Miért is kell tanítani magyar nyelvtant?
8/08/2021 13:29
| Szerző: Klubrádió/K.K.
A nyelv állandóan változik. A kétszáz évvel ezelőtti elvek alapján oktatni a nyelvtant eléggé értelmetlennek látszik. Valószínűleg a nyelvhasználati készséget kellene fejleszteni.
Egy nyelvi ideált próbál sulykolni a mai iskolarendszer, lezártnak vélt szabályokat akar átadni és számon kérni. Mi értelme van ennek? Miért kell nyelvtant tanítani azoknak, akik magyarul beszélnek? Mióta létezik nyelvtanoktatás az iskolákban? Ezeket a kérdéseket tette fel egy hallgatónk, amelyekre Szószátyár című műsorunkban válaszolt Margócsy István irodalomtörténész, az ELTE nyugalmazott oktatója, aki először a történelmi hátteret vázolta fel.
Magyarországon a XVIII. század végéig latin nyelven folyt az oktatás -amely persze a kiválasztottaknak adatott csak meg-, az értelmiség latinul beszélt. Maga Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője egy önéletrajzi írásában megemlíti, hogy jobban tudott latinul, mint magyarul. Egyébiránt az országra jellemző volt a többnyelvűség, egy 1780-as adat szerint csupán a lakosság 45-46 százaléka volt magyar anyanyelvű.
Az iskolák egyházi kézben voltak, a tanárok többnyire latinul beszéltek és tanítottak, például a katolikusoknál számított, hogy ki melyik rendtartományból érkezett, melyik országból, így kellett egy közös nyelv, ami egészen 1844-ig a latin volt. Akkor lett államnyelv a magyar. De ugorjunk egy kicsit vissza. Bessenyei György, aki tudós társaság alapításán, gondolkodott, vagyis egy –mai kifejezéssel élve- tudományos akadémiát szeretett volna létrehozni, programjában egy teljes szótár és egy grammatikai alapvetés elkészítését szorgalmazta. II. József halála után, 1790 táján megindult egy erős magyarosítási hullám. Később a gimnáziumokban már bevezették a magyar nyelv oktatását, azonban azt idegen nyelvként kezelték. A Királyi Magyar Egyetemen megalakult egy tanszék, amely a magyar oktatásával foglalkozott. Révai Miklós piarista szerzetes, nyelvész 1801-ben arról értekezett, hogy „nem tudunk magyarul”.
A nyelv egységesítése
A XVIII. század végén egyre sürgetőbbé vált egy nyelvi sztenderdizáció. Egyébként ez más országokban is végbe ment, hol előbb, hol a magyar törekvések után. Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint Kazinczy Ferenc kiterjedt levelezése. Volt, aki úgy írta a szót, hogy „adja”, volt, aki úgy, hogy „aggya”. A „csak” szót írták úgy is, hogy „tsak”. Latin, német szavakkal gyakran találkozni a levelezésben. Nem véletlen, hogy akkoriban egy szekérderéknyi új szót alkottak, amelyek közül sok beépült a nyelvbe, ma is használatosak. Egyébként a Kazinczy nevéhez kötött nyelvújítás célja nem a köznyelv, hanem az irodalmi nyelv megújítása volt eredetileg –emlékeztetett Margócsy István. Ezt az egységesítést úgy képzelték el, mint ahogy a görög, vagy a latin nyelvben működött. Világos, mindenki számára elfogadható, sőt kötelező szabályokat kívántak alkotni. Csakhogy az említett két nyelvben voltak példák. Mondjuk, ha Cicero így használt egy kifejezést, így írta, akkor az a követendő példa. A magyarban nem lehetett ilyen támpontokat találni, hiszen más a Vizsolyi biblia nyelvezete, mint mondjuk egy Nyugat-Magyarországon fellelt nyelvemléké.
De időben közelebbi példákat is hozhatunk. Petőfi Sándor precízen ragaszkodott az akkori nyelvhasználat szabályaihoz, hiszen azokat megtanulta és hibátlanul alkalmazta. Arany Jánosnál pedig bőven találunk „nyelvi szabálytalanságokat”, mert ő úgy gondolta, hogy ez a költői szabadsághoz hozzá tartozik.
Reformra szorulna az oktatás itt is
Magócsy István szerint tehát a magyar nyelvtan címén nyelvhasználati készségeket kellene tanítani az iskolákban, nem sémákat, szabályokat. Egy Móra Ferenchez kötött anekdotával illusztrálta, hogy mire gondol. A történet szerint elment egy tanyasi iskolába a pesti tanfelügyelő. Ellenőrizni akarta az oktatás színvonalát. Felszólította a gyerekeket: mondjatok egy időhatározót. Mire az egyik nebuló: odakint kutya hideg van. Hát nem volt igaza a gyereknek?
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
Címlapi kép: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
2021.07.28. 19:00
Műsorvezető: Kálmán László és Nádasdy Ádám