Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Metrózunk
14/02/2023 14:00
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Csak a kákán is csomót keresők nem képesek örülni: amennyiben minden negyedik szerelvény tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük vígan futkározik.
Mi a véleménye a főváros alatt sporadikusan száguldozó szovjet-orosz villanyvonatról? – ugyanezt a kérdést 2019. október 13-a előtt, amikor még a fővárost a kormánnyal harmonikus viszonyt ápoló önkormányzat vezette, ekként is megfogalmazhatta volna egy leleményes kérdéseket föltevő: melyik pártot támogatja Ön?
A válaszból a jótollú levonhatta volna a következtetést a metró legújabb kori sorsáról alkotott véleményről. Az a nagy valószínűséggel igaz feltételezés, miszerint valójában keleti barátaink nem felújították a régi vonatjainkat, hanem vadiújakat adtak nekünk raktárról, a NER híveiben stabilizálta a boldogsághormon szintjét – nem becsaptak minket, hanem ajándékot kaptunk, újat a régi helyett. Ajándék metrónak pedig ne nézd a rozsdáját! Az igaz, hogy többe került, mint a hanyatló Nyugatról beszerezhető működőképes, viszont ez keleti.
Mostan pedig a nagy testvértől vásárolt szerelvények negyede nem működik. És? Kötözködünk, kötözködünk? Csak a kákán is csomót keresők – és bizony ezek maguk is kötnek rá bogot, ha különben nem találnak – nem képesek örülni e megállapítás mögött rejlő nagyszerű ténynek: amennyiben minden negyedik tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük futkározik, mint Marci Hevesen.
Egy átmeneti pillanatra zavarba jöhet a roncsok megítélésében az igazi hazafi, hogy hát mégiscsak nem jók ezek a vonatok, még büfékocsik sincsenek hozzájuk, de aztán felismerik a rögvalóságot: van ez a különleges katonai művelet (földrajzilag) köztünk meg a metrógyár között, ami Amerika, a dollárbaloldal és Brüsszel miatt nem fejeződött be se perc alatt, meghiúsult a blitzkrieg. Jók lennének azok a vonatok mind, jobbakat el sem lehet képzelni, de az elhibázott és eredménytelen brüsszeli szankciók miatt kénytelenek a remízben rostokolni. Jegyezzük meg itt is, mint mindenhol, nálunk szankció-infláció van, az is alacsony, noha mindenkiénél magasabb és nagy családbarát rezsitámogatás, noha mindenki másénál kisebb.
Dolgoznak a szakemberek a probléma megoldásán, miként is lehetne menedzselni a kevesebb szerelvény – mégis megfelelő szolgáltatás dichotómiát. Remélem, hamarosan rájönnek a legjobb megoldásra: elég a kettő közül csak az egyik alagutat használni a vonatozáshoz, a másik szolgálhat bicikliútként. Sőt, ha szépen a fal mellett helyezik el a készülékeket, az altatógép készlet raktározása is megoldódhat, középen pedig kialakítható egy elválasztósáv, amelyen vígan legelészhetnek a méhek.
Címlapi kép: Részlet Fritz Lang Metropolisz című filmjéből, forrás: Youtube.
