Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Menj haza fiatal! – Selmeci János jegyzete
Kedves fiatalok, menjetek haza, és rettegjetek. A magyar kormány adókedvezménnyel, olcsó lakáshitellel és az országot folyamatos háborús pszichózisban tartó nyomasztással járul hozzá a jólétetekhez, ha túl sok a stressz, csak nyugodtan szokjatok rá a dohányzásra, az majd segít, amikor a kiváló diplomáciai képességeinknek hála magyar és ukrán emberek esetleg tényleg agyonverik egymást valahol, de mi emiatt megnyerjük a választást.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
Kardos András: Az oroszok és a "béke"
2/03/2023 10:52
| Szerző: Kardos András
A dolog úgy áll, hogy a szavakkal lehet élni, és lehet visszaélni.
Orbán Viktor úgy állítja be magát, hogy a magyarok a "béke és a tűzszünet" pártján vannak. De a fegyverekkel kikényszerített "béke" voltaképpen elnyomás, a látszólagos nyugalom az utcákon a félelem szorongása, nem "béke".
A "békeharc" – visszaélés a nyelvvel.
„Idegen tankok, rendőrség, huszonéves akasztott lányok, ellehetetlenített és kigúnyolt munkásbizottságok, kivégzések, deportált és bebörtönzött írók, hazug sajtó, munkatáborok, cenzúra, letartóztatott bírók, törvénykező bűnözők, és megint kivégzések – ez volna a szocializmus, a szabadság és igazság nagy ünnepe?”
Ezt írta Albert Camus nem sokkal az ’56-os forradalom vérbefojtása után. Kádár, a forradalom árulója, szovjet tankok hátán hozta el a „békét”, vagyis az oroszok segítségével verte le a forradalmat. Nyilván voltak akkor is, akik úgy érezték, hogy az oroszok ismét egy harc végét, a „békét” hozták el nekünk. A dolog úgy áll, hogy a szavakkal lehet élni, és lehet visszaélni. Camus mondatai azért fontosak ma is, mert keményen kimondta már ’57-ben: az idegen tankok, a börtönök, a kivégzések, a cenzúra mindent jelentett akkor csak éppen nem békét. Milyen béke az, ahol egy idegen hadsereg leveri a forradalmat, gyilkol, akaszt, hogy utána immár „magyar vezetéssel” Kádár a terror „békéjét” építse fel - szovjet irányítással és segítséggel. Lehet-e békének nevezni a levert forradalom utáni néma csendet? Békét jelent-e a börtön, a megtorlás, a bosszú? Igen, egy idő után elhallgattak a fegyverek Budapesten, és újra egy diktatúra kezdte élni „békés” hétköznapjait.
Visszaélés a nyelvvel.
Amikor ’68-ban a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, hogy még idejében elfojtsák a prágai tavaszt, vajon a szocialistának mondott országok hadseregei, élén az oroszokkal, miféle „békét” teremtettek a demokratikus szocializmus eltiprásával? Volt-e egyáltalán valaki a csehek között, aki a „baráti segítségnyújtást” béketeremtésnek tartotta, és akként élte meg? Nyilván volt néhány sztálinista, miként nálunk is 12 évvel azelőtt, akik orwelli módon „békének” élték meg a szabadság leverését. De aki ismeri a Charta '77 nyilatkozatait és sorsát, az pontosan tudja: a fegyverekkel kikényszerített „béke” voltaképpen elnyomás, a látszólagos nyugalom az utcákon a félelem szorongása, de nem „béke”.
Visszaélés a nyelvvel.
Ugyanez elmondható újabb 12 év után a Jaruzelski-féle puccsról, amikor a Szolidaritás szakszervezet vezetőit és a vezető értelmiségieket internálták, méghozzá úgy, hogy az orosz tankok már be sem jöttek. A lengyel „béke” látszólag az oroszok távollétében tört ki, pontosabban, Moszkva ekkor már úgy gondolta, hogy a „békeharc” veszélyesebb, ha közvetlen szovjet beavatkozás történik. Jelen sorok írója 1982 nyarán Varsóban járt és saját szemével látta, hogy augusztusban akkora „béke” volt Varsóban, hogy a város a könnygázgránátoktól tele volt könnyező és zokogó emberekkel, a templomokba menekült civilekkel, az utcákon feltört ivóvízcsatornák ezreivel, hogy a tüntetők attól a rohadt nagy „békétől” legalább ne vakuljanak meg.
A „béketábor” csakis a „békeharcnak” álcázott katonai elnyomás révén tudott – addig, ameddig – a felszínen nyugalmat teremteni.
A „békeharc” – visszaélés a nyelvvel.
Mindezt azért írtam le, mert a Fidesz és Orbán Viktor úgy állítja be magát, hogy a magyarok a „béke és a tűzszünet” pártján vannak. A kormány biztosan. Csakhogy: mit jelent ma a „béke” Ukrajnában? És mit jelent a „tűzszünet”? Hát semmi mást, minthogy az oroszok ismét nyernének egy hódító háborút, egy független, szuverén ország mintegy 20 százalékát bekebeleznék. Erről aztán tárgyalnának. Csakhogy Ukrajna és Zelenszkij elnök az ország szabadságáért és függetlenségének megőrzéséért küzd. Sok millió ukrán hagyta el az országot, sok százezren haltak meg Putyin agressziója okán, és mi a „békéről” delirálunk. Ez nem béke, amiről a Fidesz beszél, ez az orwelli újbeszél jól ismert populista manipulációja, mely nyelvezet elfedi az igazságot, nevezetesen azt, hogy béke, idézőjel nélkül, csakis akkor lesz, ha Putyin kivonul Ukrajnából. Minden egyéb szöveg a „békéről”, meg az USA imperializmusáról, meg a háborúból való kimaradásról: orwelli newspeak.
Ugyanis, nem tudunk abban az értelemben kimaradni a háborúból, hogy ne lennénk maximálisan szolidárisak egy megtámadott országgal, hogy ne tudnánk pontosan, hogy a nyugati fegyverek nélkül Ukrajna elveszne, hogy ne tudnánk, hogy hiába „harcolunk Brüsszellel”, mert nem az EU, nem a NATO, és nem a szankciók az ellenfeleink: hanem Oroszország és Putyin. Persze lehet nyelvmanipulálni sokáig, úgy csinálni mintha mindenki „háborúpárti” volna, aki visszautasítja Orbánék „békepolitikáját”. Hát nem. Lehet ideig óráig manipulálni sokakat, lehet befelé politizálni egy ideig még a háborúval is: de végül is ez nem megy.
Hiába a visszaélés a nyelvvel, el fog jönni az idézőjel nélküli béke, a tényleges, a valódi béke és akkor az a politika, mely cinikus módon visszaél a nyelvvel, lelepleződik.
Eljön az idézőjelek nélküli nyelv, a szabadság világa.

