Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Gábor György: Meleg nem vész el, csak átalakul
11/05/2023 17:18
| Szerző: Gábor György
Nehogy már Petőfi a MELEGEK istenére kezdjen el esküdözni, vagy a Magyar vagyok című versében nehogy azt hirdesse, hogy MELEG vagyok!
Nekem ez kimondottan imponál! Mint olvasom, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosoknak szóló irodalmi szöveggyűjteményében, amelyet a Katolikus Pedagógiai Intézet adott ki, Kiss Judit Ágnes „Szó” című költeményének egy helyén a „meleg” szót önkényesen lecserélték „magyarra”. Az eredetiből („Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, meleg, roma”.), így lett aztán a sokkal költőibb, emelkedettebb, líraibb, himnikusabb és metafizikaibb tartalom: „Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, magyar, roma.”
Legelébb tehát a költőnek nevezett szánalmas fűzfapoéta hálás szívvel köszönje meg szépen, hogy a kínosan csetlő-botló, fájóan silány verskoholmányát az Eratótól, a szerelmi költészet, Euterpétől, a lírai költészet és Kalliopétől, az epikus költészet múzsáitól homlokon csókolt Katolikus Pedagógiai Intézet kegyelmi pillanatában parnasszoszi magasságokba emelte.
És ezt lehetne folytatni!
Ott van például az a roppant gyanús Biblia, amely az Ószövetség egy helyén azzal jön, hogy „Itt a kenyerünk – még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott.”, amikor helyesen így hangzik a textus: Itt a kenyerünk – még magyar volt…aztán száraz lett és szétmorzsolódott” (Józsué 9,12). Vagy itt van az Újszövetség, amely szintén tévesen szólt ekképp, hogy „Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott.”, miközben helyesen a szöveg: „Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a magyartól egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott” (ApCsel 28,3). Ugye-ugye, ez így már sokkalta realistább!
És persze – ha már Petőfi-évet ülünk – a János vitéz is úgy kezdődik, hogy Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra. / Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy MAGYARJA vagyon.” (Hmmm!) Vagy az Arany Jánoshoz írt költeményét is imigyen kezdte: „Toldi írójához elküldöm lelkemet / MAGYAR kézfogásra, forró ölelésre!...”
De folytathatnánk akár József Attilával is: Itt ülök csillámló sziklafalon. / Az ifju nyár / könnyű szellője, mint egy kedves / vacsora MAGYARJA, száll.” Vagy ugyanő a Nagyon fáj című költeményében: „Nemcsak a lágy, / MAGYAR öl csal, nemcsak a vágy, de odataszít a muszáj is…”
És persze hosszan lehetne még szállítani az átírásra váró textusokat! Például vajon milyen sanda szándék vezette Sík Sándort, néhai piarista tartományfőnököt, amikor az általa összeállított Himnuszok könyvéhez írt bevezetőjében azt volt képes leírni, hogy „A Jézus Szent Szívéről írt himnuszok például igazi meleg ihletről tanúskodnak”, amikor mindenki számára világos, hogy „magyar ihletet” kellett volna felemlegetnie. Vagy ott van XIII. Leó pápa A Szent Család ünnepére írt himnusza, amelyet – bizonyára tévedésből – úgy voltak képesek kinyomtatni, hogy Ó boldog tűzhely, Názaret, / Meleg otthon, királyi ház”, holott, ha Názaretről van szó, akkor természetesen csak „MAGYAR otthon, királyi ház” jöhet szóba.
Egyetlen dologra kell ügyelni mostantól, de arra viszont roppant mód! A sorosista, liberális hordák, amelyek genderpropagandájuktól és már az óvodákban nemváltó műtétekre kész aktivitásuktól fűtve, az egyetlen még talpon maradt, s nem fideszes alapítványba lenyúlt egyetemen szerzett, amúgy Parragh László által is teljesen feleslegesnek mondott, s az Iparkamara profiljába cseppet sem illeszthető bölcsészkari képzettségükkel, romkocsmák félhomályában merengve, sunyi módon átírnak majd bizonyos verseket, épp az ellenkező módon, vagyis az előforduló „magyar” szavakat „melegre” cserélve. Például Berzsenyinél: „Oh! más MELEGGEL verte vissza / Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!”, vagy nehogy már Petőfi a MELEGEK istenére kezdjen el esküdözni, vagy a Magyar vagyok című versében nehogy azt hirdesse, hogy MELEG vagyok. De Ady magyarság-verseiről sem lenne jó, ha kiderülne, hogy valójában melegség-verseket írt, s nehogy már Ady a „meleg” Ugaron gázoljon! Vörösmartynál még véletlenül se a MELEG legyen híve hazájának rendületlenül, Kölcseynél továbbra is a magyart, s ne a MELEGet áldja meg az Isten, jó kedvvel, bőséggel.
Persze más megítélés alá esik viszont Adynak az Én nem vagyok magyar? c. költeménye, ahol gúnyosan emlegeti a „félig-élő”, „habzó-szájú magyarkodókat”, a „köd-evőket”, a „svábokból jött magyarokat”. A nemzeti kormánnyal való példás együttműködésre tekintettel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából a Katolikus Pedagógiai Intézetben az összes, e költeményben előforduló „magyar” szót azonnali hatállyal átírták „melegre”.
Figyelem! A közoktatásért felelős Pintér Sándor miniszter rendeletére a 2023. évi szóbeli irodalmi érettségire már a fenti sorvezető szerint szükséges felkészülni!
Ellenkező esetben bukás és könnygáz!
