Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.
Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.
A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája
Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.
Kardos András: A maffiaállam "etikája"
14/02/2023 17:25
| Szerző: Kardos András
A mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek. Nem tekintjük. Marad viszont akkor a propaganda hazugság- és gyűlöletgyára, mely annál inkább használja az erkölcsi nyelvet. Ugyanis „értéknyelven” kell beszélni ahhoz, hogy a maffiaállam elleplezze valódi szerkezetét...
"Igen, én is az oroszoknak drukkolok."
Mint közismert, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője vallotta meg imígyen legbelsőbb titkait, mikor a Putyin által megszállott Ukrajnáról, illetve magáról a háborúról nyilatkozott. Természetesen Bencsik magánvéleménye érdektelen, említésre sem volna méltó, ha éppenséggel a Bencsikhez hasonló propagátorok nem magának az orbáni diktatúrának, vagyis a maffiaállamnak a belső lényegét osztanák meg a közönséggel. Ha Bencsik és társai küldetése nem az volna, hogy ezeket az őrületeket „megetessék” a rajongókkal.
Kezdjük messzebbről. A minap egy hosszú tanulmányban fejtettem ki, hogy az ’56-os forradalom vérbefojtása után Kádár János egy olyan diktatúrát épített ki, melynek egyik jellemzője a morálnélküliség volt. Nem arról van szó, hogy Kádár elnyomó rendszere „rossz erkölcsű” volt, hanem arról, hogy Kádár maga, mint morál nélküli pártvezér, a rendszerét is eszerint formálta meg. Általában a diktatúrák aljas, erkölcstelen rendszerek, amelyekben az „erkölcsi megfontolás” a hatalom szolgálatába állított sémákban fejeződik ki. Vannak azonban olyan önkényuralmak, ahol az „erkölcs” pusztán mint legitimáló fügefalevél kerül bele a hatalom nyelvébe, a hatalom ekkor semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, sőt, negligálja azt, szemben a „rossz erkölcsű” egyéb diktatúrákkal.
Mármost az a helyzet, hogy a Fidesz és Orbán szintén egy erkölcs nélküli önkényuralmat épített ki. Tehát nem arról van szó, hogy a rendszer nekünk hazudott „keresztény erkölcsiségével” van a probléma elsősorban, hanem azzal, hogy a mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek.
Nem tekintjük. Marad viszont akkor a propaganda hazugság- és gyűlöletgyára, mely annál inkább használja az erkölcsi nyelvet. Ugyanis „értéknyelven” kell beszélni ahhoz, hogy a maffiaállam elleplezze valódi szerkezetét, hogy a rajongók tömege magasztos elvekre és értékekre gondolhasson, miközben Orbán és fegyverhordozói mondjuk éppen Putyin mellett ágálnak. Vagy éppen a magyarság védelmének állítják be, hogy, szemben a jóérzésű emberek millióival, a letámadott Ukrajna melletti kiállás helyett, a minket ért történelmi sérelmekről zengenek, gyalázzák Zelenszkijt, miközben az ukrán nép vagy menekül, vagy a halottait temeti.
Bencsik Andrással, ellentétben a közhiedelemmel, nem az az alapbaj, hogy valaha a Népszabadságban pártrovatot vezetett, és akkor is imádta a szovjeteket, csak a mutogatott „hitének” a kerete volt más mint ma. Ez sokakkal megesik, szerencsétlenebb történelmű országokban sok az átöltöző művész. Ennél sokkal nagyon baj az, hogy Bencsik és társai a diktatúra szolgálatában kiiktatták az erkölcsöt, hiszen aki ma az oroszoknak drukkol, az nem rossz erkölcsökkel bír, hanem egyáltalán nincsen erkölcse. Erkölcs nélküli. És ezen semmit sem változtat az a trükk, hogy Bayerrel az élen, a kormány influenszer segéderői egészen Rákay kollegájukig bezárólag mindig a „normalitás” és a „szent erkölcs”, valamint a „morális igazság” nevében beszélnek. Persze hogy ezt teszik, mert a közönségüknek mégsem lehet azt mondani, hogy minden azért történik, hogy Mészáros oligarcha gazdagodjon, a hatalom meg leválthatatlan maradjon. Ennek elkerülésére kell a „normalitás” nyelvi zuhataga, meg az, hogy Nyugaton mindenkit perverz gazembernek és erkölcstelen őrültnek állítanak be. Ennek a rendszernek sem ideológiája, sem erkölcse nincsen. Ideológia- és erkölcs alkalmazó, vagyis az érték számukra nem más mint az érdek legitimáló, populista nyelvezete.
De nem adom fel. Bencsik mester nyilván annyit forgatta Immanuel Kant morálfilozófiáját, hogyan is tehetne mást, hogy mintha elfeledte volna a gyökereket. Akkor most idézem az ő és kollegái kedvéért, hátha…:
„Cselekedj úgy, hogy cselekedeted maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elvének is számíthasson.”
Kant írta ezt az alapvető mondatot, mint arra Bencsik úr nyilván emlékszik is, csak elfeledte, A gyakorlati ész kritikájában. Ha ezt megértené a Sajtóklub stábja, akkor bizony nem drukkolnának többé ebben a szörnyűséges háborúban az oroszoknak.
Címlapi kép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond Kriza Ákos búcsúztatásán a miskolci Hunyadi utcai evangélikus templomban 2021. január 30-án. MTI/Koszticsák Szilárd
