A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Arató András: Metrózunk
14/02/2023 14:00
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Csak a kákán is csomót keresők nem képesek örülni: amennyiben minden negyedik szerelvény tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük vígan futkározik.
Mi a véleménye a főváros alatt sporadikusan száguldozó szovjet-orosz villanyvonatról? – ugyanezt a kérdést 2019. október 13-a előtt, amikor még a fővárost a kormánnyal harmonikus viszonyt ápoló önkormányzat vezette, ekként is megfogalmazhatta volna egy leleményes kérdéseket föltevő: melyik pártot támogatja Ön?
A válaszból a jótollú levonhatta volna a következtetést a metró legújabb kori sorsáról alkotott véleményről. Az a nagy valószínűséggel igaz feltételezés, miszerint valójában keleti barátaink nem felújították a régi vonatjainkat, hanem vadiújakat adtak nekünk raktárról, a NER híveiben stabilizálta a boldogsághormon szintjét – nem becsaptak minket, hanem ajándékot kaptunk, újat a régi helyett. Ajándék metrónak pedig ne nézd a rozsdáját! Az igaz, hogy többe került, mint a hanyatló Nyugatról beszerezhető működőképes, viszont ez keleti.
Mostan pedig a nagy testvértől vásárolt szerelvények negyede nem működik. És? Kötözködünk, kötözködünk? Csak a kákán is csomót keresők – és bizony ezek maguk is kötnek rá bogot, ha különben nem találnak – nem képesek örülni e megállapítás mögött rejlő nagyszerű ténynek: amennyiben minden negyedik tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük futkározik, mint Marci Hevesen.
Egy átmeneti pillanatra zavarba jöhet a roncsok megítélésében az igazi hazafi, hogy hát mégiscsak nem jók ezek a vonatok, még büfékocsik sincsenek hozzájuk, de aztán felismerik a rögvalóságot: van ez a különleges katonai művelet (földrajzilag) köztünk meg a metrógyár között, ami Amerika, a dollárbaloldal és Brüsszel miatt nem fejeződött be se perc alatt, meghiúsult a blitzkrieg. Jók lennének azok a vonatok mind, jobbakat el sem lehet képzelni, de az elhibázott és eredménytelen brüsszeli szankciók miatt kénytelenek a remízben rostokolni. Jegyezzük meg itt is, mint mindenhol, nálunk szankció-infláció van, az is alacsony, noha mindenkiénél magasabb és nagy családbarát rezsitámogatás, noha mindenki másénál kisebb.
Dolgoznak a szakemberek a probléma megoldásán, miként is lehetne menedzselni a kevesebb szerelvény – mégis megfelelő szolgáltatás dichotómiát. Remélem, hamarosan rájönnek a legjobb megoldásra: elég a kettő közül csak az egyik alagutat használni a vonatozáshoz, a másik szolgálhat bicikliútként. Sőt, ha szépen a fal mellett helyezik el a készülékeket, az altatógép készlet raktározása is megoldódhat, középen pedig kialakítható egy elválasztósáv, amelyen vígan legelészhetnek a méhek.
Címlapi kép: Részlet Fritz Lang Metropolisz című filmjéből, forrás: Youtube.
