Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kardos: A demokratúra a baloldal marhasága
4/07/2023 13:11
| Szerző: Kardos András
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott: munkaalapú társadalom, dirigista Brüsszel, patriotizmus, gender ideológia, mint társadalmi modell. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott egy olasz lapnak, melyet a Hírklikk szemlézett. Többek között ezeket mondta Orbán:
„Más modellt ajánlunk, mint amilyet a brüsszeli bürokraták, mint egyetlen lehetségest terjesztenek, és amely valójában egy szovjet típusú, dirigista központosított rendszer. [...] Nem a szociális állam mellett állunk, hanem egy olyan állam pártján, amely a munkán alapul. Patrióták vagyunk, ahogy Berlusconi is volt” – jelentette ki.
A tekintélyelvűséggel kapcsolatos kérdésre így válaszolt: „a demokratúra a baloldali politikusok és értelmiségiek marhasága. Kétféle politikai rendszer van a világon, a szabadság és a diktatúra. Magyarország szabad ország, sőt szabadabb, mint sok más, mivel az történik, amit az állampolgárok akarnak”.
Orbán Viktor hazugságnak minősítette azt, hogy nem szeretik a melegeket. „Egyszerűen csak ellenállunk a gender-ideológiának mint társadalmi modellnek. Védjük a hagyományos családot, mint a társadalom motorját” – állította.
A dolog úgy áll, hogy kismilliószor megírták már, hogy a populista politika foglyul ejti a nyelvet, és a nyelven keresztül a nép nagy részét. Mérhetetlenül unom saját magamat is, hogy ezredszer írom meg a diktatúra által rabságba döntött nyelv orwelliánus szörnyűségeit. Szemmel láthatóan ez a „nyelvkritika” teljességgel hidegen hagyja nem csupán a hatalom közvetlen kiszolgálóit, sőt alakítóit, hanem a rajongókat is. Bármekkora baromságokat képesek istenítéletként tisztelni, felszólításra gyűlölnek, félnek, rajonganak.
Tehát nem is ők a nyelvkritika címzettjei. Hanem. Ha hárommillió Orbán hívővel számolok (ennyi nincs persze) akkor is marad több mint ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló. Az igazán izgalmas és egyben szomorú az a tény, hogy ennek az ötmillió embernek sincs igazán füle arra, hogy valóban tűrhetetlennek nyilvánítsa ezt a nyelvi orgiát, amely a maffiaállam fenntartásának legfontosabb kelléke.
Nagyon röviden a legújabb zagyvalékokról. Orbán négy állítását idéztem, és mindjárt látni fogjuk, hogy a külön-külön is rémületes marhaságok összeállnak egy világképet sugalló jelentéshalmazzá. Valójában összevissza beszélt szavak halamazáról van szó, mely a populista nyelvi orgiájának szabályszerű, sokadik variációja. Mondj követhetetlen mondatokat, és sugalld azt, hogy te mindezekben hiszel és bátran kiállsz érte.
Ez Orbán „trükkje”, semmi más. Nézzük a négy állítás valós jelentéseit.
Orbán szerint Brüsszelben egy „dirigista rendszert” építenek, vagyis szovjet típusú központosított világot akarnak, magyarán Brüsszel bolsevik. Nincs itt mit cáfolni és magyarázni. Az EU-t bolseviknek tekinteni azona metonímikus alapon, hogy van olyan, hogy „központ”, egyrészt nevetséges, másrészt viszont életveszélyes, mert hat. A hívőkre nyilván, a nemhívők pedig olyan szavakat hallanak, ami nem decens számukra se. Bolsevik meg dirigista: elég a szavak dallama, és értelmük helyett még a nem hívők is rossz érzésekkel viseltetnek Brüsszel iránt. És ez elég is.
A következő „állítás” az, hogy Orbán a munkaalapú társadalmat építi a szociális állam helyett, és ezért a Fidesz világa patrióta. Semmiféle értelmet ne keress! Orbán sem keres, de a „munka” és a „patrióta” szavak dallama éppúgy beeszi magát a lelkekbe, mint Brüsszel vélt bolsevizmusa. És megint a nem hívők milliói: nincs sem nyelvük, sem érdemi észrevételük e szavakra, végül is a munka az fontos, a patriotizmus szépen cseng, ki szólna bármit is? Senki, illetve, ha szól, hatása zéró.
A demokratúra a baloldal marhasága, kétféle rendszer van: szabadság és diktatúra. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. „A szabadság ugyan nem politikai szisztéma, a demokrácia ugyan igen, de messze nem a baloldal marhasága, a népakarat pedig, amelyre Orbán hivatkozik, mint a nálunk lévő szabadság rendszerére, ez már akkora baromság, hogy meg se nyikkanok.” Nyilván a népakarat adott Tiborcznak és Mészárosnak kastélyokat, szállodaláncokat, bankokat, futballpályákat. Nyilván. És nyilván nekik. És ettől van szabadság. Ha csak úgy nem. Ma szavazzák meg a bosszútörvényt a tanárok ellen. A mi kis ötmilliónk meg csücsükél.
A gender mint társadalmi modell. Én édes jó istenem, ez úgy hangzik, mint a migráns, aki először megerőszakolja a lányainkat, majd az unokáinkat nemváltó műtétre utalja, és mindezeket teszi meg a társadalmi rendszer alapjává. De mi küzdünk, ellenállunk, harcolunk, megvédünk, megvetünk, támogatunk: a hagyományos családmodellt használjuk, mint motort.
Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
