Mit látott Csárdi Antal? - Kárpáti Iván jegyzete
Egy valami biztos: Rogán, Ungár és Vitézy tuti nem csücsült egy csőszkunyhóban terveket szövögetve.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Five ezer – Józsa Márta jegyzete
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Csomag, program, akcióterv – Selmeci János jegyzete
A nyolcadik csomag, program vagy akcióterv lehetett volna pénz az oktatásra, meg az egészségügyre, hogy aztán a tanult és egészséges emberek versenyképes munkahelyeket teremtsenek magunknak, de a piaci ár tízszereséért kutató kutatóink meggyőzték a Marcit, meg hát ő is tudta, okos fiú, hogy a választási győzelmünket egy csomag, program, vagy akcióterv segíti inkább, függetlenül attól, hogy hatékony is, vagy csak van.
Előre a putyini úton! - Hardy Mihály jegyzete
Önleleplező egyébként, hogy a magyar miniszterelnök sem a SPAR vezérigazgatója, sem az osztrák Lebesmittel Zeitung ellen nem indított pert és nem kért helyreigazítást.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
Jó lenne egyszerű kérdésekre, egyenes válaszokat kapni
A háborúnak így vagy úgy de vége lesz, vagy legalábbis befagy. Lengyelország, a balti államok, Románia és persze Ukrajna jelentős erőt fog képviselni, hatalmas feladat hárul rájuk, hogy az orosz birodalom a mostani keretein belül maradjon. Hogyan fognak ránk nézni?
Nem érdemes csodálkozni - Dési János jegyzete
Elég nehéz megmondani, hogy valójában mire gondolt a magyar külügyminiszter, ő fogalmazott félreérthetően, vagy a hírügynökség értelmezte a saját érdekei szempontjából a nem egyértelmű szöveget.
Kardos András: A liberalizmus gyűlölete
18/02/2023 08:05
| Szerző: Kardos András
Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.
„Amikor Ronald Reagan a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, úgy éreztük, helyettünk is kimondja az igazságot. Most azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok és szövetségese, az Európai Unió épp annyira gonosz, képmutató, farizeus és zsarnoki birodalmat épít, mint a szovjet elvtársak egykor. Bár az alkalmazott eszközök egyelőre finomabbak, a meghirdetett tanok és a valóság között sokkal nagyobb a szakadék a liberálisnak mondott demokrácia esetében, mint a kommunizmuséban. Akkor a történelem vaskényszere utalt minket a szovjet érdekszférába, az unióhoz viszont szabad akaratunkból csatlakoztunk. Már akkor lehetett látni, hogy gyarmatnak kellünk, de mind a politikai elitnek, mind a szavazók többségének úgy tűnt, hogy mérlegre téve a kívül maradás és a csatlakozás melletti érveket, utóbbiak súlyosabban esnek a latba.”
Mindez a magát még mindig Magyar Nemzetnek becéző kormányalámondó lapban jelent meg A gonosz birodalma című cikkben.
Aki nem hisz a szemének, Xanax, és olvassa újra: A „gonosz birodalma” mára a cikk szerint az Európai Unió lett, háta megett az Egyesült Államokkal. A Nyugat, mondja a szerző, éppen olyan zsarnoki, gonosz, képmutató, farizeus rendszert épített ki, mint nagy elődje, a Szovjetunió. Igaz, hogy az EU-ba önként léptünk be, de már akkor tudni lehetett, így a cikk írója, hogy mi pusztán gyarmatnak kellünk ezeknek az elátkozott szörnyetegeknek. De valaminő rejtelmes okból mégiscsak a csatlakozás melletti érveket találta súlyosabbnak a politikai elit és a szavazók többsége, köztük az EU-val a tárgyalásokat levezénylő, de a szörnyeteg birodalom valódi arcát persze már akkor fölismerő Orbán Viktor.
Kérdezhetnénk persze, hogy Orbán vajon miért akarta népét gyarmattá alázni, de hát tudjuk a választ: ha nem lépünk be a „gonosz birodalmába”, akkor ki a túró ellen fogunk szabadságharcot folytatni, kit és mit fogunk gyűlölni, kit fogunk megfejni, végső fokon ki lesz akkor az az ellenség, aki és ami ellen permanens gyűlöletháborút folytathatunk, hisz gyűlölet nélkül, hogy lesznek tömegek, hívek, rajongók, szavazók. Hogy lesz sokszor kétharmad.
Nem mondom, ravasz. De persze ennyi mocsok nem elég, a cikknek oda kell vágnia, elvégre totális háborút folytatunk a világ urai-zsarnokai ellen, na kinek? Hát a háttérhatalomnak, persze, és annak az ideológiai centrumnak, mely összeenyvezi a kommunizmus után baloldali, progresszivista, revansista, imperialista, kommunista, kisebbségista, migránsista erőket: persze, a liberalizmusról van szó.
Imígyen: „Orbán Viktor idézte e tekintetben egykori tanárát, Bence György filozófust, aki szerint a liberalizmus toleráns mindenkivel, leszámítva a fasisztákat. Csak azt nem tette hozzá Bence, mutatott rá a miniszterelnök, hogy aki nem ért egyet a liberálisokkal, az mind fasiszta az ő prizmájukon keresztül.”
Mindenekelőtt kis filológia. A cikk után Betlen János, kiváló beszélgető- és vitatársam, hozzáfűzi a cikkhez, hogy hajdani barátja, Bence György, bizony hozzátette eredetileg, méghozzá a hazai liberálisok vonatkozásában, hogy aki nem ért velük egyet, az bizony fasiszta. És ezt idézte 2015-ben Orbán. Én hiszek Betlen Jánosnak, és elborzadok. Bence, aki legalábbis is tanácsadója volt Orbánnak, aki a hetvenes-nyolcvanas években jó ideig az alakuló demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, igaz, aztán kiszállt lényegében, de akkor is, remek felkészültségű politikai filozófus volt, nos ha ő valóban mondta ezt a kilencvenes évek, gondolom második felében Orbánnak, akkor csak azt nem értem: Betlen János, hogy volt képes ezt a szörnyűséges, hazug, rágalmazó, sőt, Bencéhez teljesen méltatlan színvonalú gyűlöletmondatot kritika és elhatárolódás nélkül, pusztán mint „filológiai kiegészítést” ehhez a gyűlöletcikkhez odabiggyeszteni.
A Magyar Nemzeten nem csodálkozom. A szerző cikkén sem. Orbán Viktoron sem. Mára ez a populista, aljas méreggyűlölet mozgatja ezt a diktatúrát a liberálisok ellen.
De Bence György mondata elkeserít. Nem kicsit, nagyon. Ahogyan Betlen János minden kritikát nélkülöző, „filológiai” helyesbítő gesztusa is.
Liberális voltam és maradok is, és minden erőmmel azon vagyok, hogy legyen vége a gyűlölet, a megvetés, hergelés, magyarán: a mostani diktatúra világának.
