
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Kardos András: Mi a család?
26/02/2023 19:01
| Szerző: Kardos András
A család az a szeretetközösség, melynek sok formája van, és ezt a sokszínűséget épp a szeretet okán támogatni, és nem megbélyegezni kell.
„Az Országgyűlés elnöke megjegyezte: a nyugati világban szakadatlanul zajlik a férfi és a nő biológiai sajátosságának valóságát tagadó propaganda, amelynek legfontosabb célja az egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapuló család fogalmának és intézményének szétzúzása. Egyre hangosabb a magántulajdon és értékteremtő munka gazdasági valóságának tagadása is, emellett egyre nyíltabban és agresszívabban zajlik a keresztény kulturális értékrend megsemmisítési kísérlete is – mondta.”
A Fidesz ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy a család fogalmát az ideológiai harc közepébe állítsa, pontosabban az általa „keresztény családnak” nevezett családtípust, apa, anya, gyerekek, monogám közösség, kizárólagossá próbálja tenni, azt a látszatot keltve, hogy mindenki, aki nem így él, az valamiféle deviáns életmódot folytat. Ezzel nem pusztán az a probléma, hogy gyerekvédelemnek álcázva voltaképpen meg akarják szabni a nemzet létformáját, sőt a létkereteit is, hanem az, hogy ezzel az állam súlyosan beleavatkozik az emberek magánéletébe, ahol pedig, egészen addig, amíg bűncselekmény nem történik valamely életközösségben, az államnak és a politikának semmiféle keresnivalója nincsen.
Kövér házelnök azt állítja, hogy a család egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapul. Vegyük észre, hogy ezzel az állítással Kövér, úgyis mint a Parlament elnöke, definiálni akarta a család fogalmát, legalábbis annak alapjait rakta le. Akkor lássuk: ha a szeretetközösségből indulunk ki, és azt állítjuk, hogy a család emberek szeretetközössége, nyilván beleértve a gyereket is, akkor egy nagyon tág, és elfogadható alapvetést tettünk. Igen, a család, főképpen a modern család nem pusztán gazdasági egység, hanem és alapvetően jó esetben a szereteten alapul. Csakhogy Kövér mindjárt hozzá teszi, hogy e szeretetközösség tagja egy férfi és egy nő. Ha Kövér nem ideológiai célokra használná a család fogalmát, akkor, de csak akkor, nem fogalmazna kizárólagosan. Ugyanis a helyzet az, hogy legkésőbb a huszadik század második fele óta tudjuk, hogy legalábbis elvileg, a szabadság világában a család fogalma és szerkezete is plurális. És aki ezt a pluralizmust kétségbe vonja, az bizony kétségbe vonja az emberi érzelmek, identitások és létformák sokféleségét. Pedig a szeretet és annak létmódja eredendően plurális és a szabad választáson alapul.
Ha pedig ez így van, márpedig így van, akkor, függetlenül attól, hogy a monogám családmodell maradt a központi szerepben, de a szabadság és a szeretet pluralizmusa, továbbá az identitások sokfélesége, messzemenően nem teszi lehetővé a „keresztény” családmodell kizárólagosságát. A leszbikus párok, a transzneműek, az LMBTQ identitással rendelkezők mind-mind élhetnek szeretetteli családban, nevelhetnek gyereket, és pont akkora eséllyel nyújtanak a gyerekeknek és egymásnak szeretet és alkotnak családot, mit ahogyan a monogám családformában is, éppen ezért ez utóbbi csak egy kellene hogy legyen a lehetséges formák közül. Én például ma sem vetem el a kommunát, mint közösségi családmodellt, s bár tudom, hogy számos okból ’68 után ez nem terjedt el, de én egy olyan világban szeretnék élni, ahol elismerik a szeretet- és a családforma pluralizmusát.

Aminthogy alapvetőnek tartom az apa és az anya szerepét, csak éppen ezt a szeretet is sokféleképpen be lehet tölteni. És a politikának semmi dolga nincs abban, hogy életmódokat preferáljon. Az alap, minden formációban, a szeretet, a gondoskodás, a törődés és ez egynemű párok esetén éppen úgy működhet, mint heteroszexuális családokban, sőt, egyedülállók által nevelt családokban, sőt, gyermek nélküli családokban, sőt, bizony akár kommunákban is.
A szabadság életforma pluralizmusa visz minket közelebb a család- és gyerekvédelemhez, és nem az a fajta gyűlöletözön, amelyet a Fidesz kelt „gyerekvédelem” ürügyén mindenféle másság ellen.
A gyerekeinket a szeretet hatalma védi a hatalom szeretete ellenében. Teljes tévedés, és hatalmas lelki károkat okoz, ha mindenkit, aki nem a hatalom megszabta modell szerint él, azt ilyen olyan módon megalázzuk, én például messzemenően egyetértek az azonos neműek házassági jogaival, ugyan miért lenne ehhez nekik kevésbé joguk, mint egy férfinek és egy nőnek. És bizony azzal is egyetértek, hogy egy gyerek a legnagyobb szeretetben és biztonságban nőhet fel azonos nemű párok családjában.
Nagyon sokat vesztettünk azzal, hogy kizárólagossá próbáltuk tenni a „keresztény” családformát. Ez az egyik, de csak az egyik lehetséges formája a családszerkezetnek. Nálunk meg aztán végképpen eltorzult ez a kérdés, amikor gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények ürügyén az állam ideológiává emelte a monogám családot, sőt mindenkit, aki nem így él, azt potenciálisan veszélyforrásnak ítélte, amire a legkeserűbb példa az LMBTQ „propaganda” kitiltása az iskolákból, holott a gyerekeket informálni és érzékenyíteni kellene az élet sokféleségére. (Mondanom sem kell: minden korosztályt természetesen a maga fejlettségi szintjén. Tehát nem tiltunk be és darálunk le mesekönyveket.)
Ehelyett ebben is csak a gyűlöletkeltés folyik, mint ahogyan minden valóban elítélendő zaklatást azonnal felhasználnak most éppen a tanárok elleni hangulatkeltésre. A bűncselekményt nem szabad megtűrni, de ha már a szeretetről prédikál a kormány, akkor tisztelni kell a mások szabadlétét, és nem megbélyegezni.