Kardos András: Szülcsinapcsi

„Szülcsinapcsim lesz, és a kicsi elvisz valahova. Nem tudom, hogy hova megyünk, de nagyon kíváncsian várom.” A budapesti reptérről jelentkezett be Rubint Réka és Schobert Norbi.

Van egy pont, ameddig el lehet menni. Van ez a celebvilág, akik a nyilvánosság pótlékaként állandóan zaklatják a nagyérdeműt, részben magánéletük senkit nem érdeklő részleteivel (erről később), részben „művészetük”, és újabban „világképük” közérdeklődésre számot nem tartó elemeivel.

Hatalmas tévedés, és a nyilvánosság szerkezetének teljes ismerethiányára vall, ha azt hisszük, hogy egy Tóth Gabi, vagy Andi, vagy Zalatnay Cini, vagy akárki nemlényeges személyiség még számára lényegtelen icskamicskái bárkit is érdekelnek.

Frászkarikát. Amiről szó van, a kezdetben bulvár- ma már mindenmédia által mesterségesen, manipulált módon gerjesztett szükségletek kielégítése. A helyzet az, hogy szerencsétlen Schobert Norbert és kedves felesége a kutyát sem érdekli, ám, ha Réka és a „kicsim” nevétől hangos a kezdetben bulvár-, ma már mindenmédia, akkor a mindenkori Mari néni és Józsi bácsi, akit szintén a tömegmédia állít elő, minden nap úgy kelnek fel, hogy istenem, mi lesz ma Tóth Gabi? Istenhívő árvalányhaj, vagy dögös beéneklő királynő?

Nem kell ahhoz elidegenedéselmélet szakértőnek lenni, se a spektákulum társadalmának leírásában hinni, hogy felfogjuk: a VV XY mindennapjait  elénk hányó médiára figyelő tömeg, nem a celeb VV Gézára kíváncsi, hanem rágerjesztették arra, hogy Norbi és Réka és Cini és Muci, sőt Juci, kivel él, kivel nem él, hol van, hol nincs, mibe hisz, mibe nem hisz, öltözik, vetkőzik, ünnepel, meglopják, fellép, lelép and so on.

Ha a népnek naponta beadják, hogy Győzike győzi-e, akkor egy hónap múlva több millió ember azt hiszi, hogy őt tényleg érdekli Győzike. Pedig dehogy. De szépen beadagolták néki, miként a semmit nem teljesítők és a valaha valamit teljesítők is mind nivellálódnak. Nincs különbség az általam mérhetetlenül ki nem állható Tóth Gabi és mondjuk VV Fanni között, holott, Tóth Gabinak azt hiszem van hangja, tehát akár lehetne is énekesnő, ehelyett elment celebésznek, éppen úgy mint az a valaki, akárki, aki azon kívül, hogy bevették a Való Világba semmit nem csinált, de ő is celebész lesz.

És vannak persze a politikai celebek, sőt, egyenesen kormánypárti dalnokok, Ákostól Nagy Feróig, akik a diktatúra dallamán tartják fenn celebségüket, békemenetelnek, igaz Tóth Gabi is politikai celebasszony is.

Az őrület az, hogy a net segedelmével majd minden portálon szembe jön egy aktuális Norbi meg Réka, és a marxizmus tankönyvi példájaként századik kép és cikk után, már én is azt fogom hinni, hogy engem érdekel a Réka szülinapja, továbbá Győzike házikója és így tovább a gödör fenekéig. Nem volna ezzel nagyobb baj, elég nekünk kulturális sokknak a Rákay Művek Összes, de az a helyzet, hogy szegény megöregedett Zalatnay Cini mindennapos éppígylétével beeszi magát az agyakba, és tényleg azt gondolja Feri bácsi és Teri néni, hogy neki személyesen fontos Cini néni két élete.

Van egy rossz hírem. A Mici néni két élete című magyar film Kiss Manyival és Páger Antallal az valóban fontos volt. Mert a lazulás és a vidámkodás az valóban szükséglet, gerjesztés nélkül. De a ránkmanipulált celebözön áléletének álhírei, a köznek kitett műéletek az csupán a gerjesztett szükségletek kielégítője.

Fotó: Pixabay

 

A celebinvázió persze kitolta a kritikus határokat: ennek két irányban is jó példái a Való Világ álvilágainak álcelebjei és a másik oldalon azok a valahai művészek, akik a való világukból (ének, gitár stb.) nyugdíjas művilágot teremtettek, ráadásul leöntötték ezt némi nemű keresztény mázzal is.

Hihető vagy sem: bármennyire is nem tudom, hogy kicsoda Tóth Andi, azt se, hogy válik-e, szül-e, de alapjában véve én ezeket a celebeket rettenetesen sajnálom. És ez nem hamiskodás és ármány. Ezek a média és a politika, egyszóval a nyilvánosság számára elkészített műlények, kénytelenek, tetszik vagy sem, öltözni, vetkezni, imádkozni, elválni, házasodni, cukimukizni, tök mindegy mert: a show must go on.

Csakhogy ennek első számú áldozata nem az a néni és bácsi, aki kukken, vagyis kuksizik, hogy „kicsim” hova viszi szülcsnapcsizni Rékucit, hanem bizony Norbi és Réka. És a sok- sok Norbi és Réka, akik elcelebezték az egész életüket, saját valós lényük messze már, és ebből a szempontból tök mindegy, hogy valaha jók is voltak valamiben, vagy csak voltak.

És a maga módján ebben a celebizmusban is vannak olyanok – ők a kivételek –, akik valami isteni adomány folytán megtartották önmagukat, hiába a sok „all in”, mégis érezni rajtuk, néhányukon, hogy ezt is lehet tehetséggel bírni, és lehetsz úgy celeb 80 évesen is, hogy nem vesztetted el önmagad. Kevesen vannak ilyenek, de azért jó, hogy vannak. Annak idején, a hatvanas években, a nagyanyám, aki mindent is tudott Goethétől Németh Lehelig, azt mondta nekem, a kamasznak, hogy a Korda György nagy tehetség. Néztem rá, mint, borjú stb.

De ebben is, mint mindenben, a nagyanyámnak igaza volt. Korda György már akkor is tehetséges volt, és most is az. Hát ilyen is van.