Arató: Egy mondat Karikó Nobel-díjának margójára
"... igaz ugyan, hogy a legnagyobb tudományos díjban részesülő tudósok főműveinek a címét sem szavanként, sem összességében nem értjük, és ez többnyire így van rendjén, hiszen ha értenénk, magunk is fölfedeztük volna azt a kis izét, elvégre egy egyszerű gázszerelőnek vagy csempekufárnak éppúgy joga van a zsenialitáshoz, mint egy kiskunhalasi asszonyságnak – jó, legyen kisújszállási, valóban nem mindegy, ám a lényeg az asszonysági lét..."
Arató András: Anyanyelvünk tréfája
Vannak helyzetek, amikor a félreértések végül jól sülnek el, Arató András egy szerencsés kalandjáról számolt be.
Csillag István: Egy demokrata hiánya
Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát.
Gábor György: A magyar korrupció mitológiája
"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."
Jeszenszky Géza: Magányosan
Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.
Arató András: Marine Le Pen beugrott Orbánhoz
Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!
G.Gy.: A népszámlálás elutasított válasza
"Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig."
Arató András: A jó apa
A türelmes szülő hagyja a gyermekét, hadd próbálkozzon, nem veszi ki a kezéből az irónt, amikor egy cica vagy épp a Colosseum lerajzolásával próbálkozik. A mi apánk is ilyen, de most a paciencia végső határáig jutott, midőn imígyen szólt: „Gyurka, te nem vagy képes a kezeléséhez, pedig megmondtam neked, akkor játszhatsz tovább a közpénz jellegét elvesztett pénzemmel, ha egyszámjegyűvé redukálod év végéig az inflációt!"
Kardos András: A test beszéde
13/02/2023 15:27
| Szerző: Kardos András
Lehet "szexzongoristának" nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Pilhál György, van-é ki e nevet nem ismeri, a következőt írta a Magyar Nemzet címet viselő orgánumba:
„Aztán miért is kellett volna szolgalelkű tapssal köszönteni a magyar kormányfőnek a topis szexzongoristát? Azért, ahogyan bánik a kárpátaljai magyarsággal? Netán az ukrán nyelvtörvényért? Esetleg a betiltott, meggyalázott nemzeti jelképeinkért? A frontra küldött nemzettestvéreinkért?”
Kezdjük az elején. Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Ezt még a magyar kormány sem tagadta le eddig, lévén ez az a fajta tényállás, amit nincs az a manipulátor médiaharsona, mely el tudná tagadni. Igen ám, de akkor jön a következő lépés: a szuverén Ukrajna és annak vezetője voltaképpen saját magát rohanta le, ugyanis az ukránok annyi mindenben vétkesek, hogy csak az a csodálnivaló, hogy Putyin egyáltalán eddig is eltűrte őket a szomszédságban.
Mármost hogyan kell nyelvileg kezelni ezt a kis paradoxont? Mint Pilhál mester megmutatja, könnyedén: Először az ukrán elnököt leszexzongoristázom, utána felsorolom az ukránok összes vélt vagy valós bűneit, majd megdicsőítem Orbán Viktort, aki nem volt hajlandó tapsolni egy bárzongoristának.
A katasztrófa az, hogy ebből a gyalázatos nyelvezetből nincs visszaút. Aki egy agresszió áldozatává vált országról és elnökéről így beszél, akiben szemernyi emberség sincs egy szenvedő nép iránt, aki csakis a saját vélt vagy valós sérelmeit képes egy ekkora katasztrófa idején is felhánytorgatni, annak még akkor sem lesz igaza, ha éppen valaha, valamikor igaza lehetne. Ugyanis Orbán „békepolitikája”, a „magyarság védelme”, olyan fokon agresszorpárti, hogy ezt hiába enyhítgetik időnként. Ez védhetetlen, illetve lehet úgy beszélni ahogyan Pilhál mester teszi fentebb, lehet „szexzongoristának” nevezni Ukrajna elnökét, lehet neki nem tapsolni, csak éppen ezzel az Orbán-rendszer kiírja magát Európából, még pontosabban megtagadja azokat az értékeket, amelyeket a magyar történelem (is) a legfontosabbnak tart: megtagadja a függetlenséget, a szabadságot és a szolidaritást. Ugyanis, ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.
Lehet bárkit bárminek hívni, lehet televízióban, újságban gúnyolódni-gyalázkodni, még az is lehet, hogy ennek a gyűlölet-gúnykacajnak van közönsége is. Ettől még Orbán testbeszéde az EU-csúcs felvételein, akkor is az, ami: egy a helyét a világban nem lelő, magányát dacos keménységgel leplező ember tévelygése, és hiába a bátorság látszata, hiába Pilhál, Bencsik vagy Bayer erőlködő gúnykacaja, az ő cikkeik éppen úgy, mint Orbán testbeszéde: árulkodó. Elárulja a diktátor és kiszolgálói magányát. Elárulja, hogy a gyűlölet és a gúny gyalázatos nyelve pirruszi győzelem csupán: ahogyan történelmi léptékben Putyin nem nyerhet, ugyanúgy nem nyerhet Orbán sem. Lehet ideig-óráig szembe menni a szabadság és a demokrácia, a szolidaritás és a részvét értékeivel, de, mint azt éppen a Nyugat történelme mutatja: hosszú távon ez nem megy, mert ezeket az alapértékeket átmenetileg zárójelbe lehet tenni, de mindig lesznek nagy emberi közösségek, népek, akik újra és újra a szabadságot és a demokráciát választják a diktatúra helyett.
És amely világban Zelenszkij Ukrajna bátor vezetőjeként lesz számon tartva, és ahol igenis taps jár neki és nem gúnykacaj.
