Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos: A demokratúra a baloldal marhasága
4/07/2023 13:11
| Szerző: Kardos András
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott: munkaalapú társadalom, dirigista Brüsszel, patriotizmus, gender ideológia, mint társadalmi modell. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott egy olasz lapnak, melyet a Hírklikk szemlézett. Többek között ezeket mondta Orbán:
„Más modellt ajánlunk, mint amilyet a brüsszeli bürokraták, mint egyetlen lehetségest terjesztenek, és amely valójában egy szovjet típusú, dirigista központosított rendszer. [...] Nem a szociális állam mellett állunk, hanem egy olyan állam pártján, amely a munkán alapul. Patrióták vagyunk, ahogy Berlusconi is volt” – jelentette ki.
A tekintélyelvűséggel kapcsolatos kérdésre így válaszolt: „a demokratúra a baloldali politikusok és értelmiségiek marhasága. Kétféle politikai rendszer van a világon, a szabadság és a diktatúra. Magyarország szabad ország, sőt szabadabb, mint sok más, mivel az történik, amit az állampolgárok akarnak”.
Orbán Viktor hazugságnak minősítette azt, hogy nem szeretik a melegeket. „Egyszerűen csak ellenállunk a gender-ideológiának mint társadalmi modellnek. Védjük a hagyományos családot, mint a társadalom motorját” – állította.
A dolog úgy áll, hogy kismilliószor megírták már, hogy a populista politika foglyul ejti a nyelvet, és a nyelven keresztül a nép nagy részét. Mérhetetlenül unom saját magamat is, hogy ezredszer írom meg a diktatúra által rabságba döntött nyelv orwelliánus szörnyűségeit. Szemmel láthatóan ez a „nyelvkritika” teljességgel hidegen hagyja nem csupán a hatalom közvetlen kiszolgálóit, sőt alakítóit, hanem a rajongókat is. Bármekkora baromságokat képesek istenítéletként tisztelni, felszólításra gyűlölnek, félnek, rajonganak.
Tehát nem is ők a nyelvkritika címzettjei. Hanem. Ha hárommillió Orbán hívővel számolok (ennyi nincs persze) akkor is marad több mint ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló. Az igazán izgalmas és egyben szomorú az a tény, hogy ennek az ötmillió embernek sincs igazán füle arra, hogy valóban tűrhetetlennek nyilvánítsa ezt a nyelvi orgiát, amely a maffiaállam fenntartásának legfontosabb kelléke.
Nagyon röviden a legújabb zagyvalékokról. Orbán négy állítását idéztem, és mindjárt látni fogjuk, hogy a külön-külön is rémületes marhaságok összeállnak egy világképet sugalló jelentéshalmazzá. Valójában összevissza beszélt szavak halamazáról van szó, mely a populista nyelvi orgiájának szabályszerű, sokadik variációja. Mondj követhetetlen mondatokat, és sugalld azt, hogy te mindezekben hiszel és bátran kiállsz érte.
Ez Orbán „trükkje”, semmi más. Nézzük a négy állítás valós jelentéseit.
Orbán szerint Brüsszelben egy „dirigista rendszert” építenek, vagyis szovjet típusú központosított világot akarnak, magyarán Brüsszel bolsevik. Nincs itt mit cáfolni és magyarázni. Az EU-t bolseviknek tekinteni azona metonímikus alapon, hogy van olyan, hogy „központ”, egyrészt nevetséges, másrészt viszont életveszélyes, mert hat. A hívőkre nyilván, a nemhívők pedig olyan szavakat hallanak, ami nem decens számukra se. Bolsevik meg dirigista: elég a szavak dallama, és értelmük helyett még a nem hívők is rossz érzésekkel viseltetnek Brüsszel iránt. És ez elég is.
A következő „állítás” az, hogy Orbán a munkaalapú társadalmat építi a szociális állam helyett, és ezért a Fidesz világa patrióta. Semmiféle értelmet ne keress! Orbán sem keres, de a „munka” és a „patrióta” szavak dallama éppúgy beeszi magát a lelkekbe, mint Brüsszel vélt bolsevizmusa. És megint a nem hívők milliói: nincs sem nyelvük, sem érdemi észrevételük e szavakra, végül is a munka az fontos, a patriotizmus szépen cseng, ki szólna bármit is? Senki, illetve, ha szól, hatása zéró.
A demokratúra a baloldal marhasága, kétféle rendszer van: szabadság és diktatúra. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. „A szabadság ugyan nem politikai szisztéma, a demokrácia ugyan igen, de messze nem a baloldal marhasága, a népakarat pedig, amelyre Orbán hivatkozik, mint a nálunk lévő szabadság rendszerére, ez már akkora baromság, hogy meg se nyikkanok.” Nyilván a népakarat adott Tiborcznak és Mészárosnak kastélyokat, szállodaláncokat, bankokat, futballpályákat. Nyilván. És nyilván nekik. És ettől van szabadság. Ha csak úgy nem. Ma szavazzák meg a bosszútörvényt a tanárok ellen. A mi kis ötmilliónk meg csücsükél.
A gender mint társadalmi modell. Én édes jó istenem, ez úgy hangzik, mint a migráns, aki először megerőszakolja a lányainkat, majd az unokáinkat nemváltó műtétre utalja, és mindezeket teszi meg a társadalmi rendszer alapjává. De mi küzdünk, ellenállunk, harcolunk, megvédünk, megvetünk, támogatunk: a hagyományos családmodellt használjuk, mint motort.
Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
