„Klubrádió
Publicisztika
Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete

A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.

Spárbox – Dési János jegyzete
Publicisztika

Spárbox – Dési János jegyzete

Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.

Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Couleur locale – Józsa Márta jegyzete

Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.

Reiki – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Reiki – Szénási Sándor jegyzete

A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.

Kardos András: A világ mint az autokrata akarata és képzete – A filozófia és az önkényuralom találkozása a háború és béke műtőasztalán

6/03/2023 07:59

| Szerző: Kardos András

"A béke a szívben kezdődik. El kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti. Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton."

Orbán Viktor filozófiájának összegzését olvashatjuk itt, legalábbis erre enged következtetni a tömör összefoglalás, a filozófia és az élet nagy kérdéseinek definitív összegzése, majd a definícióból eredően a világ boldogtalanabbik felének, a Nyugatnak mindebből dedukálható fogyatéka és bűnlajstroma.

Ha jól értem a világ orbáni metafizikájának a leírását, akkor egy olyan ontológiai fenomenológiáról szól a miniszterelnök, melyben tehát az első ok a szívben megképződött béke, melyből rejtelmes úton a fejbe kerül ez a fenomén, aztán jön a kéz tette. Másféle fenomenológiával: először vala a kívánás, aztán az akarás, végül a tett. És mindez a béke filozófiájának kacskaringós útja a megvalósulásig.

Mondanom sem kell, hogy Platóntól Arisztotelészen át Hegelig és tovább terjed a filozófiatörténet azon kisképességű aktorainak a sora, inkluzíve Machiavelli, akik sok tízezer oldalt telekörmöltek a béke problémájának megoldásával, de a fasorban sincsenek az autokrata filozófus miniszterelnökhöz képest, aki négy rövid mondatocskában megoldotta a platonizmustól a dekonstrukcióig terjedő ezeréves alapkérdéseink egyik legnagyobbikát. (Kantnak Az örök béke című eltévelyedéséről már szó se essék.)

Azonban mégis, hogy láthassuk az akarat és képzet eme morálfilozófiai mélységű politikafilozófiai rejtélye orbáni megoldásának valós meritumát, egy pillanatra mégis felidézném Arthur Schoppenhauer csetlő-botló, de mégiscsak a témába vágó kétkötetes művecskéjének kezdő sorait, csakis a miheztartás végett:

"Képzetem a világ: – olyan igazság ez, mely minden élő és megismerő lényre vonatkozik; jóllehet csak az ember képes eljuttatni a világot a reflektált absztrakt tudatba; s ha ezt meg is teszi, a filozófiai fontolás fokára érkezett. Akkor világos és bizonyos lesz előtte, hogy nem napot ismer, és nem földet; hanem mindig csak szemet, mely napot lát, kezet, mely földet érint; hogy a világ, amely körülveszi, csupán képzetként van jelen, vagyis mindenképpen csak vonatkozásként valami másikra, az elképzelőre, s ez utóbbi ő maga.

Orbán és Schopenhauer
 
Orbán és Schopenhauer
 

A kiemelések tőlem származnak, mert röviden figyelmeztetnünk kell arra, hogy bár Schoppenhauer kísérlete, a kétkötetes A világ mint akarat és képzet lényegében egy szószátyár locsogás Orbán velős definíciójához képest, mégis, talán, esetleg, a még nem elég hívő rajongóknak is megmutathat valamit az orbánista metafizika lényegéből. Azt ugyanis, hogy minden, de minden a világon csakis reá, vagyis az elképzelőre vonatkozik, sőt csakis általa juthat az ontológiai igazság hitbéli lényegvalóságra, vagyis, hogy egészen profánul fogalmazzak, az igazság valósága maga, így a béke is, kizárólag Orbán Viktor szívében, aztán akaratában, végsőleg a keze tettében vala, tehát semmi csodálkozni való nincs azon, hogy miként azt egy másik kétkötetes kísérletecske szerzője Spengler mondaná, ez nem más, mint: A Nyugat hanyatlása.

Persze Orbán Viktor a filozófus miniszterelnök ennél sokkal messzebbre ment, mint gyatra képességű elődei: A Nyugat, jelesül az USA és az Európai Unió immár nem ártatlan permanens értékvesztésben omlik maga alá, hanem egyenesen már ők a valódi ellenség. Láthattuk a fenti idézetből, hogy az ellenség és barát (a Dasein, mondaná Heidegger, a jelenvalólét, vagyis a létező ember) léte és létmódja kizárólag az elképzelőtől, vagyis az autokrata filozófus-politikustól, magától Orbán Viktortól függ. A rá való vonatkozás nélkül nincs se barát, se ellenség, sőt jelenvalólét sincs.

"Az egész világ megpróbál lebeszélni az utamról, de én nem fogok engedni." Ugyanabban az interjúban, melyből egy alaptételt már idéztünk, Orbán Viktor, konzekvensen saját filozófiai mélymeggyőződéshez, levonta a gyakorlati filozófiája, azaz politika számára is egyedül adódó konzekvenciákat. Ha már az egész világ eltévelyedett és elvesztette az igazságot, tehát a hazugság és hamisság útján kódorog, akkor Orbán az egész világgal megy szembe, és nem fog engedni, hiszen egyedül az ő szeme látja, és ő maga birtokolja az "igaz utat."

Nos, Martin Heidegger, egy igen közepes képességű német filozófus (politikáról ne is essék szó!) írt egy tanulmányt, amelynek a címe Holzwege, mely magyarul Rejtekutak címen jelent meg, de valami olyasmit akar jelenteni, hogy az emberiség bolyong a létezés ösvényein, ki akar jutni az erdőből a napvilágra, de az istennek se sikerül neki, csak összevissza kóvályog a sehova nem vezető rejtekutakon. Vagy inkább a sehova nem vezető ösvényeken bolyong.

Az volna a szerény, éppen csak elsuttogni merészelt javaslatom, hogy Orbán Viktornak mielőtt harciasan kijelenti, hogy szembe megy az egész világgal, talán el kellene töprengenie a mégoly szerény képességű Heidegger ezen kategóriáján.

De azért az az én igazságom (van olyan, sajnálom), hogy a diktatúra és a diktátor magabiztosságát fel fogja váltani a liberális demokrácia szerény szabadságvilága.