Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kardos András: A liberalizmus gyűlölete
18/02/2023 08:05
| Szerző: Kardos András
Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.
„Amikor Ronald Reagan a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, úgy éreztük, helyettünk is kimondja az igazságot. Most azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok és szövetségese, az Európai Unió épp annyira gonosz, képmutató, farizeus és zsarnoki birodalmat épít, mint a szovjet elvtársak egykor. Bár az alkalmazott eszközök egyelőre finomabbak, a meghirdetett tanok és a valóság között sokkal nagyobb a szakadék a liberálisnak mondott demokrácia esetében, mint a kommunizmuséban. Akkor a történelem vaskényszere utalt minket a szovjet érdekszférába, az unióhoz viszont szabad akaratunkból csatlakoztunk. Már akkor lehetett látni, hogy gyarmatnak kellünk, de mind a politikai elitnek, mind a szavazók többségének úgy tűnt, hogy mérlegre téve a kívül maradás és a csatlakozás melletti érveket, utóbbiak súlyosabban esnek a latba.”
Mindez a magát még mindig Magyar Nemzetnek becéző kormányalámondó lapban jelent meg A gonosz birodalma című cikkben.
Aki nem hisz a szemének, Xanax, és olvassa újra: A „gonosz birodalma” mára a cikk szerint az Európai Unió lett, háta megett az Egyesült Államokkal. A Nyugat, mondja a szerző, éppen olyan zsarnoki, gonosz, képmutató, farizeus rendszert épített ki, mint nagy elődje, a Szovjetunió. Igaz, hogy az EU-ba önként léptünk be, de már akkor tudni lehetett, így a cikk írója, hogy mi pusztán gyarmatnak kellünk ezeknek az elátkozott szörnyetegeknek. De valaminő rejtelmes okból mégiscsak a csatlakozás melletti érveket találta súlyosabbnak a politikai elit és a szavazók többsége, köztük az EU-val a tárgyalásokat levezénylő, de a szörnyeteg birodalom valódi arcát persze már akkor fölismerő Orbán Viktor.

Kérdezhetnénk persze, hogy Orbán vajon miért akarta népét gyarmattá alázni, de hát tudjuk a választ: ha nem lépünk be a „gonosz birodalmába”, akkor ki a túró ellen fogunk szabadságharcot folytatni, kit és mit fogunk gyűlölni, kit fogunk megfejni, végső fokon ki lesz akkor az az ellenség, aki és ami ellen permanens gyűlöletháborút folytathatunk, hisz gyűlölet nélkül, hogy lesznek tömegek, hívek, rajongók, szavazók. Hogy lesz sokszor kétharmad.
Nem mondom, ravasz. De persze ennyi mocsok nem elég, a cikknek oda kell vágnia, elvégre totális háborút folytatunk a világ urai-zsarnokai ellen, na kinek? Hát a háttérhatalomnak, persze, és annak az ideológiai centrumnak, mely összeenyvezi a kommunizmus után baloldali, progresszivista, revansista, imperialista, kommunista, kisebbségista, migránsista erőket: persze, a liberalizmusról van szó.
Imígyen: „Orbán Viktor idézte e tekintetben egykori tanárát, Bence György filozófust, aki szerint a liberalizmus toleráns mindenkivel, leszámítva a fasisztákat. Csak azt nem tette hozzá Bence, mutatott rá a miniszterelnök, hogy aki nem ért egyet a liberálisokkal, az mind fasiszta az ő prizmájukon keresztül.”
Mindenekelőtt kis filológia. A cikk után Betlen János, kiváló beszélgető- és vitatársam, hozzáfűzi a cikkhez, hogy hajdani barátja, Bence György, bizony hozzátette eredetileg, méghozzá a hazai liberálisok vonatkozásában, hogy aki nem ért velük egyet, az bizony fasiszta. És ezt idézte 2015-ben Orbán. Én hiszek Betlen Jánosnak, és elborzadok. Bence, aki legalábbis is tanácsadója volt Orbánnak, aki a hetvenes-nyolcvanas években jó ideig az alakuló demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, igaz, aztán kiszállt lényegében, de akkor is, remek felkészültségű politikai filozófus volt, nos ha ő valóban mondta ezt a kilencvenes évek, gondolom második felében Orbánnak, akkor csak azt nem értem: Betlen János, hogy volt képes ezt a szörnyűséges, hazug, rágalmazó, sőt, Bencéhez teljesen méltatlan színvonalú gyűlöletmondatot kritika és elhatárolódás nélkül, pusztán mint „filológiai kiegészítést” ehhez a gyűlöletcikkhez odabiggyeszteni.
A Magyar Nemzeten nem csodálkozom. A szerző cikkén sem. Orbán Viktoron sem. Mára ez a populista, aljas méreggyűlölet mozgatja ezt a diktatúrát a liberálisok ellen.
De Bence György mondata elkeserít. Nem kicsit, nagyon. Ahogyan Betlen János minden kritikát nélkülöző, „filológiai” helyesbítő gesztusa is.
Liberális voltam és maradok is, és minden erőmmel azon vagyok, hogy legyen vége a gyűlölet, a megvetés, hergelés, magyarán: a mostani diktatúra világának.
