Gábor György: Nagy gyalog galopp a szentélyekért

Orbán Viktor minapi épületes előadásában a nagyérdemű hallgatóságának figyelmét a gyilkos vírusként terjedő progresszióra irányította, helyesen téve, hiszen amint azt már az 1879-1881 között zajló „Berlini antiszemitizmus-vita” óta tudjuk, akad nép, emberi közösség, amely szubhumán létező, puszta biologikum, mivel génjeiben hordozza az egész világ megfertőzésére alkalmas baktériumot, a XIX. század végétől, a nagy felfedezéstől kezdve pedig már a vírusokat is, így az ilyen fertőző ellenséggel szemben kizárólag az egész emberiségre veszélyt jelentő vírushordozó végső megsemmisítése lehet az egyetlen cél.

Orbán azonban most más módszert javasol a vírus megfékezésére. Az alábbiakra oktatja szárnyas szavaira szomjúhozó közönségét: „Kétféleképpen lehet egy várost elfoglalni, ezt már az ókori Rómában is tudták: vagy elfoglalják a város falait, vagy elfoglalják a város szentélyeit. Azt tanácsolom, mi kezdjük a szentélyekkel, aztán jöjjenek a falak.”

Orbán jó példával jár elől, hisz ő már javában megkezdte a szentélyek bevételét: egyfelől akad egyház, amelynek a szentélyét a legdurvább hatalmi eszközökkel törekedett megsemmisíteni, s az érintett egyház egyházi státuszát megvonni, működését hatalmi-diktatórikus eszközökkel ellehetetleníteni, saját szájilag köpve le az Alaptörvény alábbi, viccesnek szánt tételét: „Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek.” Másfelől, ugyancsak az Alaptörvény fenti mondatára ráokádva Orbán a neki kedves és hozzá közelálló egyházakat, amelyek házi cicusként dorombolnak az ő ölében, közpénzekből agyontámogatják, elveiket, hagyományaikat, hitüket, keresztény értékrendjüket feladva, ám szépen zsírosodva luxuspüspökileg, luxusegyházmegyeileg, luxuslelkészileg, mert a kereszténység szóról legfeljebb a pénz, a lóvé és a steksz szentháromsága jut az eszükbe, igaz, közben remek békepapokká és a Párt hű harcosaivá magasztosodtak.

Szóval Orbán már a rómaiak módjára rohamozza a szentélyeket.

Csakhogy van itt egy parányi probléma. A rómaiak politeistákként, azaz többistenhívőkként egyetlen szentélyt sem vettek be, minthogy minden pogány szentélynek megvolt a jogosultsága, hiszen a rómaiak szerint sok-sok istenség létezik, legfőképp helyi istenek, s azokat békén kell hagyni, azokkal illik jóban lenni. Kizárólag a javíthatatlan, gonosz, folyton lázadó, a legfőbb uralkodót, a császárt nem tisztelő, politikailag veszélyes és valamiféle „egyistent” valló, azaz ateista őrültek (a rómaiak szerint ugyanis az, aki egyistenhívő volt, az ateistának minősült, mivel az ateista megtagadta a nemzet valamennyi istenét), vagyis kizárólag az egyistenhitű zsidók és keresztények szentélyeit, templomait és imaházait vették be a rómaiak, rombolták le, gyújtották föl, tették a földdel egyenlővé, vagy mint annyi zsinagógát és keresztény templomot, kreatív hozzáállással megváltoztatták eredeti funkciójukat, s kocsmákká vagy bordélyházakká alakították át azokat.

S ha már a rómaiak tudására hivatkozott a miniszterelnök, nem árt tudni, hogy a rómaiak legjelentősebb és legismertebb szentélybevétele a jeruzsálemi Templom elpusztítása volt, a szentély kifosztása és az egész építmény felégetése, amelyet i.sz. 70. augusztus 4-én hajtottak végre, a földdel téve egyenlővé a zsidók második Templomát, amely majd 600 éven át állt a helyén, s a zsidóság kultuszcentrumát képezte. A tragédia radikális következményeiről most nem szólok, miként elhagynám a Jeruzsálemet ért ostrom szörnyűségeinek, a hullahegyek, a kirabolt és felkoncolt vagy az éhezéstől megőrült zsidók sokaságának említését. Csak annyit tennék hozzá, hogy a zsidóság a Templom elpusztításának és a szentély kifosztásának kifejezhetetlen tragédiáját a héber hurban (jiddis khurbn), azaz pusztulás szóval írja le, s a holocaustot „harmadik hurban”-ként emlegetik.

Vagyis a zsidóság számára ez a „már az ókori Rómában is tudták” eljárás nem volt annyira tetsző és példaértékű, amennyire Orbán Viktornak. Viszont a hallgatók sorában ott ült az orbáni rezsimhez oly közelálló és a miniszterelnöknek oly kedves vezető rabbi, aki a hallottak nyomán nem emelte fel kicsiny kacsóját, nem kért szót, s nem mondta azt, hogy a miniszterelnök úr ostobaságokat méltóztatik beszélni, aljasságokat és történelmi képtelenségeket, meg hogy mi, zsidók, tetszik tudni, drága miniszterelnök urunk, hogy az Örökkévaló áldja meg mind a két kezével, mi nem kultiváljuk mások szentélyeinek elfoglalását, nem is bíztatnánk erre manapság senkit, tetszik tudni, én egyetlen és örök  miniszterelnököm, ugyebár az iszlám fundamentalistákat sem preferáljuk, s nem is ajánlanánk az ő módszereiket, szentélyek elfoglalását, szétverését, felrobbantását és így tovább, mert ezt mi nem szeretjük, annál is kevésbé, mert bőviben kijutott nekünk az ilyenből, ha például már volt szíves hallani a Kristallnachtról, úgy is, mint Kristályéjszaka, amikor az Ön által kedvelt és javasolt „már az ókori Rómában is tudták” attraktív eljárásnak megfelelően egy éjszaka alatt közel 300 zsinagógát raboltak ki, vertek szét, gyújtottak föl és tettek a földdel egyenlővé.

Ezt mondhatta volna a neves vezető rabbi, ugyanaz, aki nagy-nagy vállalkozó, igazi csodarabbi, akiről még azt is mesélik, hogy színháza sem volt, de közel kétmilliárd színházi támogatás jutott neki mindannyiunk pénzéből a nem létező színházára. És sok más projektje és vállalkozása van neki, ügyes és roppantul szorgos kisegyházi nagyvállalkozó.

De ez még mind semmi! A miniszterelnök hűséges tanítványaként és doromboló cicuskájaként ezekben a napokban ő is már javában, amint azt a rómaiak is tudták, szentélyfoglalóvá vált. Ő most a magyar ortodoxia szentélyét foglalta el, ravaszdi módon, nagy ívben téve a Rabbinikus Bíróság határozatára, elvégre mit neki azok, s boldogan, hogy az askenáz zsidó világban elismert, egyik legmagasabb vallási bíróság végzését az egyházaktól elválasztott magyar állam felülírta, s a vezető rabbi közösségének javára ítélkezett, ahogy eddig is így tett, s ezután is mindenkor így fog tenni velük, másokkal, valamennyi hűségesen doromboló kiscicussal.

És a maguknak jól kigusztált szentélyt, a Kazinczy utcai Zsinagógát és Orthodox Központot már rendőri segédlettel el is foglalták, s nem tudni, hogy a várbeli kordon előtt használt gázspray-ből maradt-e még ide is bevetésre, a valóságos ortodox hívők szemei közé, mindenesetre a vezető rabbi portfóliója gusztán tovább gyarapodott.

Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy az Orbán által meghirdetett nagy szentélyfoglaló harcokban vajon mi lesz a vezető rabbi következő bevételre kitűzött szentélye?  Mert sokan tudni vélik ezt, de én fenntartom, hogy a történelem nagy tréfamester: lehet, hogy nem aprózza el, s következik a Szent István Bazilika rohamosztagos bevétele?