Egy dalról - Szénási Sándor jegyzete
A dolog alapja a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.
Trump nem hozza el a demokrácia végét, de vannak veszélyek - Kárpáti Iván jegyzete
Nem csak akkor van demokrácia, ha a demokrata párti elit komfortosan érzi magát. Az már aggasztóbb, hogy a bemindenezett Elon Musk láthatóan úgy érezte, ő is hatalomra került.
Csak négy év, de hosszú lesz - Dési János jegyzete
Dési János jegyzetében azt járja körül, hogyan hathat az illiberális irányba tolódó világra Donald Trump második elnöksége.
Ad Acta – Józsa Márta jegyzete
Sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással érhetett fel, ahogyan az ügyfélkapuban újfajta azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülő rendszer felé.
Nem megy – Szénási Sándor jegyzete
Egy söröskorsós Fidesz-hívő sem hinné el, hogy Orbán az első hívó szóra ne teremne a helyszínen. Hiszen megdolgozott érte, fáradt a barátságért eleget, nem sajnálta rá a pénzünket sem.
Magyarország Legkorruptabb Embere – Selmeci János jegyzete
Párbeszéd egy képzelt díjátadó esélyeseinek nem is olyan képzelt érdemeiről.
Nagyvizit - Józsa Márta jegyzete
A rendezvényszervezők szókincsében lehet egy olyan meghívás is, amelyben a randalírozó, mindenki feleségét elcsábító családtaggal közölni lehet: meghívtunk, mert a meg nem hívást indokolni kellene, de jobban teszed, ha távol maradsz.
Egy amerikai röpte a föld körül - Szénási Sándor jegyzete
Musk nemcsak olyan ügyekben böffen bele más országok életébe, ahol nyilvánvalóak az érdekei, mint Bolíviában, ahol a helyi lítiumkészletre fáj a foga, hanem l'art pour l'art módon is, kvázi kedvtelésként, a pénz hatalma után egy politikai erőtől megrészegült szereplőként is. Ezt most Trump mellett játszhatja, hogy meddig, azt persze nem tudjuk.
Gábor György: Die Fahne hoch! (Magasra a zászlót!)
13/02/2023 20:43
| Szerző: Gábor György
A frissen lüktető Budapest legkülönbözőbb pontjain, annyi hiábavaló és feleslegesen elpazarolt évtized után végre újra előkerülnek a viperák, a rugóskések, a boxerek, edzőtermekben megdolgozott lábak lendülnek rúgásra, izmos öklök sújtanak le hátulról tarkókra, koponyákra, mindenre, amit csak érnek.
Talán 1968-ban született a Rolling Stones híres száma, a Street Fighting Man, az Utcai harcos. Mick Jagger arról énekelt benne, hogy „mindenhol hallom a menetelő lábak hangját”, meg arról, hogy „a játék kompromisszumos megoldás”, meg arról, hogy „az alvó Londonban nincs helye utcai harcosnak.”
Persze azt nehéz lenne ma eldönteni, hogy 1968-ban London ténylegesen mennyire számított alvó, szendergő kisvárosnak, kiváltképp a kádári szocializmusból kikukucskálva, mindenesetre manapság kitörő lelkesedéssel állapíthatjuk meg, hogy a mai Budapest él, mozog, forr, Európa és a nagyvilág ütőerének mondható. Messze földön ismert csodásan rendbehozott, felújított, korszerűsített házairól, gondosan karbantartott útjairól, a gyógyulás esélyeit mindenki számára egyformán biztosító kórházairól, prosperáló egészségügyéről, jól felszerelt iskoláiról, felsőoktatási intézményeiről, a szegénység és a nélkülözés ellen folytatott és sikeresen megvívott csatáiról. A fővárosban árad és hömpölyög a jólét, mindent ural a közbiztonság, a város fákkal és ligetekkel növeli zöldfelületét, lakói számára friss levegőt, gyermek- és idősbarát parkokat kínálva. A közüzemek a legkorszerűbb technikával ellátottak, a közberuházásokat kiterjedt tisztázó viták előzik meg. Az ország kormánya az ellenzéki városvezetéssel példamutatóan harmonikus együttműködésben iparkodik az ország közigazgatási, kulturális és idegenforgalmi központjának továbbfejlesztésén.
Az 1968-as Londonnal ellentétben Budapest tehát nem alvó város, s ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a flaszteren már jelen vannak végre és egymásnak adják a stafétabotot az utcai harcosok. Emitt német antifasiszták támadnak rá szélsőjobboldalinak kinéző emberekre, amott magyar szélsőjobboldaliak vernek véresre és pépesre békésen sétáló fiatalembereket.
A frissen lüktető város legkülönbözőbb pontjain, annyi hiábavaló és feleslegesen elpazarolt évtized után végre újra előkerülnek a viperák, a rugóskések, a boxerek, edzőtermekben megdolgozott lábak lendülnek rúgásra, izmos öklök sújtanak le hátulról tarkókra, koponyákra, mindenre, amit csak érnek. Fess rohamosztagos falkák a tradicionális pépesre verés argumentációjával fejtik ki véleményüket, mintegy a kívánt irányba radikalizálva a kormánypárti politikusok és újságírók megannyi kód mögé bujtatott szövegét, valamint a névtelenségbe burkolózó, s a kódokat az elvárt módon dekódoló kommentseregük harcias antiszemitizmusban, eltökélt rasszizmusban és a legócskább tahóságokban megképződő iránymutatásait.
Igaz, antifasisztákból még importra szorul az ország, de büszkeségtől dagadó nemzeti öntudattal nyugtázhatjuk, hogy nácikból viszont újra szépen el vagyunk látva, akad bőviben belőlük, s a Betyársereg kötelékébe rendeződve, a 80-90 évvel ezelőtti hagyományokhoz hűségesen őrzik és öregbítik Magyarország 1940-es években kivívott nemzetközi hírnevét.
Csak sajnálhatjuk, hogy míg a német antifasiszták akciójáról több utcai felvétel is rendelkezésre áll, addig a Széll Kálmán téri, régi, daliás időket felidéző verésről egy bánatos videó sem akad, vagy ha igen, bizonyára gondos kezek zárják el azokat az érdeklődő nagyközönség elől.
De vajon miért?
S vajon kik lehettek a náci különítményesek? Bizonyára rosszindulatú beszéd, hogy a nagyjából húszas létszámú különosztagban akadhatott potentát személynek számító utcai harcos is, valamiféle brazil harcművésznek kiképzett rongy alak, akit most féltő-óvó öleléssel igyekeznek körbefonni szerető baráti karok.
Budapest, Budapest, te csodás!
Címlapi kép: Tüntetők Buenos Airesben, 2012-ben. Forrás: Flickr
