Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Arató András: Metrózunk
14/02/2023 14:00
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Csak a kákán is csomót keresők nem képesek örülni: amennyiben minden negyedik szerelvény tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük vígan futkározik.
Mi a véleménye a főváros alatt sporadikusan száguldozó szovjet-orosz villanyvonatról? – ugyanezt a kérdést 2019. október 13-a előtt, amikor még a fővárost a kormánnyal harmonikus viszonyt ápoló önkormányzat vezette, ekként is megfogalmazhatta volna egy leleményes kérdéseket föltevő: melyik pártot támogatja Ön?
A válaszból a jótollú levonhatta volna a következtetést a metró legújabb kori sorsáról alkotott véleményről. Az a nagy valószínűséggel igaz feltételezés, miszerint valójában keleti barátaink nem felújították a régi vonatjainkat, hanem vadiújakat adtak nekünk raktárról, a NER híveiben stabilizálta a boldogsághormon szintjét – nem becsaptak minket, hanem ajándékot kaptunk, újat a régi helyett. Ajándék metrónak pedig ne nézd a rozsdáját! Az igaz, hogy többe került, mint a hanyatló Nyugatról beszerezhető működőképes, viszont ez keleti.
Mostan pedig a nagy testvértől vásárolt szerelvények negyede nem működik. És? Kötözködünk, kötözködünk? Csak a kákán is csomót keresők – és bizony ezek maguk is kötnek rá bogot, ha különben nem találnak – nem képesek örülni e megállapítás mögött rejlő nagyszerű ténynek: amennyiben minden negyedik tropa, az azt jelenti, hogy a háromnegyedük futkározik, mint Marci Hevesen.
Egy átmeneti pillanatra zavarba jöhet a roncsok megítélésében az igazi hazafi, hogy hát mégiscsak nem jók ezek a vonatok, még büfékocsik sincsenek hozzájuk, de aztán felismerik a rögvalóságot: van ez a különleges katonai művelet (földrajzilag) köztünk meg a metrógyár között, ami Amerika, a dollárbaloldal és Brüsszel miatt nem fejeződött be se perc alatt, meghiúsult a blitzkrieg. Jók lennének azok a vonatok mind, jobbakat el sem lehet képzelni, de az elhibázott és eredménytelen brüsszeli szankciók miatt kénytelenek a remízben rostokolni. Jegyezzük meg itt is, mint mindenhol, nálunk szankció-infláció van, az is alacsony, noha mindenkiénél magasabb és nagy családbarát rezsitámogatás, noha mindenki másénál kisebb.
Dolgoznak a szakemberek a probléma megoldásán, miként is lehetne menedzselni a kevesebb szerelvény – mégis megfelelő szolgáltatás dichotómiát. Remélem, hamarosan rájönnek a legjobb megoldásra: elég a kettő közül csak az egyik alagutat használni a vonatozáshoz, a másik szolgálhat bicikliútként. Sőt, ha szépen a fal mellett helyezik el a készülékeket, az altatógép készlet raktározása is megoldódhat, középen pedig kialakítható egy elválasztósáv, amelyen vígan legelészhetnek a méhek.
Címlapi kép: Részlet Fritz Lang Metropolisz című filmjéből, forrás: Youtube.
