Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Spárbox – Dési János jegyzete
Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Néhány mondat a reményről – Selmeci János jegyzete
És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.
Médiazaj - Rózsa Péter jegyzete
"Itt zajlik köröttünk a Magyar Péter-ügy, és már senki nem beszél arról, honnan is indult ez."
Reiki – Szénási Sándor jegyzete
A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.
Kardos András: A test beszéde
13/02/2023 15:27
| Szerző: Kardos András
Lehet "szexzongoristának" nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Pilhál György, van-é ki e nevet nem ismeri, a következőt írta a Magyar Nemzet címet viselő orgánumba:
„Aztán miért is kellett volna szolgalelkű tapssal köszönteni a magyar kormányfőnek a topis szexzongoristát? Azért, ahogyan bánik a kárpátaljai magyarsággal? Netán az ukrán nyelvtörvényért? Esetleg a betiltott, meggyalázott nemzeti jelképeinkért? A frontra küldött nemzettestvéreinkért?”
Kezdjük az elején. Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Ezt még a magyar kormány sem tagadta le eddig, lévén ez az a fajta tényállás, amit nincs az a manipulátor médiaharsona, mely el tudná tagadni. Igen ám, de akkor jön a következő lépés: a szuverén Ukrajna és annak vezetője voltaképpen saját magát rohanta le, ugyanis az ukránok annyi mindenben vétkesek, hogy csak az a csodálnivaló, hogy Putyin egyáltalán eddig is eltűrte őket a szomszédságban.
Mármost hogyan kell nyelvileg kezelni ezt a kis paradoxont? Mint Pilhál mester megmutatja, könnyedén: Először az ukrán elnököt leszexzongoristázom, utána felsorolom az ukránok összes vélt vagy valós bűneit, majd megdicsőítem Orbán Viktort, aki nem volt hajlandó tapsolni egy bárzongoristának.
A katasztrófa az, hogy ebből a gyalázatos nyelvezetből nincs visszaút. Aki egy agresszió áldozatává vált országról és elnökéről így beszél, akiben szemernyi emberség sincs egy szenvedő nép iránt, aki csakis a saját vélt vagy valós sérelmeit képes egy ekkora katasztrófa idején is felhánytorgatni, annak még akkor sem lesz igaza, ha éppen valaha, valamikor igaza lehetne. Ugyanis Orbán „békepolitikája”, a „magyarság védelme”, olyan fokon agresszorpárti, hogy ezt hiába enyhítgetik időnként. Ez védhetetlen, illetve lehet úgy beszélni ahogyan Pilhál mester teszi fentebb, lehet „szexzongoristának” nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán-rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Lehet bárkit bárminek hívni, lehet televízióban, újságban gúnyolódni-gyalázkodni, még az is lehet, hogy ennek a gyűlölet-gúnykacajnak van közönsége is. Ettől még Orbán testbeszéde az EU-csúcs felvételein, akkor is az, ami: egy a helyét a világban nem lelő, magányát dacos keménységgel leplező ember tévelygése, és hiába a bátorság látszata, hiába Pilhál, Bencsik vagy Bayer erőlködő gúnykacaja, az ő cikkeik éppen úgy, mint Orbán testbeszéde: árulkodó. Elárulja a diktátor és kiszolgálói magányát. Elárulja, hogy a gyűlölet és a gúny gyalázatos nyelve pirruszi győzelem csupán: ahogyan történelmi léptékben Putyin nem nyerhet, ugyanúgy nem nyerhet Orbán sem. Lehet ideig-óráig szembe menni a szabadság és a demokrácia, a szolidaritás és a részvét értékeivel, de, mint azt éppen a Nyugat történelme mutatja: hosszú távon ez nem megy, mert ezeket az alapértékeket átmenetileg zárójelbe lehet tenni, de mindig lesznek nagy emberi közösségek, népek, akik újra és újra a szabadságot és a demokráciát választják a diktatúra helyett.
És amely világban Zelenszkij Ukrajna bátor vezetőjeként lesz számon tartva, és ahol igenis taps jár neki és nem gúnykacaj.
