Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Gábor György: Kitárt ajtók, lakatra zárt kordonok
5/05/2023 11:29
| Szerző: Gábor György
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található A Jó és Rossz kormányzás allegóriája és hatásai c. freskót. A jó kormányzást megjelenító falfelületen ott van például az Okosság. Nálunk pedig csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, például Pintér Sándor, a Nagy Inkvizítor, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek.
Semmiképpen se okoljuk az Orbán-kormányt, s ne okoljuk a Kossuth téren lélekkel telitődött híveket, hiszen mindannyian maradéktalanul felismerték Ferenc pápa szelíd útmutatását: tárjuk ki a kapukat, szívünk kapuit, s engedjük be magunkhoz a másikat, a bizonytalan léptűt, a rászorulót.
Nincs miért szemrehányást tennünk a mélyen keresztény elkötelezettségű, s a keresztény értékrendet napról napra maradéktalanul beteljesítő magyar nemzeti kormánynak: elvégre Ferenc pápa a kapuk kitárásáról beszélt és nem a kordonok kinyitásáról.
Márpedig ajtó és kordon – nem ugyanaz!
A kormány következetes magatartásával, a hit és értelem mentén szabályozott cselekedeteivel az erkölcsileg jó és igaz élet felé mutat utat, hogy népünk igaz közösségre léphessen Istennel.
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található Jó és Rossz kormányzás c. freskó eligazító allegóriáját.
Lorenzetti képén a Jó kormányzást megjelenítő falfelületen ott sorakoznak a keresztény erények: a Fides, a hit, amely oly sziklaszilárd a mi kormányunkban, hogy egyenest saját nevükké tették ezt az erényt, minthogy minden dolog neve – amint ezt a korai középkorban minden valamire való obskurus szerző sejteni vélte – azonos a dolog lényegével.
Aztán ott van a Caritas, a szeretet: Orbánt és kormányát mi más mozgatná, mint az isteni szeretetből táplálkozó földi szeretet. Ez a végtelen szeretet mozgatja ezt a nagyszerű közösséget: példa erre, ahogy keresztény harcosaikkal könnygázt eresztettek tizenéves fiatalokra, s tonfával (többfunkciós gumibot) ütlegeltették a lányok és fiúk testét, ahol csak érték őket. Halljuk ki hát mindebből a szeretet kozmikus hangját, hiszen a szent lovagok szerető közössége, egy bizonyos Pintér nevű Nagy Inkvizítor utasítására akár spanyolcsizmát is húzhattak volna rájuk, avagy kerékbe is törhették volna valamennyit, de nem tették, így hát köszönjük meg nekik, elvégre bennük is buzog az égi és földi szeretet.
A Spes, a remény sosem hagyja el őket: nem mindent tudtak még a Fidesz nevű szekta, azaz kisegyház szent vagyonaként felhalmozni, így töretlenül munkálkodik bennük a remény, hogy az utolsó szegig mindent a saját kincstárjukban halmozzanak fel.
Mindenük a Pax, a béke. Ők a békepártiak, mint tudjuk, s előrelátó bölcsességgel inkább békét javasolnak a nagy Putyinnak, mert szentül bíznak abban, hogy a nagy Putyin valóban békeszerető, s viccből mondta azt, hogy a volt Szovjetuniót és annak holdudvarát vissza kell állítani. És neki van igaza, mert akkor béke lesz, biztonság és nyugalom, tudjuk ezt a saját múltunkból. S ha mégsem, akkor a békétleneket kihajítják az ablakokon, idegméreggel veszik őket szerető kezelésbe, vagy egyszerűen agyonlövetik valamennyit az utcán, mert béke mindenekfelett és До свидания! (Viszontlátásra! - a szerk.)
Valamennyien duzzadnak a Fortitudo, a lelki erősség, a bátorság erényétől, hiszen látható volt, ahogy a tizenöt-tizenhat éves, gyilkos indulatoktól fűtött, mi több, este nyolc órakor hangoskodó középiskolás terrorista vadállatok ellen fellépett a heroikus bátorságról tanúbizonyságot tevő rendvédelmi őrsereg, mintha nem is a legszörnyűbb kegyetlenségre szomjúhozó és véres, barbár cselekedetekre elszánt, emberiség elleni bűntettekre kész kegyetlen bűnözőkkel kerültek volna szembe, hanem saját maguk és tanáraik elemi jogaiért, s önmaguk jövőjéért fellépő civil diákokkal. Még szerencse, hogy a bátor őrsereg átlátott a rohamsisakján!
És itt van a szépséges Prudentia, az okosság! Csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, mindjárt a fent említett Nagy Inkvizítorral, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek. És a kormányt ékesítő Prudentia tette mindannyiukat oly fényességesen okossá, hogy bölcsen felismerték: a tudásnak, a felkészültségnek, a tájékozottságnak, az információk birtoklásának, a kritikai és kreatív gondolkodásnak e honban helye nincs, azzal semmire sem mész, idehaza ezekkel inkább üldözött leszel. Emitt a munka alapú társadalmat építik a nagyokosok.
De a Magnanimitas, azaz a nagylelkűség sem hiányzik innen! Mindegyikük gyerekét kimentik ebből az országból, nagylelkűen, hogy ne a hazai közoktatás Édenkertjét élvezzék a leszármazottaik, hanem menjenek a haldokló, dekadens, erkölcstelen és velejéig romlott Nyugatra, az USA-ba, Svájcba, Angliába, Ausztriába vagy Franciaországba, hogy minél több hely maradjon a mi gyermekeinknek és unokáinknak idehaza! Áldja meg őket a Mindenható!
A Temperantia, vagyis a mértékletesség is jellemző rájuk: akad egy 424-es gőzmozdony, amit nem loptak el, meg egy kötőtű, és állítólag a nyolcvanhárom éves Ilonka néninek a remekül menő szemfelszedő boltját sem nézték ki még maguknak, s nem küldték rá a NAV ellenőreit.
És persze ott van Iustitia, az igazságosság: mert van-e, lehet-e igazságosabb egy bosszútörvénynél, mint amilyen a „státusztörvénynek” nevezett büntetés: hadd rohadjon meg az egész közoktatás, hadd visongassanak a tanárok, hadd hülyüljenek meg a gyerekek, s ne legyen tanár, de ha mégis, legalább egyre kevesebb! Éljen a Iustitia, az ő igazságosságuk aljadék igaztalansága.
És csak halkan mondom: Lorenzettinek a Rossz kormányzatot bemutató freskóján ott látható az Avaritia (fösvénység), a Superbia (gőg), a Vanagloria (elbizakodottság), a Crudelitas (kegyetlenség), a Prodatio (árulás), a Fraus (csalás), a Furor (lopás), a Divisio (megosztás), s mindenek fölött a Timur (félelem).
Milyen szerencse, hogy ezek a Rossz kormányzat velejárói és nem a mi Jó kormányzatunkat működtető mélykeresztény Fideszé.
