Kardos András: A világ mint az autokrata akarata és képzete – A filozófia és az önkényuralom találkozása a háború és béke műtőasztalán

Orbán Viktor filozófiájának összegzését olvashatjuk itt, legalábbis erre enged következtetni a tömör összefoglalás, a filozófia és az élet nagy kérdéseinek definitív összegzése, majd a definícióból eredően a világ boldogtalanabbik felének, a Nyugatnak mindebből dedukálható fogyatéka és bűnlajstroma.

Ha jól értem a világ orbáni metafizikájának a leírását, akkor egy olyan ontológiai fenomenológiáról szól a miniszterelnök, melyben tehát az első ok a szívben megképződött béke, melyből rejtelmes úton a fejbe kerül ez a fenomén, aztán jön a kéz tette. Másféle fenomenológiával: először vala a kívánás, aztán az akarás, végül a tett. És mindez a béke filozófiájának kacskaringós útja a megvalósulásig.

Mondanom sem kell, hogy Platóntól Arisztotelészen át Hegelig és tovább terjed a filozófiatörténet azon kisképességű aktorainak a sora, inkluzíve Machiavelli, akik sok tízezer oldalt telekörmöltek a béke problémájának megoldásával, de a fasorban sincsenek az autokrata filozófus miniszterelnökhöz képest, aki négy rövid mondatocskában megoldotta a platonizmustól a dekonstrukcióig terjedő ezeréves alapkérdéseink egyik legnagyobbikát. (Kantnak Az örök béke című eltévelyedéséről már szó se essék.)

Azonban mégis, hogy láthassuk az akarat és képzet eme morálfilozófiai mélységű politikafilozófiai rejtélye orbáni megoldásának valós meritumát, egy pillanatra mégis felidézném Arthur Schoppenhauer csetlő-botló, de mégiscsak a témába vágó kétkötetes művecskéjének kezdő sorait, csakis a miheztartás végett:

"Képzetem a világ: – olyan igazság ez, mely minden élő és megismerő lényre vonatkozik; jóllehet csak az ember képes eljuttatni a világot a reflektált absztrakt tudatba; s ha ezt meg is teszi, a filozófiai fontolás fokára érkezett. Akkor világos és bizonyos lesz előtte, hogy nem napot ismer, és nem földet; hanem mindig csak szemet, mely napot lát, kezet, mely földet érint; hogy a világ, amely körülveszi, csupán képzetként van jelen, vagyis mindenképpen csak vonatkozásként valami másikra, az elképzelőre, s ez utóbbi ő maga.”

 

Orbán és Schopenhauer

 

A kiemelések tőlem származnak, mert röviden figyelmeztetnünk kell arra, hogy bár Schoppenhauer kísérlete, a kétkötetes A világ mint akarat és képzet lényegében egy szószátyár locsogás Orbán velős definíciójához képest, mégis, talán, esetleg, a még nem elég hívő rajongóknak is megmutathat valamit az orbánista metafizika lényegéből. Azt ugyanis, hogy minden, de minden a világon csakis reá, vagyis az elképzelőre vonatkozik, sőt csakis általa juthat az ontológiai igazság hitbéli lényegvalóságra, vagyis, hogy egészen profánul fogalmazzak, az igazság valósága maga, így a béke is, kizárólag Orbán Viktor szívében, aztán akaratában, végsőleg a keze tettében vala, tehát semmi csodálkozni való nincs azon, hogy miként azt egy másik kétkötetes kísérletecske szerzője Spengler mondaná, ez nem más, mint: A Nyugat hanyatlása.

Persze Orbán Viktor a filozófus miniszterelnök ennél sokkal messzebbre ment, mint gyatra képességű elődei: A Nyugat, jelesül az USA és az Európai Unió immár nem ártatlan permanens értékvesztésben omlik maga alá, hanem egyenesen már ők a valódi ellenség. Láthattuk a fenti idézetből, hogy az ellenség és barát (a Dasein, mondaná Heidegger, a jelenvalólét, vagyis a létező ember) léte és létmódja kizárólag az elképzelőtől, vagyis az autokrata filozófus-politikustól, magától Orbán Viktortól függ. A rá való vonatkozás nélkül nincs se barát, se ellenség, sőt jelenvalólét sincs.

"Az egész világ megpróbál lebeszélni az utamról, de én nem fogok engedni." Ugyanabban az interjúban, melyből egy alaptételt már idéztünk, Orbán Viktor, konzekvensen saját filozófiai mélymeggyőződéshez, levonta a gyakorlati filozófiája, azaz politika számára is egyedül adódó konzekvenciákat. Ha már az egész világ eltévelyedett és elvesztette az igazságot, tehát a hazugság és hamisság útján kódorog, akkor Orbán az egész világgal megy szembe, és nem fog engedni, hiszen egyedül az ő szeme látja, és ő maga birtokolja az "igaz utat."

Nos, Martin Heidegger, egy igen közepes képességű német filozófus (politikáról ne is essék szó!) írt egy tanulmányt, amelynek a címe Holzwege, mely magyarul Rejtekutak címen jelent meg, de valami olyasmit akar jelenteni, hogy az emberiség bolyong a létezés ösvényein, ki akar jutni az erdőből a napvilágra, de az istennek se sikerül neki, csak összevissza kóvályog a sehova nem vezető rejtekutakon. Vagy inkább a sehova nem vezető ösvényeken bolyong.

Az volna a szerény, éppen csak elsuttogni merészelt javaslatom, hogy Orbán Viktornak mielőtt harciasan kijelenti, hogy szembe megy az egész világgal, talán el kellene töprengenie a mégoly szerény képességű Heidegger ezen kategóriáján.

De azért az az én igazságom (van olyan, sajnálom), hogy a diktatúra és a diktátor magabiztosságát fel fogja váltani a liberális demokrácia szerény szabadságvilága.