Kardos András: Forradalom – mi végre?

„Eva von Redecker feminista filozófus, a berlini Humboldt Egyetem volt kutatója. Tudományos munkái és esszéi a kritikai elmélet keretén belül a tulajdonnal, a társadalmi változásokkal, a társadalmi cselekvés megalapozásával foglalkoznak. Monográfiát szentelt Hannah Arendt morálfilozófiájának és Judith Butler munkásságának. Praxis und Revolution című művében a forradalom új értelmezése mellett érvel.

– Ön szerint a gyarmati-kapitalista társadalmi rendszer, amelyben élünk, már önmagában akut katasztrófa, emiatt a reformista megoldások elégtelenek, radikális változásra van szükségünk. Mit alapján mondja azt, hogy a kapitalizmus akut katasztrófa, és miben tér el másoktól az Ön felfogása a kapitalizmusról? 

– A kapitalizmus átfogó elemzése esetén nem elég, ha csupán arra koncentrálunk, hogy az a kizsákmányolás által lehetővé tett bőséget elképesztően igazságtalanul osztja el, hanem azt is figyelembe kell vennünk, hogy az általunk ismert kapitalizmus – és szerintem az összes lehetséges kapitalizmus – ezzel egy időben hulladékot és szemetet termel, valamint hatalmi viszonyokat rögzít. Látnunk kell, hogy a kapitalizmus nem csupán a munkásokat zsákmányolja ki, hanem ezzel egyidejűleg az életet is elpusztítja. Ez a jelenlegi tiltakozási mozgalmakat vizsgálva vált számomra egyértelművé.”

A Mércének nyilatkozó német filozófusasszony azon baloldali radikális mozgalmakhoz tartozik, amelyek a kapitalizmus megdöntésében látják a világunkat sújtó összes probléma és katasztrófa megoldását, illetve elkerülését. Azért fontos mindezt az elején tisztáznunk, mert világjelenséggel állunk szemben: a (jobb híján így hívott) radikális baloldali mozgalmak, amelyek tehát a bajok gyökerét a kapitalizmusban, vagyis a profitorientált modernitás világának elidegenedett szerkezetében látják, végső fokon, minden különbségeik ellenére transzcendálni kívánják a bármiféle kapitalizmust, radikalizmusuk a forradalomtól azt várja, hogy, minden múlt századi tapasztalat ellenére, a megoldást egy újfajta, egyenlőségen és szolidaritáson alapuló kommunista rendszer fogja elhozni.

Másképpen fogalmazva: Redecker szerint a kapitalizmus életellenes, kizsákmányol, hulladékot termel, és igazságtalan. Nos, ebben a kritikában van valami, csakhogy az a helyzet, hogy a kapitalizmusnál dinamikusabb, és önmagát ennél jobban korrigáló rendszert még nem találtak ki. A marxi proletárnyomorhoz képest hatalmas a változás, az életellenesség pedig nem több az álradikalizmusánál. A modern világ telis-tele van igazságtalanságokkal, ugyanakkor az utcára kimenni a szocializmusban is veszélyes volt, mert elüthetett egy autó. Minden kritika jogos lehet, de a baloldal legfőbb baja: semmilyen rendszert nem tud szembe helyezni a kapitalizmussal. Alternatíva nélkül azért mégis csak jobb Dániában, Hollandiában Norvégiában élni, mint a diktatúrák senkiföldjén.

Ebben nagyjából megegyeznek a radikális baloldalon, hogy minden rossz és gonosz forrása a kapitalizmus. És még abban is közösek, hogy noha problémáik fókusza eltér, függően attól, hogy feministák, LMBTQ-mozgalmárok, klímakatasztrófa elleni harcosok, BLM hívek vagy a rasszizmus ellen küzdők, netán az emberi jogok harcosai, vagy éppen a szegénység és a szegregáció ellen küzdenek, mindennek az oka a fogyasztásra redukált kapitalizmus, illetve a tulajdon szentségét univerzalizáló polgári társadalom.

Eva von Redecker ezt mondja a már idézett interjúban: „Szintén ez a tulajdonlási logika van jelen azokban az ideológiákban is, amelyek a legkevésbé elviselhető kapitalizmust is képesek stabilizálni. Ezt a közös nevezőként megjelenő ideológia alkotóelemet nevezem fantombirtoklásnak (Phantombesitz), ami azt jelenti, hogy bizonyos társadalmi csoportok – részben a tulajdon nélküli és kisajátított emberek is – számára lehetővé válik a hatalom nélküli csoportok tagjainak és az ő tevékenységüknek a birtoklása.”

Nos, a fantombirtoklás kategóriája nem más, mint a kapitalizmus elleni Jolly Joker: Redecker szerint, és tegyük hozzá, nagyon sok radikálbaloldali mozgalmár szerint, a nem létező virtuális tulajdon, mely persze nem más, mint a kizsákmányolás és a mindenkori tőkés hatalom kiterjesztése mindenkire, aki valamilyen módon, ha másképpen nem, mint szavazók kell hogy erősítsék a tőke és a profit hatalmát, vagyis a fantomtulajdon nem más mint a spektákulum társadalmának középponti fogalma.

Itt már vastagon az ideológia terepén járunk. És még mindig az összes radikálmozgalomra jellemző, hogy a végső ellenfelet, paradox módon nem a szélsőjobboldali mozgalmakban, nem a nacionalista ultrakonzervatív autokráciákban és diktatúrákban látja, hanem a hol liberálisnak, hol neoliberálisnak nevezett világlátásában és társadalomszervezésben.

Ennek van egy nagyon mélyen fekvő, igen súlyos oka: a baloldal semmiféle alternatív társadalmi rendszerrel, sem semmilyen e nem létező alternatívát hordozó filozófiával nem rendelkezik. Ennek az a következménye, hogy részben rácsatlakozik a nacionalista populizmus demagógiájára, hiszen a szélsőjobb világa úgyszintén minden gonoszok legfőbbikének a liberalizmust tartja, ily módon radikálbal és széljobb békésen megférnek egymás koegzisztens partnereként a liberalizmus ördöge elleni harcban.

Jelen sorok írója jelen volt egy konferencián, ahol egy jónevű fiatal magyar baloldali gondolkodó azzal kezdte az előadását, hogy örömét fejezte ki, hogy a szélsőbal kis hazánkban a fideszkonzervatív gondolkodókkal közösen letaszította a gondolkodás országútjáról a liberális filozófiát, mely mind a mai napig világhatalmat tart a kezében.

Azért van abban valami mélyen tragikus, hogy a mára már csak apokaliptikus víziókkal riogató radikálbal és a posztorwelli nyelvet használó diktatúraideológus „konzervatív” gondolkodók kéz a kézben lángoló lelkesedéssel küzdenek a globalizált világhatalmat a kezükben tartó „fantombirtokhívő” liberálisok ellen.

És még akkor milyen boldogok, amikor együttesen ítélik el az USA, az EU és a Nyugat világtipró kapitalizmusát. Nem egy baloldali ismerősöm osztja az Orbán-kormány Putyin- és orosz vonzalmát.

Az apokaliptika diktatúrája egy centivel sem vonzóbb, mint a diktatúra apokaliptikája.