Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: Kitárt ajtók, lakatra zárt kordonok
5/05/2023 11:29
| Szerző: Gábor György
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található A Jó és Rossz kormányzás allegóriája és hatásai c. freskót. A jó kormányzást megjelenító falfelületen ott van például az Okosság. Nálunk pedig csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, például Pintér Sándor, a Nagy Inkvizítor, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek.
Semmiképpen se okoljuk az Orbán-kormányt, s ne okoljuk a Kossuth téren lélekkel telitődött híveket, hiszen mindannyian maradéktalanul felismerték Ferenc pápa szelíd útmutatását: tárjuk ki a kapukat, szívünk kapuit, s engedjük be magunkhoz a másikat, a bizonytalan léptűt, a rászorulót.
Nincs miért szemrehányást tennünk a mélyen keresztény elkötelezettségű, s a keresztény értékrendet napról napra maradéktalanul beteljesítő magyar nemzeti kormánynak: elvégre Ferenc pápa a kapuk kitárásáról beszélt és nem a kordonok kinyitásáról.
Márpedig ajtó és kordon – nem ugyanaz!
A kormány következetes magatartásával, a hit és értelem mentén szabályozott cselekedeteivel az erkölcsileg jó és igaz élet felé mutat utat, hogy népünk igaz közösségre léphessen Istennel.
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található Jó és Rossz kormányzás c. freskó eligazító allegóriáját.
Lorenzetti képén a Jó kormányzást megjelenítő falfelületen ott sorakoznak a keresztény erények: a Fides, a hit, amely oly sziklaszilárd a mi kormányunkban, hogy egyenest saját nevükké tették ezt az erényt, minthogy minden dolog neve – amint ezt a korai középkorban minden valamire való obskurus szerző sejteni vélte – azonos a dolog lényegével.
Aztán ott van a Caritas, a szeretet: Orbánt és kormányát mi más mozgatná, mint az isteni szeretetből táplálkozó földi szeretet. Ez a végtelen szeretet mozgatja ezt a nagyszerű közösséget: példa erre, ahogy keresztény harcosaikkal könnygázt eresztettek tizenéves fiatalokra, s tonfával (többfunkciós gumibot) ütlegeltették a lányok és fiúk testét, ahol csak érték őket. Halljuk ki hát mindebből a szeretet kozmikus hangját, hiszen a szent lovagok szerető közössége, egy bizonyos Pintér nevű Nagy Inkvizítor utasítására akár spanyolcsizmát is húzhattak volna rájuk, avagy kerékbe is törhették volna valamennyit, de nem tették, így hát köszönjük meg nekik, elvégre bennük is buzog az égi és földi szeretet.
A Spes, a remény sosem hagyja el őket: nem mindent tudtak még a Fidesz nevű szekta, azaz kisegyház szent vagyonaként felhalmozni, így töretlenül munkálkodik bennük a remény, hogy az utolsó szegig mindent a saját kincstárjukban halmozzanak fel.
Mindenük a Pax, a béke. Ők a békepártiak, mint tudjuk, s előrelátó bölcsességgel inkább békét javasolnak a nagy Putyinnak, mert szentül bíznak abban, hogy a nagy Putyin valóban békeszerető, s viccből mondta azt, hogy a volt Szovjetuniót és annak holdudvarát vissza kell állítani. És neki van igaza, mert akkor béke lesz, biztonság és nyugalom, tudjuk ezt a saját múltunkból. S ha mégsem, akkor a békétleneket kihajítják az ablakokon, idegméreggel veszik őket szerető kezelésbe, vagy egyszerűen agyonlövetik valamennyit az utcán, mert béke mindenekfelett és До свидания! (Viszontlátásra! - a szerk.)
Valamennyien duzzadnak a Fortitudo, a lelki erősség, a bátorság erényétől, hiszen látható volt, ahogy a tizenöt-tizenhat éves, gyilkos indulatoktól fűtött, mi több, este nyolc órakor hangoskodó középiskolás terrorista vadállatok ellen fellépett a heroikus bátorságról tanúbizonyságot tevő rendvédelmi őrsereg, mintha nem is a legszörnyűbb kegyetlenségre szomjúhozó és véres, barbár cselekedetekre elszánt, emberiség elleni bűntettekre kész kegyetlen bűnözőkkel kerültek volna szembe, hanem saját maguk és tanáraik elemi jogaiért, s önmaguk jövőjéért fellépő civil diákokkal. Még szerencse, hogy a bátor őrsereg átlátott a rohamsisakján!
És itt van a szépséges Prudentia, az okosság! Csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, mindjárt a fent említett Nagy Inkvizítorral, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek. És a kormányt ékesítő Prudentia tette mindannyiukat oly fényességesen okossá, hogy bölcsen felismerték: a tudásnak, a felkészültségnek, a tájékozottságnak, az információk birtoklásának, a kritikai és kreatív gondolkodásnak e honban helye nincs, azzal semmire sem mész, idehaza ezekkel inkább üldözött leszel. Emitt a munka alapú társadalmat építik a nagyokosok.
De a Magnanimitas, azaz a nagylelkűség sem hiányzik innen! Mindegyikük gyerekét kimentik ebből az országból, nagylelkűen, hogy ne a hazai közoktatás Édenkertjét élvezzék a leszármazottaik, hanem menjenek a haldokló, dekadens, erkölcstelen és velejéig romlott Nyugatra, az USA-ba, Svájcba, Angliába, Ausztriába vagy Franciaországba, hogy minél több hely maradjon a mi gyermekeinknek és unokáinknak idehaza! Áldja meg őket a Mindenható!
A Temperantia, vagyis a mértékletesség is jellemző rájuk: akad egy 424-es gőzmozdony, amit nem loptak el, meg egy kötőtű, és állítólag a nyolcvanhárom éves Ilonka néninek a remekül menő szemfelszedő boltját sem nézték ki még maguknak, s nem küldték rá a NAV ellenőreit.
És persze ott van Iustitia, az igazságosság: mert van-e, lehet-e igazságosabb egy bosszútörvénynél, mint amilyen a „státusztörvénynek” nevezett büntetés: hadd rohadjon meg az egész közoktatás, hadd visongassanak a tanárok, hadd hülyüljenek meg a gyerekek, s ne legyen tanár, de ha mégis, legalább egyre kevesebb! Éljen a Iustitia, az ő igazságosságuk aljadék igaztalansága.
És csak halkan mondom: Lorenzettinek a Rossz kormányzatot bemutató freskóján ott látható az Avaritia (fösvénység), a Superbia (gőg), a Vanagloria (elbizakodottság), a Crudelitas (kegyetlenség), a Prodatio (árulás), a Fraus (csalás), a Furor (lopás), a Divisio (megosztás), s mindenek fölött a Timur (félelem).
Milyen szerencse, hogy ezek a Rossz kormányzat velejárói és nem a mi Jó kormányzatunkat működtető mélykeresztény Fideszé.
