„Köszönjük,
Publicisztika
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete

Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.

Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Arató András: Ütnek, vágnak, rúgnak, harapnak, pedig...

10/02/2023 15:58

| Szerző: Arató András

Már megint a mi Kedves Vezetőnk és önálló, felelős beosztásban robotoló munkatársai járnak elől tapintatból, önfeláldozásból, mutatnak példát demokráciából az egész hanyatló Nyugatnak.

Hát mutassanak nekem még egy olyan országot, amelyikben hét miniszter egyszerre mond le az egyetemek autonómiájáról! Ráadásul önkéntesen, szinte fogantatása pillanatában, még a csírázás előtti állapotban adták föl nemzetközi hírnévvel, elismeréssel, sőt, a horizonton halványan felderengő Nobel-díj egyáltalán nem reménytelen esélyével kecsegtető tudományos pályájukat. És még az irigység sem tartotta vissza őket e nemes cselekedettől, pedig láthatták, mily ígéretesen kezdte meg tanári pályáját régi kollégájuk, Deutsch professzor a Milton Friedman Egyetem katedráján, a pályabeléptető rendszerek és talán a nemzeti jelképek a futballstadionokban témakörével háttérbe szorítva a kvantummechanikát, mint olyat. Aki mer, az nyer, kockázat nélkül nincs rizikó, ahogy azt Tóth egykori kiképző őrmester mondaná manapság, aki tábornok s kórházparancsnok lenne most, ha nem töltötte volna be a negyvenöt esztendős vénséges öregkort – ott van tehát a bizonytalanság, hiszen ők heten nem tudhatják, vajon képes lesz-e a haza az ő szellemi hozzáadott értéküket pótolni az universitas képlékeny világában. Ki fogja eztán oltani az ifjúság tudásra éhes szomját?

Mi a Béketáborhoz tartozunk, tudtuk eddig is, de olyan jó hetven év után újra hallani is. És akkor is jól cseng ez a mondat, ha sajnos nagyon kevesen vagyunk e szépséges kempingben. Ketten.

Hanem a legszebb, legmeghatóbb jelenet ma mégiscsak Brüsszelben zajlott. Ott áll Volodimir Zelenszkij az Unióban – tegyünk egy kellemetlen és mégis elkerülhetetlen megjegyzést az öltözetére, mintegy átvéve honunk házelnökének funkcióját, természetesen csak egy pillanatra – szóval pulóvert visel az ukrán elnök, mintha csak háborúban állna. Szinte tolongva érkezik az EU apraja-nagyja, miniszterelnökök és miniszterelnöknők szorongatják egymás után a kezét, lapogatják, átölelik, még puszi is cuppan. Egy, csak egy legény viselkedik tartózkodóan, se jatt, se csók – mit fejez ki ez a nemes gesztus? Tapintatot! Hát nincs ennek a Zelenszkijnek elég baja, azzal is szembesülnie kelljen, hogy még a magyar miniszterelnök is magasabb nála? Büszkék lehetünk rája. Vagy nem?