztus urunk is egy szakmunkás, ács volt, és ez aligha véletlen.”

Az rendben is van, hogy a Ferenc pápa érkezése előtti napokban az összes kormánytagból, pártelöljáróból és a holdudvar minden egyes kedvezményezettjéből hirtelenjében kitüremkedik a fene nagy transzcendens egója.

Csakhogy van itt némi probléma. Egyrészt Orbán elborzasztó felkészületlensége és velőtrázó cinizmusa. Ami a felkészületlenséget illeti, nem ártott volna, ha az Újszövetségben jártas környezete nem adott volna hülyeséget a miniszterelnök szájába. Manapság minden Jézusról szóló korszerű munka megemlíti, hogy legalábbis problematikus ez a „Jézus, az ács” meghatározás. Az Újszövetségben kizárólag Márknál olvasható egyetlen vers töredékében, amikor a hallgatóság gúnyosan rácsodálkozott Jézusra: „Nem az ács ez, Mária fia…?” (Mk 6,3a). Máténál már ugyanez a kérdés az apára vonatkozik: „Nem az ácsnak a fia?” (Mt 13,55), s Lukács egyenesen elhagyja a szakmai besorolást: „De hát nem József fia?” (Lk 4,22).

 

Jézus, a tanító

 

 

Másrészt ott van a szó maga, a tektón (τέκτων), amely a görögben jelenthet ácsot, asztalost (Aiszkhülosznál, Homérosznál, Platónnál stb.), jelenthet általánosságban kézművest (Homérosznál, Szophoklésznél stb.), jelölheti valamely művészeti ág mesterét (Pindarosz, Aiszkhülosz) és metaforikus értelemben jelenthet szerzőt, készítőt, előállítót (Euripidész, Aiszkhülosz). De a szó vonatkozhat arra a kézművesre is, aki olyan anyaggal dolgozik, amely a művelet során megőrzi keménységét, ahogy teszi ezt a fa, a kő vagy az elefántcsont.

Ugyanakkor a tektón leginkább az arámi naggar (נגר) szónak felel meg, ami mesterembert jelöl, ám a talmudi hagyományban metaforaként jelenik meg, a bölcs, az írástudó, a rendkívül tanult ember, Isten szavának képzett értelmezője jelentésében, vagyis amikor a Talmud (bAboda 50b, Zara, jKiddusin 66a, jYebamoth 9b) „az ács fiát” hozza szóba, akkor metaforikus értelemben egy roppant tanult embert kíván megemlíteni.

Persze nem itt van a helye a részleteknek – hatalmas ennek a szakirodalma – mindössze azt szerettem volna jelezni, hogy Orbán felkészületlenül, de nagyképű magabiztossággal állít valamit, ami legenyhébben fogalmazva is több mint problematikus, miközben Jézusról egészen bizonyosan állítható, hogy vándortanító volt, „mester”, azaz bölcs írástudó, valamint gyógyító szakértelemmel is rendelkezhetett.

Orbán azonban felkészületlensége mellett végtelenül cinikus is. Jézust szakmunkásnak nyilvánította, miközben a Várhegyen, a gyáván körbekordonozott irodája szomszédságában, marcona rendőrök sorfala között (akik közül egyiküknek-másikuknak látható zavar ült a tekintetén, elvégre ők is megalázó módon alulfizetettek – na persze, rossz szakmát választottak, lettek volna gázszerelők, ugyebár –, őket is tanították valakik, valahol, s az ő családjukban is előfordulhat középiskolás diák, nekik is lehet húguk vagy kisöccsük), szóval emitt diákok tüntettek, kiállva tanáraik emberi méltósága és szakmai elkötelezettsége mellett, s elutasítva azt, hogy Orbán és az őt végtelen engedelmességgel szolgáló Pintér a legaljasabb diktatórikus módszerekkel verje szét a maradék közoktatást, továbbá kiállva saját maguk és a nemzet jövője mellett, hogy ne kelljen előbb-utóbb véglegesen külföldre távozniuk, jóllehet az Orbán-rezsim a fennen hirdetett nemzeti elkötelezettségével teljes erővel ezen dolgozik.

 

 Orbán Viktor kormányfő a Karmelita kolostorban 2022. május 25-én.

 

 Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

 

Fogynak a tanárok, menekülnek a pályáról, fogynak a tehetséges, nyelveket beszélő fiatalok (már 16-17 évesen biztosak abban, hogy egyetlen lehetőségük maradt: el innen!), fogy a tudás megbecsülése, s a felkészültség presztízse, fogynak az alternatívák, a lehetőségek, s vészesen fogy a jövő.

Mindeközben a dzsentri-tudattól átitatódott, s az uram-bátyám világba belesüppedt Orbán ostoba, hazug és manipulatív módon a tudásalapú információs társadalomban Jézusból, a Mesterből szakmunkást próbál farigcsálni, mintha Jézus épp azt mondta volna: Ember, bizony mondom néktek, épp most jöttem a szakmunkásképzőből!

Amúgy vajon mi lehet annak az oka, hogy Orbánnak Jézussal kapcsolatosan mindössze egy képtelenség jutott az eszébe, ahelyett, hogy hivatkozott volna a Mester példázatára, amelyben a Tízparancsolat szövege nyomán a lopás tilalmát ismételte meg (Mk 10,19; Lk 18,20), vagy arra a szövegrészre, ahol Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy senki sem szolgálhat két urat, „nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24; Lk 16,13)

Orbán, Pintér és a többiek mindenesetre megnyugodhatnak: a szakmunkásképzőben a tanárok és a diákok legkevésbé Mammont fogják szolgálni.