Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Kardos András: A liberalizmus gyűlölete
18/02/2023 08:05
| Szerző: Kardos András
Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.
„Amikor Ronald Reagan a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, úgy éreztük, helyettünk is kimondja az igazságot. Most azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok és szövetségese, az Európai Unió épp annyira gonosz, képmutató, farizeus és zsarnoki birodalmat épít, mint a szovjet elvtársak egykor. Bár az alkalmazott eszközök egyelőre finomabbak, a meghirdetett tanok és a valóság között sokkal nagyobb a szakadék a liberálisnak mondott demokrácia esetében, mint a kommunizmuséban. Akkor a történelem vaskényszere utalt minket a szovjet érdekszférába, az unióhoz viszont szabad akaratunkból csatlakoztunk. Már akkor lehetett látni, hogy gyarmatnak kellünk, de mind a politikai elitnek, mind a szavazók többségének úgy tűnt, hogy mérlegre téve a kívül maradás és a csatlakozás melletti érveket, utóbbiak súlyosabban esnek a latba.”
Mindez a magát még mindig Magyar Nemzetnek becéző kormányalámondó lapban jelent meg A gonosz birodalma című cikkben.
Aki nem hisz a szemének, Xanax, és olvassa újra: A „gonosz birodalma” mára a cikk szerint az Európai Unió lett, háta megett az Egyesült Államokkal. A Nyugat, mondja a szerző, éppen olyan zsarnoki, gonosz, képmutató, farizeus rendszert épített ki, mint nagy elődje, a Szovjetunió. Igaz, hogy az EU-ba önként léptünk be, de már akkor tudni lehetett, így a cikk írója, hogy mi pusztán gyarmatnak kellünk ezeknek az elátkozott szörnyetegeknek. De valaminő rejtelmes okból mégiscsak a csatlakozás melletti érveket találta súlyosabbnak a politikai elit és a szavazók többsége, köztük az EU-val a tárgyalásokat levezénylő, de a szörnyeteg birodalom valódi arcát persze már akkor fölismerő Orbán Viktor.
Kérdezhetnénk persze, hogy Orbán vajon miért akarta népét gyarmattá alázni, de hát tudjuk a választ: ha nem lépünk be a „gonosz birodalmába”, akkor ki a túró ellen fogunk szabadságharcot folytatni, kit és mit fogunk gyűlölni, kit fogunk megfejni, végső fokon ki lesz akkor az az ellenség, aki és ami ellen permanens gyűlöletháborút folytathatunk, hisz gyűlölet nélkül, hogy lesznek tömegek, hívek, rajongók, szavazók. Hogy lesz sokszor kétharmad.
Nem mondom, ravasz. De persze ennyi mocsok nem elég, a cikknek oda kell vágnia, elvégre totális háborút folytatunk a világ urai-zsarnokai ellen, na kinek? Hát a háttérhatalomnak, persze, és annak az ideológiai centrumnak, mely összeenyvezi a kommunizmus után baloldali, progresszivista, revansista, imperialista, kommunista, kisebbségista, migránsista erőket: persze, a liberalizmusról van szó.
Imígyen: „Orbán Viktor idézte e tekintetben egykori tanárát, Bence György filozófust, aki szerint a liberalizmus toleráns mindenkivel, leszámítva a fasisztákat. Csak azt nem tette hozzá Bence, mutatott rá a miniszterelnök, hogy aki nem ért egyet a liberálisokkal, az mind fasiszta az ő prizmájukon keresztül.”
Mindenekelőtt kis filológia. A cikk után Betlen János, kiváló beszélgető- és vitatársam, hozzáfűzi a cikkhez, hogy hajdani barátja, Bence György, bizony hozzátette eredetileg, méghozzá a hazai liberálisok vonatkozásában, hogy aki nem ért velük egyet, az bizony fasiszta. És ezt idézte 2015-ben Orbán. Én hiszek Betlen Jánosnak, és elborzadok. Bence, aki legalábbis is tanácsadója volt Orbánnak, aki a hetvenes-nyolcvanas években jó ideig az alakuló demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, igaz, aztán kiszállt lényegében, de akkor is, remek felkészültségű politikai filozófus volt, nos ha ő valóban mondta ezt a kilencvenes évek, gondolom második felében Orbánnak, akkor csak azt nem értem: Betlen János, hogy volt képes ezt a szörnyűséges, hazug, rágalmazó, sőt, Bencéhez teljesen méltatlan színvonalú gyűlöletmondatot kritika és elhatárolódás nélkül, pusztán mint „filológiai kiegészítést” ehhez a gyűlöletcikkhez odabiggyeszteni.
A Magyar Nemzeten nem csodálkozom. A szerző cikkén sem. Orbán Viktoron sem. Mára ez a populista, aljas méreggyűlölet mozgatja ezt a diktatúrát a liberálisok ellen.
De Bence György mondata elkeserít. Nem kicsit, nagyon. Ahogyan Betlen János minden kritikát nélkülöző, „filológiai” helyesbítő gesztusa is.
Liberális voltam és maradok is, és minden erőmmel azon vagyok, hogy legyen vége a gyűlölet, a megvetés, hergelés, magyarán: a mostani diktatúra világának.
