
Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Bocsánatot kért a rendőrség a lakástűzben meghalt nő ügyének kommunikációja miatt
"Tiszteletlen, szükségtelen, és a rendőrségre nézve méltatlan kommunikáció folyt az V. kerületi lakástűzzel összefüggésben meghalt nő ügyében" – mondta Gál Kristóf rendőrségi szóvivő.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?

Mindenki annyit él, amennyije van - Dési János jegyzete
"Miután a szavazópolgárok egy meglepően nagy részét – és leginkább azokat, akik mindezt megszenvedik – nem különösebben befolyásolják a kórházak infernális állapota a pártpreferenciáik kialakulásában, hát bátran lehet merőkanállal merni és lopni."

Torony – Józsa Márta jegyzete
Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Gondolatok Rákos-Dubaj apropóján.

Repülőrajt – Rózsa Péter jegyzete
A minap beszéltem egy szakemberrel, akit frissen rúgtak ki az egyik minisztériumból. Elmondta, ma már nincs olyan döntés a hivatalokban, amit nem maga a miniszterelnök kezdeményez, de legalábbis nem ő hagyná jóvá. Van, hogy a szemétszállítás megreformálásáról, egy nappal később mondjuk már az építészeti szabályok megváltoztatásáról delirál.

Békerakéták, békedrónok és a nagyobb barátunk - Selmeci János jegyzete
Ebben az új világban, amiben sajnos nem kizárt, hogy Donald Trump példája megtetszik majd a nagyobb uniós tagállamok vezetőinek is, tényleg az erősebb kutya fog izé, és a mindenkori magyar miniszterelnök alighanem még jelentéktelenebb lesz, ami nem jó, de „mi magyarok” ugyebár ezért a világért szurkoltunk.
Gábor György: V, mint lópikula!
10/02/2023 21:05
| Szerző: Gábor György
Nézem a fotót: két férfiember mosolyog a kamerába. A magasabb barátságosan pihenteti a kisebbik vállán a kezét, óvó-féltő baráti gesztus, míg a kisebbik, nem érvén föl a magasabb vállát, ellenkező kezének mutató- és középső ujjával büszkén V betűt formáz: V, mint Viktória. A magasra nőtt, jelentős barát mellett bizonyára van mit ünnepelnie, ő tudja, hogy éppen mit.

A felmutatott ujjak jelentése a történeti beszámolók szerint nem volt egyértelmű. Egyesek a százéves háború egyik legfontosabb ütközetére, az 1415-ös azincourt-i csatára vezették vissza, ahol a kiválóan nyilazó angolokat foglyul ejtő franciák kegyetlen brutalitással levágták az ellenfél két ujját, hogy ne tudjon többé nyilazni. A harcképes angolok ettől kezdve büszkén mutatták fel ujjaikat a franciáknak, hogy rettegjenek, mert ők viszont még képesek nyilazni.
Más beszámolók szerint a két felmutatott ujj sértő gesztus is lehetett, a nemi aktusra való felszólítás trágár metakommunikációs jele. Máig vitatott, hogy amikor Churchill miniszterelnökként gyakorta mutatta fel az ujjait, vajon a győzelem jelét szándékozta-e megképezni, avagy a németeknek kívánt odaüzenni valami egyértelműt, ami – s akik közelről ismerték Churchillt, tudták róla – habitusától mindez cseppet sem állt oly távol.
A fotó most annak apropóján látott napvilágot, hogy Dézsi Csaba András, Győr polgármestere egyfelől boldogan konstatálta, hogy a polgármestereknek még nem kell lemondaniuk az alapítványi egyetemek kuratóriumaiban betöltött szerepükről, másfelől pedig búsongva jutott arra a következtetésre, hogy a képen látható, s kezét a polgármester vállán pihentető magas barátnak, Szijjártó Péternek, miniszter lévén, alighanem távoznia kell a kuratóriumból. Csakhogy a polgármesternek ez még nem volt elég: bizonyítani szeretné, hogy méltán képezte az ő válla a külügyér pihenni vágyó kezének aládúcolását szolgáló támasztékot, s kifejezendő roppant háláját és a nagy ember iránt táplált végtelen szolidaritását, azt mondja: „nem az a politikai döntés, hogy egy miniszter bekerül egy egyetemi kuratóriumba, s ott lobbistaként sokat tud segíteni, hanem az, hogy onnan kikerül uniós nyomásra.”
Hát akkor most képzeletben visszamutatom a V jelét a polgármesternek, találja ki, melyik értelemben.
Ugyanis határtalan lojalitását kimutatva éktelen marhaságot mondott Győr első embere, csúsztatva és füllentve egy kiadósat, s önfeledten felcserélve minden következtetés alapját, az okot és az okozatot.
Mert nem az volt a politikai döntés, hogy a magas barát kikerül a kuratóriumból „uniós nyomásra” (tessék megnyugodni, a magas barátnak Budapesten is egészen biztosan akad sok más alacsonyabban fekvő karpihentetője), a politikai nyomás nem itt vette kezdetét.

Mondjuk már el Győr polgármesterének, hogy a politikai nyomás azzal vette kezdetét, amikor a Fidesz az egyetemek több ezermilliárdos vagyontömegét kedélyes egyszerűséggel áttolta saját alapítványaiba, s így a nemzeti vagyonnak egy brutális része „elvesztette közpénz jellegét” – ahogy ezt szoktuk mondani a Fidesz megannyi hasonló eljárását pontosan leíró újdonsült szakterminológiával.
Aztán a politikai nyomás azzal folytatódott, hogy a Várhegy tetején valaki két ujjat mutatott fel az egyetemi autonómiának, s az oktatási és tudományos testületektől megvonva minden beleszólási- vagy vétójogot, sürgősen teletömte saját kádereivel, miniszterekkel, államtitkárokkal, kormánybiztosokkal, polgármesterekkel és a csókosoknak aposztrofált, s rettentő bizonyítási vágytól fűtött rokonokkal, haverokkal, kormánypárti potentátokkal, a megszokott oligarchákkal, barátokkal és üzletfelekkel.
Ahogy ez lenni szokott, lenni szok és lenni fog szokni. (Épp, mint Lenin.)
Ám a politikai nyomás még itt sem állt meg, folytatódott tovább. Többek között azzal, hogy a kuratóriumokba beültetett párttársakat élethossziglan betonozta be a Párt, egészen az exitus beálltáig, szó szerint, de nem kizárt, hogy a gránitszilárdságú törvényt idővel itt is átfarigcsálják, módosítgatják saját képükre és hasonlatosságukra, s üdvtörténeti megfontolásokból a kurátori megbízatást kiterjesztik a végső feltámadást követő időszakra is.

És a politikai nyomás még mindig folytatódik. Az egyetemi alapítványokhoz befolyó összegek, vagyis az európai adófizetőktől származó pénzek felett a fideszes kurátorok diszponálnak, miközben ők maguk is kedvezményezettek, s egyszerre döntéshozatali jogkörrel is rendelkeznek, nemes példázataként az átláthatatlanságnak és a korrupciónak.
És ha politikai nyomás, hát van másik! A Várhegy ura kiadta az ukázt: naná, hogy mostantól csak fideszes, vagyis nemzeti elkötelezettségűek kerülhetnek a kuratóriumokba, még szép, nehogy már befurakodjon közibük a nemzetietlen internacionalista-globalista szellemiség, mintha a tudomány művelésében és oktatásában bármilyen relevanciája lenne annak, hogy milyen világnézet tornyosul mögötte. Vagy ha mégis, majd a győri orvos foglalkozású polgármester elmondja, hogy az aranyér, a lúdtalp, a szamárköhögés, a szaruhártyagyulladás, a fitymaszűkület vagy a térdízület milyen módon kötődik a fenti miniszterelnöki ideológiai alapvetéshez.
És persze még mindig maradt a jó kis politikai nyomásból: a kuratóriumok továbbra sem ismerik az összeférhetetlenségi szabályokat, az egyetemeknek változatlanul nincs beleszólási joguk a kurátorok delegálásába, s az egyetemi szenátusok biodíszletté lényegtelenülnek.

És ekkor villámként becsap az unió „politikai nyomása” – dorombol rettentő fájdalmában Győr polgármestere, minthogy elveszíteni látszik maga mellől a karpihentető nagy barátot –, hogy az EU képet kapjon arról, hová jut a dán traktoros, a francia pék, a német autószerelő vagy az olasz olívaolaj-termelő pénze: az oktatásba és a tudományba, avagy a Párt kasszájába, továbbá a sógorok és komák külhoni számláira?
Az unió tehát két ujjat mutatott a magyar pártállami berendezkedésnek.
Jó nagyot, jut belőle még a győri polgármesternek is.

✷ ✷ ✷
A szerkesztő megjegyzése: A győri polgármester Facebook-oldalán egyébként csak egy évre visszamenőleg 141 ilyen V betűt formáló képet találtunk Dézsi Csaba Andrásról, melyek 10 másodpercben megtekinthetők a cikk közepén található videóban. (Tovább nem volt már energiánk görgetni a múltba.)