Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!
Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.
Rényi András: Rendhagyó nekrológ
A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor György: Jézus, a fizikai állományban lévő szakmunkás
25/04/2023 15:29
| Szerző: Gábor György
Fogynak a tanárok, menekülnek a pályáról, fogynak a tehetséges, nyelveket beszélő fiatalok (már 16-17 évesen biztosak abban, hogy egyetlen lehetőségük maradt: el innen!), fogy a tudás megbecsülése, s a felkészültség presztízse, fogynak az alternatívák, a lehetőségek, s vészesen fogy a jövő.
Orbán Viktor egy szakképzéssel foglalkozó rendezvényen, miután önmagát is önfeledten szakmunkásnak nevezte (mondjuk Mészáros Lőrincet inkább nevezhette volna annak, ráadásul ezzel felvillantotta volna a diákok előtt azt a roppant életszerű, vonzó és mindenki előtt nyitva álló perspektívát, hogy Magyarország leggazdagabb embere akár egy gázszerelő szakmunkás is lehet), szóval Orbán igyekezvén megtalálni a közös hangot, bejelentette a hallgatóságának, hogy „Krisztus urunk is egy szakmunkás, ács volt, és ez aligha véletlen.”
Az rendben is van, hogy a Ferenc pápa érkezése előtti napokban az összes kormánytagból, pártelöljáróból és a holdudvar minden egyes kedvezményezettjéből hirtelenjében kitüremkedik a fene nagy transzcendens egója.
Csakhogy van itt némi probléma. Egyrészt Orbán elborzasztó felkészületlensége és velőtrázó cinizmusa. Ami a felkészületlenséget illeti, nem ártott volna, ha az Újszövetségben jártas környezete nem adott volna hülyeséget a miniszterelnök szájába. Manapság minden Jézusról szóló korszerű munka megemlíti, hogy legalábbis problematikus ez a „Jézus, az ács” meghatározás. Az Újszövetségben kizárólag Márknál olvasható egyetlen vers töredékében, amikor a hallgatóság gúnyosan rácsodálkozott Jézusra: „Nem az ács ez, Mária fia…?” (Mk 6,3a). Máténál már ugyanez a kérdés az apára vonatkozik: „Nem az ácsnak a fia?” (Mt 13,55), s Lukács egyenesen elhagyja a szakmai besorolást: „De hát nem József fia?” (Lk 4,22).
Másrészt ott van a szó maga, a tektón (τέκτων), amely a görögben jelenthet ácsot, asztalost (Aiszkhülosznál, Homérosznál, Platónnál stb.), jelenthet általánosságban kézművest (Homérosznál, Szophoklésznél stb.), jelölheti valamely művészeti ág mesterét (Pindarosz, Aiszkhülosz) és metaforikus értelemben jelenthet szerzőt, készítőt, előállítót (Euripidész, Aiszkhülosz). De a szó vonatkozhat arra a kézművesre is, aki olyan anyaggal dolgozik, amely a művelet során megőrzi keménységét, ahogy teszi ezt a fa, a kő vagy az elefántcsont.
Ugyanakkor a tektón leginkább az arámi naggar (נגר) szónak felel meg, ami mesterembert jelöl, ám a talmudi hagyományban metaforaként jelenik meg, a bölcs, az írástudó, a rendkívül tanult ember, Isten szavának képzett értelmezője jelentésében, vagyis amikor a Talmud (bAboda 50b, Zara, jKiddusin 66a, jYebamoth 9b) „az ács fiát” hozza szóba, akkor metaforikus értelemben egy roppant tanult embert kíván megemlíteni.
Persze nem itt van a helye a részleteknek – hatalmas ennek a szakirodalma – mindössze azt szerettem volna jelezni, hogy Orbán felkészületlenül, de nagyképű magabiztossággal állít valamit, ami legenyhébben fogalmazva is több mint problematikus, miközben Jézusról egészen bizonyosan állítható, hogy vándortanító volt, „mester”, azaz bölcs írástudó, valamint gyógyító szakértelemmel is rendelkezhetett.
Orbán azonban felkészületlensége mellett végtelenül cinikus is. Jézust szakmunkásnak nyilvánította, miközben a Várhegyen, a gyáván körbekordonozott irodája szomszédságában, marcona rendőrök sorfala között (akik közül egyiküknek-másikuknak látható zavar ült a tekintetén, elvégre ők is megalázó módon alulfizetettek – na persze, rossz szakmát választottak, lettek volna gázszerelők, ugyebár –, őket is tanították valakik, valahol, s az ő családjukban is előfordulhat középiskolás diák, nekik is lehet húguk vagy kisöccsük), szóval emitt diákok tüntettek, kiállva tanáraik emberi méltósága és szakmai elkötelezettsége mellett, s elutasítva azt, hogy Orbán és az őt végtelen engedelmességgel szolgáló Pintér a legaljasabb diktatórikus módszerekkel verje szét a maradék közoktatást, továbbá kiállva saját maguk és a nemzet jövője mellett, hogy ne kelljen előbb-utóbb véglegesen külföldre távozniuk, jóllehet az Orbán-rezsim a fennen hirdetett nemzeti elkötelezettségével teljes erővel ezen dolgozik.
Fogynak a tanárok, menekülnek a pályáról, fogynak a tehetséges, nyelveket beszélő fiatalok (már 16-17 évesen biztosak abban, hogy egyetlen lehetőségük maradt: el innen!), fogy a tudás megbecsülése, s a felkészültség presztízse, fogynak az alternatívák, a lehetőségek, s vészesen fogy a jövő.
Mindeközben a dzsentri-tudattól átitatódott, s az uram-bátyám világba belesüppedt Orbán ostoba, hazug és manipulatív módon a tudásalapú információs társadalomban Jézusból, a Mesterből szakmunkást próbál farigcsálni, mintha Jézus épp azt mondta volna: Ember, bizony mondom néktek, épp most jöttem a szakmunkásképzőből!
Amúgy vajon mi lehet annak az oka, hogy Orbánnak Jézussal kapcsolatosan mindössze egy képtelenség jutott az eszébe, ahelyett, hogy hivatkozott volna a Mester példázatára, amelyben a Tízparancsolat szövege nyomán a lopás tilalmát ismételte meg (Mk 10,19; Lk 18,20), vagy arra a szövegrészre, ahol Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy senki sem szolgálhat két urat, „nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24; Lk 16,13)
Orbán, Pintér és a többiek mindenesetre megnyugodhatnak: a szakmunkásképzőben a tanárok és a diákok legkevésbé Mammont fogják szolgálni.
