Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos András: A világ mint az autokrata akarata és képzete – A filozófia és az önkényuralom találkozása a háború és béke műtőasztalán
6/03/2023 07:59
| Szerző: Kardos András
"A béke a szívben kezdődik. El kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti. Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton."
Orbán Viktor filozófiájának összegzését olvashatjuk itt, legalábbis erre enged következtetni a tömör összefoglalás, a filozófia és az élet nagy kérdéseinek definitív összegzése, majd a definícióból eredően a világ boldogtalanabbik felének, a Nyugatnak mindebből dedukálható fogyatéka és bűnlajstroma.
Ha jól értem a világ orbáni metafizikájának a leírását, akkor egy olyan ontológiai fenomenológiáról szól a miniszterelnök, melyben tehát az első ok a szívben megképződött béke, melyből rejtelmes úton a fejbe kerül ez a fenomén, aztán jön a kéz tette. Másféle fenomenológiával: először vala a kívánás, aztán az akarás, végül a tett. És mindez a béke filozófiájának kacskaringós útja a megvalósulásig.
Mondanom sem kell, hogy Platóntól Arisztotelészen át Hegelig és tovább terjed a filozófiatörténet azon kisképességű aktorainak a sora, inkluzíve Machiavelli, akik sok tízezer oldalt telekörmöltek a béke problémájának megoldásával, de a fasorban sincsenek az autokrata filozófus miniszterelnökhöz képest, aki négy rövid mondatocskában megoldotta a platonizmustól a dekonstrukcióig terjedő ezeréves alapkérdéseink egyik legnagyobbikát. (Kantnak Az örök béke című eltévelyedéséről már szó se essék.)
Azonban mégis, hogy láthassuk az akarat és képzet eme morálfilozófiai mélységű politikafilozófiai rejtélye orbáni megoldásának valós meritumát, egy pillanatra mégis felidézném Arthur Schoppenhauer csetlő-botló, de mégiscsak a témába vágó kétkötetes művecskéjének kezdő sorait, csakis a miheztartás végett:
"Képzetem a világ: – olyan igazság ez, mely minden élő és megismerő lényre vonatkozik; jóllehet csak az ember képes eljuttatni a világot a reflektált absztrakt tudatba; s ha ezt meg is teszi, a filozófiai fontolás fokára érkezett. Akkor világos és bizonyos lesz előtte, hogy nem napot ismer, és nem földet; hanem mindig csak szemet, mely napot lát, kezet, mely földet érint; hogy a világ, amely körülveszi, csupán képzetként van jelen, vagyis mindenképpen csak vonatkozásként valami másikra, az elképzelőre, s ez utóbbi ő maga.”

A kiemelések tőlem származnak, mert röviden figyelmeztetnünk kell arra, hogy bár Schoppenhauer kísérlete, a kétkötetes A világ mint akarat és képzet lényegében egy szószátyár locsogás Orbán velős definíciójához képest, mégis, talán, esetleg, a még nem elég hívő rajongóknak is megmutathat valamit az orbánista metafizika lényegéből. Azt ugyanis, hogy minden, de minden a világon csakis reá, vagyis az elképzelőre vonatkozik, sőt csakis általa juthat az ontológiai igazság hitbéli lényegvalóságra, vagyis, hogy egészen profánul fogalmazzak, az igazság valósága maga, így a béke is, kizárólag Orbán Viktor szívében, aztán akaratában, végsőleg a keze tettében vala, tehát semmi csodálkozni való nincs azon, hogy miként azt egy másik kétkötetes kísérletecske szerzője Spengler mondaná, ez nem más, mint: A Nyugat hanyatlása.
Persze Orbán Viktor a filozófus miniszterelnök ennél sokkal messzebbre ment, mint gyatra képességű elődei: A Nyugat, jelesül az USA és az Európai Unió immár nem ártatlan permanens értékvesztésben omlik maga alá, hanem egyenesen már ők a valódi ellenség. Láthattuk a fenti idézetből, hogy az ellenség és barát (a Dasein, mondaná Heidegger, a jelenvalólét, vagyis a létező ember) léte és létmódja kizárólag az elképzelőtől, vagyis az autokrata filozófus-politikustól, magától Orbán Viktortól függ. A rá való vonatkozás nélkül nincs se barát, se ellenség, sőt jelenvalólét sincs.
"Az egész világ megpróbál lebeszélni az utamról, de én nem fogok engedni." Ugyanabban az interjúban, melyből egy alaptételt már idéztünk, Orbán Viktor, konzekvensen saját filozófiai mélymeggyőződéshez, levonta a gyakorlati filozófiája, azaz politika számára is egyedül adódó konzekvenciákat. Ha már az egész világ eltévelyedett és elvesztette az igazságot, tehát a hazugság és hamisság útján kódorog, akkor Orbán az egész világgal megy szembe, és nem fog engedni, hiszen egyedül az ő szeme látja, és ő maga birtokolja az "igaz utat."
Nos, Martin Heidegger, egy igen közepes képességű német filozófus (politikáról ne is essék szó!) írt egy tanulmányt, amelynek a címe Holzwege, mely magyarul Rejtekutak címen jelent meg, de valami olyasmit akar jelenteni, hogy az emberiség bolyong a létezés ösvényein, ki akar jutni az erdőből a napvilágra, de az istennek se sikerül neki, csak összevissza kóvályog a sehova nem vezető rejtekutakon. Vagy inkább a sehova nem vezető ösvényeken bolyong.
Az volna a szerény, éppen csak elsuttogni merészelt javaslatom, hogy Orbán Viktornak mielőtt harciasan kijelenti, hogy szembe megy az egész világgal, talán el kellene töprengenie a mégoly szerény képességű Heidegger ezen kategóriáján.
De azért az az én igazságom (van olyan, sajnálom), hogy a diktatúra és a diktátor magabiztosságát fel fogja váltani a liberális demokrácia szerény szabadságvilága.
