
Kardos András: Kiszera méra bávatag
Mindezt azért mondtam el, mert az a politikai bódulat, amelyet Orbán gátlásnélküli hatalomvágytól, vagyongyarapodástól, az ellenzék, a "progresszívok" elleni gyűlölettől vezetve, immár több mint egy évtizede gyakorol, úgy nyerhette el hitelét hárommillió embernél, hogy még a vele nem egyetértő értelmiség számára is – mint most láttuk – eladta önmagát és ezt a kiszera méra bávatag nyelvet egy új világ teremtő varázslójaként.

Gábor György: Kövér László istenes iránytűje
És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a "demens vénembernek" a sűrűn idézett álláspontja: Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!"

Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?

Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.

Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."

Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.

Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
Arató András: Ütnek, vágnak, rúgnak, harapnak, pedig...
10/02/2023 15:58
| Szerző: Arató András
Már megint a mi Kedves Vezetőnk és önálló, felelős beosztásban robotoló munkatársai járnak elől tapintatból, önfeláldozásból, mutatnak példát demokráciából az egész hanyatló Nyugatnak.
Hát mutassanak nekem még egy olyan országot, amelyikben hét miniszter egyszerre mond le az egyetemek autonómiájáról! Ráadásul önkéntesen, szinte fogantatása pillanatában, még a csírázás előtti állapotban adták föl nemzetközi hírnévvel, elismeréssel, sőt, a horizonton halványan felderengő Nobel-díj egyáltalán nem reménytelen esélyével kecsegtető tudományos pályájukat. És még az irigység sem tartotta vissza őket e nemes cselekedettől, pedig láthatták, mily ígéretesen kezdte meg tanári pályáját régi kollégájuk, Deutsch professzor a Milton Friedman Egyetem katedráján, a pályabeléptető rendszerek és talán a nemzeti jelképek a futballstadionokban témakörével háttérbe szorítva a kvantummechanikát, mint olyat. Aki mer, az nyer, kockázat nélkül nincs rizikó, ahogy azt Tóth egykori kiképző őrmester mondaná manapság, aki tábornok s kórházparancsnok lenne most, ha nem töltötte volna be a negyvenöt esztendős vénséges öregkort – ott van tehát a bizonytalanság, hiszen ők heten nem tudhatják, vajon képes lesz-e a haza az ő szellemi hozzáadott értéküket pótolni az universitas képlékeny világában. Ki fogja eztán oltani az ifjúság tudásra éhes szomját?
Mi a Béketáborhoz tartozunk, tudtuk eddig is, de olyan jó hetven év után újra hallani is. És akkor is jól cseng ez a mondat, ha sajnos nagyon kevesen vagyunk e szépséges kempingben. Ketten.
As Ukrainian President Zelensky walks up for the family photo with EU leaders in Brussels, they all seem to clap, apart from one: Hungary’s Viktor Orban. #EUCO pic.twitter.com/H2W6yotNzd
— Jack Parrock (@jackeparrock) February 9, 2023
Hanem a legszebb, legmeghatóbb jelenet ma mégiscsak Brüsszelben zajlott. Ott áll Volodimir Zelenszkij az Unióban – tegyünk egy kellemetlen és mégis elkerülhetetlen megjegyzést az öltözetére, mintegy átvéve honunk házelnökének funkcióját, természetesen csak egy pillanatra – szóval pulóvert visel az ukrán elnök, mintha csak háborúban állna. Szinte tolongva érkezik az EU apraja-nagyja, miniszterelnökök és miniszterelnöknők szorongatják egymás után a kezét, lapogatják, átölelik, még puszi is cuppan. Egy, csak egy legény viselkedik tartózkodóan, se jatt, se csók – mit fejez ki ez a nemes gesztus? Tapintatot! Hát nincs ennek a Zelenszkijnek elég baja, azzal is szembesülnie kelljen, hogy még a magyar miniszterelnök is magasabb nála? Büszkék lehetünk rája. Vagy nem?