Kardos András: A tiszta ész leváltása

Az elmúlt napokban véget ért Kant főművének, A tiszta ész kritikájának korszaka, legalábbis a magyar politikai életben, és remélem csak időlegesen. A magyar politika és nyilvánosság, ezúttal mindkét oldalról, akkorát alakított, hogy nyugodtan tudomásul vehettük, hogy Immanuel Kantnak annyi Magyarországon. Kétségkívül nem volt egy buta pasas, vagy kétszáz évig meghatározta a gondolkodásunkat, de akkor jött a magyar nyilvánosság és kampó a tiszta észnek.

Ami igazán elkeserítő, hogy ezek csupán példák lesznek, igaz, egyetlen, az elmúlt péntek példái. Ha az egész hetet idevenném, akkor már nem a tiszta ész leváltásáról beszélnék, hanem az ország Újlipótmezővé válásáról. De legyen elég most annyi, hogy leváltották Kantot, a bolondokháza újra nyitását, mármint az egész ország azzá tételét még elhalasztom, mert optimizmusom töretlen.

Történt először is, hogy Kövér doktor megnyilvánult az orosz – ukrán háborúról. Íme:

„Bennünket – bocsánat, lehet, hogy érzéketlenül hangzik, vagy úgy hangzik, mintha bizonyos erkölcsi szempontok egyáltalán nem játszanának szerepet a magyar kormány és Magyarország álláspontjában –, de bennünket nem érdekel, ki nyer. Eleve, nem nyer ezen senki se.”

Hát akkor nézzük. Kövér László, a Parlament elnöke kijelentette, hogy a magyar kormányt és Magyarországot nem érdekli, hogy ki nyeri ezt a háborút.

Kötelességem kijelenteni, hogy lehet, hogy Kövér házelnök a kormány nevében nyilatkozhat, de az én nevemben biztosan nem.

A saját nevemben majd nyilatkozom én. Íme:

Oroszország megtámadott egy független országot, Ukrajnát. A háborút Oroszország indította, Ukrajna pedig védi a szuverenitását. Ebben a helyzetben, természetesen kiállok Ukrajna győzelméért, helyeslem az USA és az EU támogatását, és a békét csak úgy tudom elfogadni, ha Putyin visszavonja csapatait a megszállt területekről.

Kövér nyilatkozatát szégyenletesnek tartom, és meggyőződésem, hogy az erkölcs nélküli politikának előbb utóbb buknia kell. Az a helyzet, hogy miközben a házelnök leváltja a tiszta észt, valamit mégis érez, mert bocsánatot kér, hogy mindez úgy hangzik, mintha érzéketlen volna a kormány álláspontja, s mintha hiányoznának az erkölcsi szempontok. Hát nem. Nem „úgy hangzik” meg nem „mintha”, hanem valóban érzéketlen és erkölcstelen az az álláspont, amit Kövér kifejt.

Továbbá: Kövér László nem nyilatkozhat az ország és a nép nevében. Sőt, sem ő, sem a kormány, sem a Fidesz, sem senki nem rakhatja ki a nemzetből azokat a milliókat, akik még nem dobták ki az ablakon az erkölcsöt, sőt egyenesen szolidárisak az ukránokkal, sőt: a békét az ő győzelmük esetén tartják valóban békének, és nem békeblöffnek.

Ha csak ennyi történt volna pénteken, akkor nem jutottam volna el a tiszta ész leváltásának keserű gondolatához. Hanem az úgy volt, hogy „ellenzéki” politikus és több újságíró is nyilatkozott a Hadházy videóról, melyben, mint tudjuk, Orbán minősíthetetlen, igaz zavarodott hangnemben alázta a képviselőt. Nem mondom el újra a történetet. Orbán rettenetesen viselkedett. Erre jön Kanász- Nagy Máté és a Megbeszéljükben nem kiáll Hadházy mellett ezerrel, kikérve magának Orbánék pökhendi és rettenetes mondatait, hanem ez a szerencsétlen LMP-s képviselő arról kezd el delirálni, hogy Hadházy nem tartotta be a törvényes kérdezés útját, hogy a Parlamentben nem lehet a folyosón kérdezni a miniszterelnököt, különben is ez nem Hadházy, hanem az újságírók dolga.

Azt hittem rosszul hallok. Ennél evidensebben aljas és méltatlan kormányfői magatartás nincs is, és erre ez a Kanász képviselő, úgyis mint ellenzék, nagy bátorsággal nekiront Hadházynak, igaz, talán nem tartotta „túl szerencsésnek” Orbán gyalázatos mondatait sem.

Itten nem megáll az ész, hanem le van váltva. Ilyen a világon nincs. Ehhez képest az az apróság, hogy Kanász-Nagy ellenálló lemegy beszélgetni Tusványosra, szinte pillekönnyű semmiség. Azt eddig is tudtam, hogy ellenzék nincs. De azért az eszét mégsem kellene elvesztenie egy mégoly tehetségtelen „ellenzéki” egyednek sem. Aki látta ezt a videót, és utána az jut eszébe, hogy Hadházy viselkedett inadekvátan, annak azt javaslom, hogy Tusványos helyett olvasson Kantot. Hátha.

De nem volt még vége a kínzásomnak. Nekem ugyanis kín átélni, ha leváltják a józan és tiszta észt. Ugyanebben a műsorban Bolgár úr Dull Szabolcsot is kérdezte, ugyanezen szörnyvideó kapcsán. A Telex valamilyen főnöke, úgysem hiszik el, hallgassák vissza, szintén arról delirált, hogy Hadházy az újságírók dolgát végzi, hogy egy képviselő így nem helyes módon jár el, igaz talán Orbán sem volt túl szerencsés a válaszával. Itt már rám szakadt az ég. Dull szerkesztő nem képviselő, a fizetését biztosan nem Kövér doktortól kapja, látta is ezt a rémvideót, és ő is Hadházynak ugrik neki. Tehát ez azt jelenti, hogy a független sajtó képviselője, plusz az „ellenzék” egyik bárkije úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy Orbán és a környezetében ácsingozó Szijjártó és talán Szűcs teniszfőnök aljas, otromba módon reagált Hadházy teljesen normális, jogos, érthető, nem bántó kérdésére. Orbán kínjában verbálisan, Szűcs teniszfőnök pedig még verést is beígérve gyalázta azt az egyetlen ellenzéki képviselőt, aki valóban a nemlétező demokratikus parlament helyett a józan ész és a tisztes erkölcs eszközeivel küzd a diktatúra ellen.

És ezt nem akarja érteni a független szerkesztő és besorolhatatlan képviselő. Pedig értik. Nem lehet nem érteni. Mint ahogyan Kövér doktor is pontosan értette, hogy idézett mondataiban leváltotta a tiszta észt és a tiszta erkölcsöt, ugyanígy délután a túloldal figurái is értették. Csak gyávák, gondolattalanok, és ezért még odáig is elmennek, hogy egy ilyen helyzetben Hadházy magatartását kritizálják.

Én ekkor feladtam. Eltemettem a tiszta észt átmenetileg, de nem vagyok hajlandó lemondani se Kant tiszta eszéről, sem az etikáról, sem arról, hogy ellen kell állni az őrületnek, akárhonnan is leselkedik ránk. És bizony, utána meghallgattam a 24.hu podkasztját, ahol, ha lájtosabban is, de szintén bírálták Hadházyt, mert ugye ő nem újságíró. Valóban. De hát én sem vagyok Orson Welles, de még Immanuel Kant sem.

Nincs vége a világnak, de azért, ami nálunk folyik az maga a rettenet.