Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Gábor György: Kitárt ajtók, lakatra zárt kordonok
5/05/2023 11:29
| Szerző: Gábor György
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található A Jó és Rossz kormányzás allegóriája és hatásai c. freskót. A jó kormányzást megjelenító falfelületen ott van például az Okosság. Nálunk pedig csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, például Pintér Sándor, a Nagy Inkvizítor, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek.
Semmiképpen se okoljuk az Orbán-kormányt, s ne okoljuk a Kossuth téren lélekkel telitődött híveket, hiszen mindannyian maradéktalanul felismerték Ferenc pápa szelíd útmutatását: tárjuk ki a kapukat, szívünk kapuit, s engedjük be magunkhoz a másikat, a bizonytalan léptűt, a rászorulót.
Nincs miért szemrehányást tennünk a mélyen keresztény elkötelezettségű, s a keresztény értékrendet napról napra maradéktalanul beteljesítő magyar nemzeti kormánynak: elvégre Ferenc pápa a kapuk kitárásáról beszélt és nem a kordonok kinyitásáról.
Márpedig ajtó és kordon – nem ugyanaz!
A kormány következetes magatartásával, a hit és értelem mentén szabályozott cselekedeteivel az erkölcsileg jó és igaz élet felé mutat utat, hogy népünk igaz közösségre léphessen Istennel.
Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti világhírű munkáját, a Sienában található Jó és Rossz kormányzás c. freskó eligazító allegóriáját.
Lorenzetti képén a Jó kormányzást megjelenítő falfelületen ott sorakoznak a keresztény erények: a Fides, a hit, amely oly sziklaszilárd a mi kormányunkban, hogy egyenest saját nevükké tették ezt az erényt, minthogy minden dolog neve – amint ezt a korai középkorban minden valamire való obskurus szerző sejteni vélte – azonos a dolog lényegével.
Aztán ott van a Caritas, a szeretet: Orbánt és kormányát mi más mozgatná, mint az isteni szeretetből táplálkozó földi szeretet. Ez a végtelen szeretet mozgatja ezt a nagyszerű közösséget: példa erre, ahogy keresztény harcosaikkal könnygázt eresztettek tizenéves fiatalokra, s tonfával (többfunkciós gumibot) ütlegeltették a lányok és fiúk testét, ahol csak érték őket. Halljuk ki hát mindebből a szeretet kozmikus hangját, hiszen a szent lovagok szerető közössége, egy bizonyos Pintér nevű Nagy Inkvizítor utasítására akár spanyolcsizmát is húzhattak volna rájuk, avagy kerékbe is törhették volna valamennyit, de nem tették, így hát köszönjük meg nekik, elvégre bennük is buzog az égi és földi szeretet.
A Spes, a remény sosem hagyja el őket: nem mindent tudtak még a Fidesz nevű szekta, azaz kisegyház szent vagyonaként felhalmozni, így töretlenül munkálkodik bennük a remény, hogy az utolsó szegig mindent a saját kincstárjukban halmozzanak fel.
Mindenük a Pax, a béke. Ők a békepártiak, mint tudjuk, s előrelátó bölcsességgel inkább békét javasolnak a nagy Putyinnak, mert szentül bíznak abban, hogy a nagy Putyin valóban békeszerető, s viccből mondta azt, hogy a volt Szovjetuniót és annak holdudvarát vissza kell állítani. És neki van igaza, mert akkor béke lesz, biztonság és nyugalom, tudjuk ezt a saját múltunkból. S ha mégsem, akkor a békétleneket kihajítják az ablakokon, idegméreggel veszik őket szerető kezelésbe, vagy egyszerűen agyonlövetik valamennyit az utcán, mert béke mindenekfelett és До свидания! (Viszontlátásra! - a szerk.)
Valamennyien duzzadnak a Fortitudo, a lelki erősség, a bátorság erényétől, hiszen látható volt, ahogy a tizenöt-tizenhat éves, gyilkos indulatoktól fűtött, mi több, este nyolc órakor hangoskodó középiskolás terrorista vadállatok ellen fellépett a heroikus bátorságról tanúbizonyságot tevő rendvédelmi őrsereg, mintha nem is a legszörnyűbb kegyetlenségre szomjúhozó és véres, barbár cselekedetekre elszánt, emberiség elleni bűntettekre kész kegyetlen bűnözőkkel kerültek volna szembe, hanem saját maguk és tanáraik elemi jogaiért, s önmaguk jövőjéért fellépő civil diákokkal. Még szerencse, hogy a bátor őrsereg átlátott a rohamsisakján!
És itt van a szépséges Prudentia, az okosság! Csupa okos, nagytudású, az isteni bölcsességből gazdagon merítkező kormánytag, mindjárt a fent említett Nagy Inkvizítorral, aki délelőtt jobban műt valamennyi orvosnál, délben jobban tanít valamennyi tanárnál, délután jobban szervezi privát bizniszeit, mint Mészáros Lölő, s este jobban veret 15 éves tüntetőket, mint a Corleone-fivérek. És a kormányt ékesítő Prudentia tette mindannyiukat oly fényességesen okossá, hogy bölcsen felismerték: a tudásnak, a felkészültségnek, a tájékozottságnak, az információk birtoklásának, a kritikai és kreatív gondolkodásnak e honban helye nincs, azzal semmire sem mész, idehaza ezekkel inkább üldözött leszel. Emitt a munka alapú társadalmat építik a nagyokosok.
De a Magnanimitas, azaz a nagylelkűség sem hiányzik innen! Mindegyikük gyerekét kimentik ebből az országból, nagylelkűen, hogy ne a hazai közoktatás Édenkertjét élvezzék a leszármazottaik, hanem menjenek a haldokló, dekadens, erkölcstelen és velejéig romlott Nyugatra, az USA-ba, Svájcba, Angliába, Ausztriába vagy Franciaországba, hogy minél több hely maradjon a mi gyermekeinknek és unokáinknak idehaza! Áldja meg őket a Mindenható!
A Temperantia, vagyis a mértékletesség is jellemző rájuk: akad egy 424-es gőzmozdony, amit nem loptak el, meg egy kötőtű, és állítólag a nyolcvanhárom éves Ilonka néninek a remekül menő szemfelszedő boltját sem nézték ki még maguknak, s nem küldték rá a NAV ellenőreit.
És persze ott van Iustitia, az igazságosság: mert van-e, lehet-e igazságosabb egy bosszútörvénynél, mint amilyen a „státusztörvénynek” nevezett büntetés: hadd rohadjon meg az egész közoktatás, hadd visongassanak a tanárok, hadd hülyüljenek meg a gyerekek, s ne legyen tanár, de ha mégis, legalább egyre kevesebb! Éljen a Iustitia, az ő igazságosságuk aljadék igaztalansága.
És csak halkan mondom: Lorenzettinek a Rossz kormányzatot bemutató freskóján ott látható az Avaritia (fösvénység), a Superbia (gőg), a Vanagloria (elbizakodottság), a Crudelitas (kegyetlenség), a Prodatio (árulás), a Fraus (csalás), a Furor (lopás), a Divisio (megosztás), s mindenek fölött a Timur (félelem).
Milyen szerencse, hogy ezek a Rossz kormányzat velejárói és nem a mi Jó kormányzatunkat működtető mélykeresztény Fideszé.
