
Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?

Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.

Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."

Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.

Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."

Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.

A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája
Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.
Gábor György: Köszöntöm az Olvasót!
5/02/2023 16:00
| Szerző: Gábor György
Új rovat indult a Klubrádió honlapján. A Szabadság Klubban publicisztikai írásokat olvashatnak rendszeresen, sorozatunk Gábor György filozófus írásaival indul.

A letelepedés előtti, nomadizáló, vándorló, folyton úton lévő életmódot folytató Izrael népének legfontosabb „erőforrásai” a sivatagi kutak voltak, bennük az életet adó vízzel. Ezek a kutak biztosították a túlélés esélyeit embernek és állatnak, nem csoda hát, hogy az ókorban a sivatagi kutak birtoklása stratégiai tényezőnek számított.
A modern civilizált világban a szó, a szabad beszéd és gondolat minden túlzás nélkül ugyancsak stratégiai tényezőnek mondható. Ám Magyarországon a források elapadtak, s a hatalom a szellem kútjait az elmúlt évek során módszeresen elfoglalta, elbitorolta vagy a legbarbárabb módszerekkel szétverte, meggyalázta és betemette.
Aligha véletlenül kezdi Thomas Mann a bibliai Józsefről és testvéreiről szóló tetralógiáját ezzel a sorral: „Mélységes mély a múltnak kútja.” Csakhogy a mai Magyarországon lassan, ha bármely kútba pillantunk is bele, a zavarossá vált vízből úgyszólván mindenhonnan a hatalom pillant vissza, s a kút legmélyéről a beszennyezett múlt bánatos tekintete szegeződik ránk.
E sorok íróját elűzték már mindenhonnan: az 1990 után fúrt új kutakat berobbantották, s az egyetlen, nagy közös kutat kisajátították maguknak, mert abból csak az övéik kortyolgathatnak, másnak onnan nem juthat egy cseppnyi sem.
Aztán lett a Facebook-kút, ahol sokáig jó volt, ám piszkos, névtelen hordák, felsőbb utasításra, azt is lerohanták és beszennyezték.
De most a Klubrádió megnyitott egy kaput, a Szabadság Klub kapuját: adott egy felületet, ahol újra jelen lehetünk. És ne feledjük: az ókori kutakhoz sem csak inni járt az ember, hanem találkozni a többiekkel, megbeszélni a legfontosabbakat, tréfálkozni, ismerkedni, jóképű és előzékeny fiatalembereket vagy csinos, melegszívű fiatal hölgyeket gusztálni (Ábrahám szolgája egy kútnál talál rá Izsák leendő feleségére, Rebekára, s Jákob leendő fiainak, Józsefnek és Benjaminnak az anyjával, Ráhellel is egy kútnál ismerkedik meg), azaz a bibliai idők kútjai mind afféle korabeli sivatagi klubként is szolgáltak. Hát miért ne lenne ez a Szabadság Klub a minden felsőbb kontrollt nélkülöző, szabadon leírt szavak, sorok és gondolatok életadó kútfője, egyúttal a beszélgetések állandó fóruma, találka- és ismerkedő hely.
Mindannyiunk közös forrása.
Tartsatok velünk, friss, szabad és tiszta forrásokra vágyó olvasók!