Az a helyzet, hogy itt semmi sem fekete-fehér, hibázik, nem egyszer Gulyás, nem egyszer Kőszeg, de még a Helsinki Bizottság is. De, ami engem végleg földhöz csapott: a balról és jobbról is utált-gyűlölt-megtaposott liberális kommentelők hada pont úgy esett neki, főleg Gulyásnak, mint ahogyan a Fidesz vagy a DK rajongók szoktak a liberálisoknak.

A rajongókban nő a gyűlölet, a Sorosról soha nem hallott emberek rázzák az öklüket, a „Békemenet” gyűlöletmeneteket tart, és a kétharmad fokozódik. A normalitást meg kiutasítottuk az országból. Meg a nyelvből.

Aki arra kíváncsi, hogy mi van Lölő ladikjával, "Andi" pszeudokávéjával, "Gabi" szét- és összemenéseivel, keresztény hitével, exével, kekszével, az ne olvassa ezt a szöveget tovább. Ugyanis ezen faékszimbolikák olyan mélyen vannak, ladikkal, milliárdokkal, hittel, válással, fellépéssel, lelépéssel, hogy eme puritánságig lebutított primitívség meghaladja ama szükségletünket, hogy pletykaanyuk pletykáiból értsük meg a rendszert.

Puzsér Róbert bizonyos értelemben korunk hőse. Ha valaki ennyit szerepel és beszél nyilvánosan, ráadásul ekkora elánnal, ott akkor is jelen van a hibázás, a túlbeszélés, és a túlhevülés veszélyfaktora, ha akkora a rutinja, mint neki. Tévedései közé tartozik, hogy vélt radikalitásában tovább szítja a liberális háttérhatalom legendájánák tüzét, s noha tudom, hogy nem akarja, mert másfelől Orbánék fontos kritikusa, de a liberális kulturális elit démonizálásában sajnos pont ugyanazt csinálja, mint az általa joggal mélyen megvetett Bayer Zsolték.

Jól értsük meg egymást. Tusványoson Pesty László ősfideszes, barát és hű társ, egy olyan helyzetben, amikor nyilván mindenki lazábban mozog és beszél, Orbán egyik bizalmi emberétől szeretne másfél (!) percet kijárni egy meghallgatásra, hogy előre elmondja a vezérnek, milyen nagy bajok is vannak. Hiszen, folytatja, ha kapott volna másfél percet, akkor másképpen alakul napjaink történelme. Ez a kis epizód a diktatúra abszurditásának tragikomédiája.

A kapitalizmusnál dinamikusabb, és önmagát ennél jobban korrigáló rendszert még nem találtak ki.

Azon politikák, amelyek egy lerohant ország honvédő háborúját összekapcsolják a fegyverkereskedelem vagy a tőke kritikájával éppoly érvénytelen választ adnak a problémára, mint a magyar kormány az álságos békeajánlatával. Az anarchistáknak önvizsgálatot kéne tartaniuk: nem lehet mindent összemosni a radikalizmus jegyében.

A populista autokraták sajátja, hogy bődületesen nagyot kell mondani, méghozzá folyamatosan. Ezzel ugyanis a híveket, rajongókat, tehát a tömeget, túl a megvásárolt klientúrán el lehet kábítani.