Kardos András: Párthűség és skizofrénia

Megjegyzem, nekem a Pesty Laci már egy ideje gyanús. Szegény Mécs Imre temetésén álltunk Kardos Julival (Radnóti Sándor felesége, nem rokonom), amikor megpillantottam a tömegben Pesty Lászlót, az egyetlen ősfideszest, aki kijött a nagyszerű forradalmár Mécs Imre temetésére. Nem lesz ebből baja, kérdeztem Kardos Julit, lévén Imre is a Fidesz újonnan teremtett ellensége volt, tehát még akkor is problémás a temetésére kijönnie egy ősfideszesnek, ha, mint Pestynek is, a múlt okán ezer oka is lehetett erre. És tényleg nem láttam más fideszest, Fodor Gábor nem számít, ő mindenütt ott is van, meg nincs is. Juli is csak hümmögött, nem lehetett erre felelni, talán, gondoltam a múlt okán tán elnézik ezt Pestynek, végül is hányan veszik ezt észre?

Szóval Pesty László kilógott legalább egy temetés erejéig a sorból, voltaképpen örültem neki, mert valaha, amikor közelebbről láttam a mozgását a Fekete Doboz tájékán, bátor és rendes krapeknek tűnt. Aztán követte Orbán elképesztő írányváltásait, hűséges volt-lett ehhez a diktatúrapárthoz, olykor láttam a TV-ben, hát nagyon elkeserítően védte a védhetetlent.

És akkor jön az idei Tusványos, látta az ország, nem mondom fel a leckét: Pesty László akkorát Lölőzött, hogy az ott jelenlévő összes „ellenzéki” képviselő együtt sem merte volna kimondani annak negyedét sem.

Megint örültem, hiába, azért művészember, avanatgarde hajlamokkal, minden orbánhűség dacára kibukott belőle 14 év után. Aztán láttam valami interjút vele, no az már valóban ősfideszes volt. Összevissza beszélt tán a Telexnek, a legszebb az volt amikor azt fejtegette, hogy ő nem is tudja, mi az a „lölőzés.” Oks, gondoltam, megérkeztünk oda, ahova egy diktatórikus párt hívének kerülnie kell, ha kibeszél a sorból. Nem győzi mentegetni a menthetetlent.

Ma a 24.hu-n Nagy József csinált vele egy elképesztően remek, hatalmas interjút. Ebből kiderül, hogy a helyzet azért bonyolultabb. Pesty ugyanis tudja, hogy kik a „lölők”, sőt azt is tudja, hogy a „lölők” úgy nemzeti tőkések, ahogyan én sakkvilágbajnok vagyok.

De nem erről akarok írni, ez legyen a politológusok dolga. Hanem az interjú így kezdődik:

„Azt hiszi, megúszhatja?

Vagy megúszom, vagy nem.

De most komolyan.

Kezdetben hét a háromhoz adtam magamra az oddsot, most már inkább nyolc a kettőhöz. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jól sül el a dolog, és a Fidesz és Magyarország számára is sikeres lesz a folyamat, amit a tusványosi mondatom elindított. De igazából nincs is mit megúsznom, hiszen ez egy demokratikus ország, melynek élén egy demokratikus párt áll, és demokráciában nem lehet retorziója a jószándékú kritikai észrevételnek. Szerencsére a Fidesz vezetői, hasonlóan hozzám, jogvégzettek, és a római jog órákról nyilván emlékeznek a ius murmurandira, vagyis a morgolódáshoz való jogra. Morgolódom, vagyis a nagy egésszel, magával a rendszerrel szimpatizálok, de a közösségem érdekében felhívom a figyelmet a vadhajtásokra, és kérem, egy gyors szikevágással metsszük ki őket, mint egy rákos daganatot.”

Ez a felütés. Remek kérdés és a válasz már megint a huszonöt éve ismert fideszmantra. Hogy neki nem kell semmit megúszni. Mert hát ez egy demokratikus ország, a kormánypárt is demokratikus, ahol nincs retorziója a „jószándékú kritikának”. Én édes istenem! És ez ugyanaz az ember, aki a korrupcióról, tehetségtelenségről, kés-villa hiányról, lopásról, egyáltalán, a reálisan létező maffiaállamról beszélt. Na persze nem ezzel a szóval, de mégis. És akkor ugyanazzal a szájjal előadja, hogy nálunk demokrácia van, a Fidesz demokratikus, létezik a ius murmurandi, és egyszerre Lölöből „rákos daganat lesz”, és „vadhajtás”, különben is, Orbánék jogászok, és minden belső kritika a Fidesz érdeke. Mert: „a nagy egésszel, magával a rendszerrel szimpatizálok.”

 

Pesty László, kétszer

 

No igen. Ez, kedves Pesty László a skizofrénia maga. Hiszel egyfelől egy antidemokratikus diktatúrában, hiszel a nagy egészben, hiszel Orbánban, Bayerban, demokratikusnak látsz egy elképesztően hierarchizált, egyetlen személy által vezényelt pártot. Miközben.

Miközben kimondod az egész rendszer titkát. Mintha a „lölőizmus” nem maga volna a rendszer, mintha a strómanok és kliensek mindent lenyúlása nem maga volna a rendszer, mintha az intézmények kinyírása, a tanárok, orvosok, kutatók, melegek, akárkik folyamatos üldözése és fenyegetése valami vadhajtás volna. Hát frászkarikát.

Én még azt is beveszem, hogy szegény Pesty László valóban ettől a skizofréniától szenved, lehet, hogy valóban vakon imádja Orbánt, lehet, hogy szabadságnak látja a diktatúrát, vadhajtásnak a „lölőizmust”. Mondom: ez lehetséges, de, ha így van szörnyű lehet neki. Ha meg nincs így, és cinikus, mint kebelbarátja a „Zsóti”, akkor meg azért lehet neki borzalmas.

És akkor jönne most az a pont, ami miatt egyáltalán írtam.

Az interjú egy későbbi helyén ezt olvassuk:

„Miért Tusványoson buggyant ki önből az a kritikus gondolat? Miért nem négyszemközt osztotta meg Orbán Viktorral a jószándékú kritikát?

Szerettem volna. Most Tusványoson írtam is egy SMS-t Orbán Viktor legközelebbi munkatársának, hogy mivel a miniszterelnök a helyszínen tartózkodik, és bárki odaléphet hozzá, egyszerű székelyként kapjak én is kicsi időt négyszemközt, ne öt percet, még csak ne is kettőt, csupán másfelet. Hat órával a mi kerekasztalbeszélgetésünk előtt elküldtem ezt az üzenetet.

Nagy Jánosnak?

Mindegy a név. A lényeg az, hogy nem kaptam választ.

S ha kapott volna?

Akkor, lehet, másként alakul napjaink történelme.

Történelme?”

Jól értsük meg egymást. Tusványoson Pesty László ősfideszes, barát és hű társ, egy olyan helyzetben, amikor nyilván mindenki lazábban mozog és beszél, Orbán egyik bizalmi emberétől szeretne másfél (!) percet kijárni egy meghallgatásra, hogy előre elmondja a vezérnek, milyen nagy bajok is vannak. Hiszen, folytatja, ha kapott volna másfél percet, akkor másképpen alakul napjaink történelme.

Ez a kis epizód a diktatúra abszurditásának tragikomédiája. Orbán még csak nem is válaszol a barátalattvalónak, nemhogy a veterán barát hozzáléphetne dumálni, de másfél percet sem kap, sőt választ sem imádott vezérétől, miközben azt képzeli, hogy ha másfél percben elmondja a „lölőizmus” lényegét Orbánnak, aki Pesty szerint semmit nem tud az egészről, akkor, a nagy Honvédő Tábornok Tusványoson más irányba lökte volna a történelem szekerét, mert azt ugye, Orbántól magától tudjuk, hogy az Isten megáldotta azzal, hogy ő értse a történelem, ezáltal a jövő lényegét és irányát. Micsoda pech, hogy nem volt másfél perce hívére és barátjára.

Ez az egész úgy őrület, ahogy van.