„Köszönjük,
Publicisztika
Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete

Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete

Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete

Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.

1500 milliárd már a zsebben – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

1500 milliárd már a zsebben

Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Publicisztika

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete

Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.

A rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet – Dési János jegyzete
Publicisztika

Az erősebb felrúgja a gyengébbet

Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Esti gyors

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete

Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.

Kardos András: A világ mint az autokrata akarata és képzete – A filozófia és az önkényuralom találkozása a háború és béke műtőasztalán

6/03/2023 07:59

| Szerző: Kardos András

"A béke a szívben kezdődik. El kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti. Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton."

Orbán Viktor filozófiájának összegzését olvashatjuk itt, legalábbis erre enged következtetni a tömör összefoglalás, a filozófia és az élet nagy kérdéseinek definitív összegzése, majd a definícióból eredően a világ boldogtalanabbik felének, a Nyugatnak mindebből dedukálható fogyatéka és bűnlajstroma.

Ha jól értem a világ orbáni metafizikájának a leírását, akkor egy olyan ontológiai fenomenológiáról szól a miniszterelnök, melyben tehát az első ok a szívben megképződött béke, melyből rejtelmes úton a fejbe kerül ez a fenomén, aztán jön a kéz tette. Másféle fenomenológiával: először vala a kívánás, aztán az akarás, végül a tett. És mindez a béke filozófiájának kacskaringós útja a megvalósulásig.

Mondanom sem kell, hogy Platóntól Arisztotelészen át Hegelig és tovább terjed a filozófiatörténet azon kisképességű aktorainak a sora, inkluzíve Machiavelli, akik sok tízezer oldalt telekörmöltek a béke problémájának megoldásával, de a fasorban sincsenek az autokrata filozófus miniszterelnökhöz képest, aki négy rövid mondatocskában megoldotta a platonizmustól a dekonstrukcióig terjedő ezeréves alapkérdéseink egyik legnagyobbikát. (Kantnak Az örök béke című eltévelyedéséről már szó se essék.)

Azonban mégis, hogy láthassuk az akarat és képzet eme morálfilozófiai mélységű politikafilozófiai rejtélye orbáni megoldásának valós meritumát, egy pillanatra mégis felidézném Arthur Schoppenhauer csetlő-botló, de mégiscsak a témába vágó kétkötetes művecskéjének kezdő sorait, csakis a miheztartás végett:

"Képzetem a világ: – olyan igazság ez, mely minden élő és megismerő lényre vonatkozik; jóllehet csak az ember képes eljuttatni a világot a reflektált absztrakt tudatba; s ha ezt meg is teszi, a filozófiai fontolás fokára érkezett. Akkor világos és bizonyos lesz előtte, hogy nem napot ismer, és nem földet; hanem mindig csak szemet, mely napot lát, kezet, mely földet érint; hogy a világ, amely körülveszi, csupán képzetként van jelen, vagyis mindenképpen csak vonatkozásként valami másikra, az elképzelőre, s ez utóbbi ő maga.

Orbán és Schopenhauer
 
Orbán és Schopenhauer
 

A kiemelések tőlem származnak, mert röviden figyelmeztetnünk kell arra, hogy bár Schoppenhauer kísérlete, a kétkötetes A világ mint akarat és képzet lényegében egy szószátyár locsogás Orbán velős definíciójához képest, mégis, talán, esetleg, a még nem elég hívő rajongóknak is megmutathat valamit az orbánista metafizika lényegéből. Azt ugyanis, hogy minden, de minden a világon csakis reá, vagyis az elképzelőre vonatkozik, sőt csakis általa juthat az ontológiai igazság hitbéli lényegvalóságra, vagyis, hogy egészen profánul fogalmazzak, az igazság valósága maga, így a béke is, kizárólag Orbán Viktor szívében, aztán akaratában, végsőleg a keze tettében vala, tehát semmi csodálkozni való nincs azon, hogy miként azt egy másik kétkötetes kísérletecske szerzője Spengler mondaná, ez nem más, mint: A Nyugat hanyatlása.

Persze Orbán Viktor a filozófus miniszterelnök ennél sokkal messzebbre ment, mint gyatra képességű elődei: A Nyugat, jelesül az USA és az Európai Unió immár nem ártatlan permanens értékvesztésben omlik maga alá, hanem egyenesen már ők a valódi ellenség. Láthattuk a fenti idézetből, hogy az ellenség és barát (a Dasein, mondaná Heidegger, a jelenvalólét, vagyis a létező ember) léte és létmódja kizárólag az elképzelőtől, vagyis az autokrata filozófus-politikustól, magától Orbán Viktortól függ. A rá való vonatkozás nélkül nincs se barát, se ellenség, sőt jelenvalólét sincs.

"Az egész világ megpróbál lebeszélni az utamról, de én nem fogok engedni." Ugyanabban az interjúban, melyből egy alaptételt már idéztünk, Orbán Viktor, konzekvensen saját filozófiai mélymeggyőződéshez, levonta a gyakorlati filozófiája, azaz politika számára is egyedül adódó konzekvenciákat. Ha már az egész világ eltévelyedett és elvesztette az igazságot, tehát a hazugság és hamisság útján kódorog, akkor Orbán az egész világgal megy szembe, és nem fog engedni, hiszen egyedül az ő szeme látja, és ő maga birtokolja az "igaz utat."

Nos, Martin Heidegger, egy igen közepes képességű német filozófus (politikáról ne is essék szó!) írt egy tanulmányt, amelynek a címe Holzwege, mely magyarul Rejtekutak címen jelent meg, de valami olyasmit akar jelenteni, hogy az emberiség bolyong a létezés ösvényein, ki akar jutni az erdőből a napvilágra, de az istennek se sikerül neki, csak összevissza kóvályog a sehova nem vezető rejtekutakon. Vagy inkább a sehova nem vezető ösvényeken bolyong.

Az volna a szerény, éppen csak elsuttogni merészelt javaslatom, hogy Orbán Viktornak mielőtt harciasan kijelenti, hogy szembe megy az egész világgal, talán el kellene töprengenie a mégoly szerény képességű Heidegger ezen kategóriáján.

De azért az az én igazságom (van olyan, sajnálom), hogy a diktatúra és a diktátor magabiztosságát fel fogja váltani a liberális demokrácia szerény szabadságvilága.