A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
Kardos: A demokratúra a baloldal marhasága
4/07/2023 13:11
| Szerző: Kardos András
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott: munkaalapú társadalom, dirigista Brüsszel, patriotizmus, gender ideológia, mint társadalmi modell. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott egy olasz lapnak, melyet a Hírklikk szemlézett. Többek között ezeket mondta Orbán:
„Más modellt ajánlunk, mint amilyet a brüsszeli bürokraták, mint egyetlen lehetségest terjesztenek, és amely valójában egy szovjet típusú, dirigista központosított rendszer. [...] Nem a szociális állam mellett állunk, hanem egy olyan állam pártján, amely a munkán alapul. Patrióták vagyunk, ahogy Berlusconi is volt” – jelentette ki.
A tekintélyelvűséggel kapcsolatos kérdésre így válaszolt: „a demokratúra a baloldali politikusok és értelmiségiek marhasága. Kétféle politikai rendszer van a világon, a szabadság és a diktatúra. Magyarország szabad ország, sőt szabadabb, mint sok más, mivel az történik, amit az állampolgárok akarnak”.
Orbán Viktor hazugságnak minősítette azt, hogy nem szeretik a melegeket. „Egyszerűen csak ellenállunk a gender-ideológiának mint társadalmi modellnek. Védjük a hagyományos családot, mint a társadalom motorját” – állította.
A dolog úgy áll, hogy kismilliószor megírták már, hogy a populista politika foglyul ejti a nyelvet, és a nyelven keresztül a nép nagy részét. Mérhetetlenül unom saját magamat is, hogy ezredszer írom meg a diktatúra által rabságba döntött nyelv orwelliánus szörnyűségeit. Szemmel láthatóan ez a „nyelvkritika” teljességgel hidegen hagyja nem csupán a hatalom közvetlen kiszolgálóit, sőt alakítóit, hanem a rajongókat is. Bármekkora baromságokat képesek istenítéletként tisztelni, felszólításra gyűlölnek, félnek, rajonganak.
Tehát nem is ők a nyelvkritika címzettjei. Hanem. Ha hárommillió Orbán hívővel számolok (ennyi nincs persze) akkor is marad több mint ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló. Az igazán izgalmas és egyben szomorú az a tény, hogy ennek az ötmillió embernek sincs igazán füle arra, hogy valóban tűrhetetlennek nyilvánítsa ezt a nyelvi orgiát, amely a maffiaállam fenntartásának legfontosabb kelléke.
Nagyon röviden a legújabb zagyvalékokról. Orbán négy állítását idéztem, és mindjárt látni fogjuk, hogy a külön-külön is rémületes marhaságok összeállnak egy világképet sugalló jelentéshalmazzá. Valójában összevissza beszélt szavak halamazáról van szó, mely a populista nyelvi orgiájának szabályszerű, sokadik variációja. Mondj követhetetlen mondatokat, és sugalld azt, hogy te mindezekben hiszel és bátran kiállsz érte.
Ez Orbán „trükkje”, semmi más. Nézzük a négy állítás valós jelentéseit.
Orbán szerint Brüsszelben egy „dirigista rendszert” építenek, vagyis szovjet típusú központosított világot akarnak, magyarán Brüsszel bolsevik. Nincs itt mit cáfolni és magyarázni. Az EU-t bolseviknek tekinteni azona metonímikus alapon, hogy van olyan, hogy „központ”, egyrészt nevetséges, másrészt viszont életveszélyes, mert hat. A hívőkre nyilván, a nemhívők pedig olyan szavakat hallanak, ami nem decens számukra se. Bolsevik meg dirigista: elég a szavak dallama, és értelmük helyett még a nem hívők is rossz érzésekkel viseltetnek Brüsszel iránt. És ez elég is.
A következő „állítás” az, hogy Orbán a munkaalapú társadalmat építi a szociális állam helyett, és ezért a Fidesz világa patrióta. Semmiféle értelmet ne keress! Orbán sem keres, de a „munka” és a „patrióta” szavak dallama éppúgy beeszi magát a lelkekbe, mint Brüsszel vélt bolsevizmusa. És megint a nem hívők milliói: nincs sem nyelvük, sem érdemi észrevételük e szavakra, végül is a munka az fontos, a patriotizmus szépen cseng, ki szólna bármit is? Senki, illetve, ha szól, hatása zéró.
A demokratúra a baloldal marhasága, kétféle rendszer van: szabadság és diktatúra. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. „A szabadság ugyan nem politikai szisztéma, a demokrácia ugyan igen, de messze nem a baloldal marhasága, a népakarat pedig, amelyre Orbán hivatkozik, mint a nálunk lévő szabadság rendszerére, ez már akkora baromság, hogy meg se nyikkanok.” Nyilván a népakarat adott Tiborcznak és Mészárosnak kastélyokat, szállodaláncokat, bankokat, futballpályákat. Nyilván. És nyilván nekik. És ettől van szabadság. Ha csak úgy nem. Ma szavazzák meg a bosszútörvényt a tanárok ellen. A mi kis ötmilliónk meg csücsükél.
A gender mint társadalmi modell. Én édes jó istenem, ez úgy hangzik, mint a migráns, aki először megerőszakolja a lányainkat, majd az unokáinkat nemváltó műtétre utalja, és mindezeket teszi meg a társadalmi rendszer alapjává. De mi küzdünk, ellenállunk, harcolunk, megvédünk, megvetünk, támogatunk: a hagyományos családmodellt használjuk, mint motort.
Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
