Kardos: A demokratúra a baloldal marhasága

Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott egy olasz lapnak, melyet a Hírklikk szemlézett. Többek között ezeket mondta Orbán:

„Más modellt ajánlunk, mint amilyet a brüsszeli bürokraták, mint egyetlen lehetségest terjesztenek, és amely valójában egy szovjet típusú, dirigista központosított rendszer. [...] Nem a szociális állam mellett állunk, hanem egy olyan állam pártján, amely a munkán alapul. Patrióták vagyunk, ahogy Berlusconi is volt” – jelentette ki.

A tekintélyelvűséggel kapcsolatos kérdésre így válaszolt: „a demokratúra a baloldali politikusok és értelmiségiek marhasága. Kétféle politikai rendszer van a világon, a szabadság és a diktatúra. Magyarország szabad ország, sőt szabadabb, mint sok más, mivel az történik, amit az állampolgárok akarnak”.

Orbán Viktor hazugságnak minősítette azt, hogy nem szeretik a melegeket. „Egyszerűen csak ellenállunk a gender-ideológiának mint társadalmi modellnek. Védjük a hagyományos családot, mint a társadalom motorját” – állította. 

A dolog úgy áll, hogy kismilliószor megírták már, hogy a populista politika foglyul ejti a nyelvet, és a nyelven keresztül a nép nagy részét. Mérhetetlenül unom saját magamat is, hogy ezredszer írom meg a diktatúra által rabságba döntött nyelv orwelliánus szörnyűségeit. Szemmel láthatóan ez a „nyelvkritika” teljességgel hidegen hagyja nem csupán a hatalom közvetlen kiszolgálóit, sőt alakítóit, hanem a rajongókat is. Bármekkora baromságokat képesek istenítéletként tisztelni, felszólításra gyűlölnek, félnek, rajonganak.

Tehát nem is ők a nyelvkritika címzettjei. Hanem. Ha hárommillió Orbán hívővel számolok (ennyi nincs persze) akkor is marad több mint ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló. Az igazán izgalmas és egyben szomorú az a tény, hogy ennek az ötmillió embernek sincs igazán füle arra, hogy valóban tűrhetetlennek nyilvánítsa ezt a nyelvi orgiát, amely a maffiaállam fenntartásának legfontosabb kelléke.

 

Hangosbeszélő, Nyitra, Szlovákia, 1956.

 

Forrás: Fortepan/Dobóczi Zsolt

 

Nagyon röviden a legújabb zagyvalékokról. Orbán négy állítását idéztem, és mindjárt látni fogjuk, hogy a külön-külön is rémületes marhaságok összeállnak egy világképet sugalló jelentéshalmazzá. Valójában összevissza beszélt szavak halamazáról van szó, mely a populista nyelvi orgiájának szabályszerű, sokadik variációja. Mondj követhetetlen mondatokat, és sugalld azt, hogy te mindezekben hiszel és bátran kiállsz érte.

Ez Orbán „trükkje”, semmi más. Nézzük a négy állítás valós jelentéseit.

Orbán szerint Brüsszelben egy „dirigista rendszert” építenek, vagyis szovjet típusú központosított világot akarnak, magyarán Brüsszel bolsevik. Nincs itt mit cáfolni és magyarázni. Az EU-t bolseviknek tekinteni azona metonímikus alapon, hogy van olyan, hogy „központ”, egyrészt nevetséges, másrészt viszont életveszélyes, mert hat. A hívőkre nyilván, a nemhívők pedig olyan szavakat hallanak, ami nem decens számukra se. Bolsevik meg dirigista: elég a szavak dallama, és értelmük helyett még a nem hívők is rossz érzésekkel viseltetnek Brüsszel iránt. És ez elég is.

A következő „állítás” az, hogy Orbán a munkaalapú társadalmat építi a szociális állam helyett, és ezért a Fidesz világa patrióta. Semmiféle értelmet ne keress! Orbán sem keres, de a „munka” és a „patrióta” szavak dallama éppúgy beeszi magát a lelkekbe, mint Brüsszel vélt bolsevizmusa. És megint a nem hívők milliói: nincs sem nyelvük, sem érdemi észrevételük e szavakra, végül is a munka az fontos, a patriotizmus szépen cseng, ki szólna bármit is? Senki, illetve, ha szól, hatása zéró.

A demokratúra a baloldal marhasága, kétféle rendszer van: szabadság és diktatúra. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. „A szabadság ugyan nem politikai szisztéma, a demokrácia ugyan igen, de messze nem a baloldal marhasága, a népakarat pedig, amelyre Orbán hivatkozik, mint a nálunk lévő szabadság rendszerére, ez már akkora baromság, hogy meg se nyikkanok.” Nyilván a népakarat adott Tiborcznak és Mészárosnak kastélyokat, szállodaláncokat, bankokat, futballpályákat. Nyilván. És nyilván nekik. És ettől van szabadság. Ha csak úgy nem. Ma szavazzák meg a bosszútörvényt a tanárok ellen. A mi kis ötmilliónk meg csücsükél.

A gender mint társadalmi modell. Én édes jó istenem, ez úgy hangzik, mint a migráns, aki először megerőszakolja a lányainkat, majd az unokáinkat nemváltó műtétre utalja, és mindezeket teszi meg a társadalmi rendszer alapjává. De mi küzdünk, ellenállunk, harcolunk, megvédünk, megvetünk, támogatunk: a hagyományos családmodellt használjuk, mint motort.

Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.