A vármegye "a politikai B-középnek" szól, de még ők sem fogják használni a szót

Vármegye, főispán és más zagyvaságok a sajtóban címmel rendezett fórumot a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége), Ránki Sára nyelvész, György Zsombor a Magyar Hang főszerkesztője és Para-Kovács Imre szabadúszó újságíró részvételével. A beszélgetést Rózsa Péter, a Klubrádió közéleti főszerkesztője moderálta. Az esemény után Bodnár Barna kérdezte a résztvevőket. 

Tíz évvel ezelőtt a migráns szónak semmilyen negatív tartalma nem volt: a jogvédő szervezetek is használták, mindenkire, aki „mozog”, tehát vándorol, definíció szerint a kifejezés teljesen semleges. A nyelv persze folyamatosan változik, fontos azonban megkülönböztetni a természetes változásokat és a politikai, felülről irányított „nyelvi tervezést” - hívta fel a figyelmet Ránki Sára.

György Zsombor szerint a kormány számára a nyelv eszköz, hogy a hozzá lojális szavazótáborhoz, a „politikai B-középhez” szóljon: táplálja, kiszolgálja, egyben tartsa a hívek táborát, akik büszkének érezhetik magukat pusztán attól, hogy most már vármegyében élnek. A regnáló hatalom korábban már törekedett a „polgár” vagy éppen a „nemzet” szavak kisajátítására, újabban pedig a „magyar” szóval is ez történik.

A múltban is, szinte minden rezsim megpróbálta kisajátítani a nyelvet, vagy legalábbis újraértelmezték bizonyos szavak jelentését – mondta György Zsombor. Ezek időnként azt a célt szolgálták, hogy a hatalom számára kellemetlen eseményekről szóló közbeszéd tompább, finomabb legyen – az átformált jelentéstartalmú szavak elvegyék a brutális helyzetek élét; máskor pedig az aktuális ellenfél megbélyegzésére törekedtek.

Para-Kovács Imre szerint az Orbán-kormány kommunikációs fogásai pusztán pótcselekvések: egyes nyelvi fordulatokat koncként dobnak be a nyilvánosságba, miközben zajlik az ország kirablása. Egyetértett Györggyel abban, hogy elsősorban a kormánypári szavazóknak akarnak örömet okozni, ezekkel a kifejezésekkel erősítik az általuk "magyar nemzetinek" nevezett öntudatukat.

György Zsombor úgy véli, az újságíróknak feladatuk ez ellen fellépni: ha a magunk eszközeivel küzdünk a korrupció ellen, megpróbáljuk megvédeni a közjavakat, akkor miért ne lépnénk fel az ellen, hogy a nyelvünket, mint fő kifejező eszközünket elrabolják?

Ránki szerint a kérdés mindig az, milyenek a nyelvhasználók, mennyire akarnak vagy képesek kritikusan gondolkodni a rájuk ömlő információkról, mennyire tudatosak. Vannak, akik nem fogyasztanak közéleti tartalmakat, de a plakátokkal ők is találkoznak, a boltban hallják a híreket, beszélgetnek az utcán – a felülről irányított nyelvi tervezés tehát rájuk is hat.

A nyelvész hangsúlyozta: a szavak egymással versengenek: az tud meghonosodni, ami tetszik a nyelvhasználóknak, amit többen használnak. A Széll Kálmán teret például még mindig sokan Moszkva térnek hívják, valószínűleg azért, mert utóbbi elnevezést megszokták, előhívott valamilyen attitűdöt. Ránki szerint a vármegye "nem fog átmenni", legalábbis biztos nem egyik napról a másikra: „az embereknek van szókészletük, amivel gondolkodnak, amit használnak”, életszerűtlen ezt nagy tempóban megváltoztatni. Jó eséllyel egy olyan Fidesz-szavazó is automatikusan a megyei önkormányzatot fogja keresni még egy darabig, aki egyébként tud azonosulni a vármegye szó jelentéstartalmával.

A teljes összeállítást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.