„Köszönjük,
Publicisztika
Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete

Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete

Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete

Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.

1500 milliárd már a zsebben – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

1500 milliárd már a zsebben

Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Publicisztika

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete

Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.

A rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet – Dési János jegyzete
Publicisztika

Az erősebb felrúgja a gyengébbet

Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Esti gyors

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete

Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.

Gábor György: A béketábor jogvédői

9/02/2023 08:00

| Szerző: Gábor György

Az én nemzedékemnek aligha felejthető Kurt Waldheim, aki 1972 és 1981 között az ENSZ főtitkára volt, 1986 és 1992 között pedig az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke.

Kiváló ember hírében állt, ragyogó, tüzes szónoka lehetett az ENSZ sok nagyszerű eseményének, így például az emberi környezetről, a tengerjogról, s a harmadik világról szóló konferenciának, vagy a Nők Világkonferenciájának. Elszánt jogvédő volt, az emberi méltóság, minden létező kisebbség, s az emberi környezet ügyének rendíthetetlen bajnoka.

1974-ben ő volt az egyik kezdeményezője és legnagyobb támogatója az ENSZ 3379-es, az arab országok és a szovjet blokk ösztönözte szégyenteljes határozatának, amely a cionizmust rasszizmusnak mondta ki, s a dél-afrikai apartheiddel hozta közös nevezőre. Az már nem a nagyszerű Waldheim érdeme, hogy az ENSZ a fenti határozatot 1991-ben visszavonta.

Kurt Waldheim családjával 1971-ben
 
Kurt Waldheim családjával 1971-ben
Wikipedia / Dutch National Archives, The Hague, Fotocollectie Algemeen Nederlands Persbureau (ANeFo)
 

1976. július 7-én, az ún. „Entebbe hadművelet” során, egy repülőgép-eltérítést követően az ugandai Entebbe repülőtéren túszként foglyul ejtett több mint száz izraeli és palesztin civil utast szabadítottak ki izraeli kommandósok, tűzpárbajt vívva a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) és a Német Forradalmi Sejtek (RZ) terrorista gerillaszervezetekkel, valamint az őket támogató, véreskezű ugandai diktátornak, a sok százezer ember meggyilkolásáért felelős Idi Aminnak a fegyveres erőivel. A sikeres túszszabadító akciót – amelynek áldozatai között izraeli kommandósok is voltak – azonban nem várt fordulat követte: Kurt Waldheim kezdeményezésére és újfent a szovjet blokk támogatásával az ENSZ a „nemzeti szuverenitás súlyos megsértésének vádjával” elítélte Izraelt.

Aztán teltek-múltak az évek, s a jogvédő Kurt Waldheimről szépen lassan sok mindent megtudhatott a művelt világ. Olyan információkat, amelyekről a KGB-nek már jó ideje tudomása volt, ám elhallgatta azokat, hogy az ENSZ főtitkárát kedvére és politikai érdekeire tekintettel zsarolhassa. Csak röviden: kiderült róla, hogy a II. világháború idején a Wehrmachtban szolgált, magasabb tiszti rangig vitte, tagja volt a Nemzetiszocialista Diákszövetségnek, szolgált a nyugati és a keleti fronton, a jugoszláv partizánok elleni küzdelemben tanúsított bátorságáért a horvát usztasa rezsimtől kitüntetésben részesült, 1944-ben Háborús Érdemkeresztet kapott, hadifogoly-kihallgatási jegyzőkönyveket vezetett, tudott egy sor háborús bűnről, koncentrációs- és megsemmisítő táborok létezéséről, dolgozott a felderítésnek és így tovább. Waldheim sokáig igyekezett tagadni a fentieket, félrevezető nyilatkozatokat tett, perrel fenyegetőzött, önéletírásában mindent letagadott vagy bagatellizált, ám végül az USA Igazságügyi Minisztériumának Különleges Nyomozó Hivatala (OSI) nyilvánosságra hozott egy sor bizonyító dokumentumot, így azt is, hogy a Szovjetunió lényegében mindent tudott.

1943. május 22. Podgorica, Jugoszlávia. Balról jobbra: Escola Roncagli olasz parancsnok, Waldheim, Hans Herbert Macholtz német ezredes és Artur Phelps tábornok, a 7. SS-hadosztály parancsnoka.
 
1943. május 22. Podgorica, Jugoszlávia. Balról jobbra: Escola Roncagli olasz parancsnok, Waldheim, Hans Herbert Macholtz német ezredes és Artur Phelps tábornok, a 7. SS-hadosztály parancsnoka.
 
Wikipedia
 

Miért érdekes most mindez?

Azért, mert olvasom, hogy Roger Waterst, a Pink Floyd együttes alapítóját kérte fel Moszkva, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén, amelyet az Ukrajnába tartó fegyverszállításokról rendeznek, képviselje Oroszország érdekeit, amit Waters örömmel elvállalt, minthogy közismert oroszbarátként ő is Ukrajnában látja az agresszort.

Roger Watersről viszont nem csak a KGB tudhat sok mindent, hanem a szimpla újságolvasó is. Ő az, akinek a koncertjein hatalmas, felfújható disznó szokott lógni a mennyezetről, decens díszítő elemekkel, így a Dávid-csillaggal, egy horogkereszttel és a dollár közismert jelével; ő az, aki szakmányban zaklatja azokat a művészeket, akik Izraelbe tartanak koncertezni, követelve a koncertjük lemondását (így érte részéről súlyos kritika például a Rolling Stonest); ő az, aki Izraelt fasiszta és rasszista államnak tartja, s folytonosan etnikai tisztogatást emleget; ő az Izrael elleni palesztin vezetésű bojkott (Boycott, Divestment and Sanctions) nemzetközi nagykövete stb., s az ő interjúinak nagy részét jellemzi éles zsidó- és Izrael-ellenes hangütés.

Egykori zenésztársának, David Gilmournak a felesége meglehetősen szókimondóan, kerülve minden felesleges kitérőt, jelzőt vagy attribútumot, kizárólag a lényegre koncentrálva, s férje határozott egyetértését tudva maga mögött, imigyen nyilatkozott Watersről: „Waters velejéig romlott, antiszemita, tolvaj, képmutató, adócsaló, soviniszta, féltékeny és megalomán.”

Waldheim, Wehrmacht, KGB, Izrael-gyűlölet, Szovjetunió versus Roger Waters, Izrael-gyűlölet, Oroszország, KGB, Putyin.

Similis simili gaudet! A hasonló örül a hasonlónak!

És ehhez képest komoly emberek voltak képesek elcsodálkozni azon a hamisítatlan hazai esztrádkombón, amelyet egy múltbéli MIÉP-, jelen állapotában Mi Hazánk-os politikus, továbbá a kezében lengedezett orosz zászló, valamint a politikus köré sereglő Munkáspárt „Békét Oroszországgal!” (még véletlenül sem Ukrajnával) jelszavát skandáló aktív kommunista szimpatizánsai képeztek altogether, feledhetetlenül kedves és derűs eklektikáról gondoskodva a hazafelé igyekvő budapesti lakosságnak.

Épp itt az ideje hát, hogy Szijjártó Péter végre Roger Waterst is felterjessze Nobel-békedíjra.

És lehetőleg a Gilmour-házaspár egyik tagja laudálja.