Mit látott Csárdi Antal? - Kárpáti Iván jegyzete
Egy valami biztos: Rogán, Ungár és Vitézy tuti nem csücsült egy csőszkunyhóban terveket szövögetve.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Five ezer – Józsa Márta jegyzete
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Csomag, program, akcióterv – Selmeci János jegyzete
A nyolcadik csomag, program vagy akcióterv lehetett volna pénz az oktatásra, meg az egészségügyre, hogy aztán a tanult és egészséges emberek versenyképes munkahelyeket teremtsenek magunknak, de a piaci ár tízszereséért kutató kutatóink meggyőzték a Marcit, meg hát ő is tudta, okos fiú, hogy a választási győzelmünket egy csomag, program, vagy akcióterv segíti inkább, függetlenül attól, hogy hatékony is, vagy csak van.
Előre a putyini úton! - Hardy Mihály jegyzete
Önleleplező egyébként, hogy a magyar miniszterelnök sem a SPAR vezérigazgatója, sem az osztrák Lebesmittel Zeitung ellen nem indított pert és nem kért helyreigazítást.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
Jó lenne egyszerű kérdésekre, egyenes válaszokat kapni
A háborúnak így vagy úgy de vége lesz, vagy legalábbis befagy. Lengyelország, a balti államok, Románia és persze Ukrajna jelentős erőt fog képviselni, hatalmas feladat hárul rájuk, hogy az orosz birodalom a mostani keretein belül maradjon. Hogyan fognak ránk nézni?
Nem érdemes csodálkozni - Dési János jegyzete
Elég nehéz megmondani, hogy valójában mire gondolt a magyar külügyminiszter, ő fogalmazott félreérthetően, vagy a hírügynökség értelmezte a saját érdekei szempontjából a nem egyértelmű szöveget.
Kardos András: A test beszéde
13/02/2023 15:27
| Szerző: Kardos András
Lehet "szexzongoristának" nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Pilhál György, van-é ki e nevet nem ismeri, a következőt írta a Magyar Nemzet címet viselő orgánumba:
„Aztán miért is kellett volna szolgalelkű tapssal köszönteni a magyar kormányfőnek a topis szexzongoristát? Azért, ahogyan bánik a kárpátaljai magyarsággal? Netán az ukrán nyelvtörvényért? Esetleg a betiltott, meggyalázott nemzeti jelképeinkért? A frontra küldött nemzettestvéreinkért?”
Kezdjük az elején. Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Ezt még a magyar kormány sem tagadta le eddig, lévén ez az a fajta tényállás, amit nincs az a manipulátor médiaharsona, mely el tudná tagadni. Igen ám, de akkor jön a következő lépés: a szuverén Ukrajna és annak vezetője voltaképpen saját magát rohanta le, ugyanis az ukránok annyi mindenben vétkesek, hogy csak az a csodálnivaló, hogy Putyin egyáltalán eddig is eltűrte őket a szomszédságban.
Mármost hogyan kell nyelvileg kezelni ezt a kis paradoxont? Mint Pilhál mester megmutatja, könnyedén: Először az ukrán elnököt leszexzongoristázom, utána felsorolom az ukránok összes vélt vagy valós bűneit, majd megdicsőítem Orbán Viktort, aki nem volt hajlandó tapsolni egy bárzongoristának.
A katasztrófa az, hogy ebből a gyalázatos nyelvezetből nincs visszaút. Aki egy agresszió áldozatává vált országról és elnökéről így beszél, akiben szemernyi emberség sincs egy szenvedő nép iránt, aki csakis a saját vélt vagy valós sérelmeit képes egy ekkora katasztrófa idején is felhánytorgatni, annak még akkor sem lesz igaza, ha éppen valaha, valamikor igaza lehetne. Ugyanis Orbán „békepolitikája”, a „magyarság védelme”, olyan fokon agresszorpárti, hogy ezt hiába enyhítgetik időnként. Ez védhetetlen, illetve lehet úgy beszélni ahogyan Pilhál mester teszi fentebb, lehet „szexzongoristának” nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán-rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Lehet bárkit bárminek hívni, lehet televízióban, újságban gúnyolódni-gyalázkodni, még az is lehet, hogy ennek a gyűlölet-gúnykacajnak van közönsége is. Ettől még Orbán testbeszéde az EU-csúcs felvételein, akkor is az, ami: egy a helyét a világban nem lelő, magányát dacos keménységgel leplező ember tévelygése, és hiába a bátorság látszata, hiába Pilhál, Bencsik vagy Bayer erőlködő gúnykacaja, az ő cikkeik éppen úgy, mint Orbán testbeszéde: árulkodó. Elárulja a diktátor és kiszolgálói magányát. Elárulja, hogy a gyűlölet és a gúny gyalázatos nyelve pirruszi győzelem csupán: ahogyan történelmi léptékben Putyin nem nyerhet, ugyanúgy nem nyerhet Orbán sem. Lehet ideig-óráig szembe menni a szabadság és a demokrácia, a szolidaritás és a részvét értékeivel, de, mint azt éppen a Nyugat történelme mutatja: hosszú távon ez nem megy, mert ezeket az alapértékeket átmenetileg zárójelbe lehet tenni, de mindig lesznek nagy emberi közösségek, népek, akik újra és újra a szabadságot és a demokráciát választják a diktatúra helyett.
És amely világban Zelenszkij Ukrajna bátor vezetőjeként lesz számon tartva, és ahol igenis taps jár neki és nem gúnykacaj.