„Klubrádió
Publicisztika
Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Szerelvényünk a vakvágányon zavartalanul vesztegel – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Szerelvényünk a vakvágányon vesztegel

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Menza – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Menza – Józsa Márta jegyzete

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Vákuum – Szénási Sándor jegyzete

Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.

Fóliázni már nem lesz elég?! – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Fóliázni már nem lesz elég?! – Selmeci János jegyzete

A világ szégyene, hogy hatályban van egy törvény, ami szerint a heteroszexualitás oké, a homoszexualitást viszont megmutatni bűn, de azt talán már a fideszes szavazók egy részének is látványos szégyen lenne, ha a magyar gyerekek jobb létéért kormányzás helyett megint fóliázni fognak még azután is, hogy amúgy kegyelmet adtak egy pedofil segítőjének.

Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete

Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.

Kardos András: Miért írok?

14/07/2023 10:46

| Szerző: Kardos András

"Azért írok, hogy felfedjek egy hazugságot, felhívjam a figyelmet egy tényre, és az a fő célom, hogy figyelmet kapjak." Ez utóbbit úgy érti Orwell, hogy az írás értelme az, hogy a figyelem felkeltése által kevesebb hazugság legyen a világon. Miért írok az ellenzékről (is)? Mert, akárcsak Orwell, akihez nem mérem magam természetesen, "Mindig valami partizánlétből, igazságtalanságból indulok ki."

A címet Orwelltől loptam. Hasonló című írásában Orwell négy okát adja annak, hogy miért adta írásra a fejét. A négy ok: puszta egoizmus, esztétikai élvezet, történelmi indíttatás, "politikai okok – a politikai szó legtágabb értelmében." A négy okból az első hármat nem fejtem ki, tessék kitalálni vagy elolvasni, de a negyedik okot, a politikait részletesebben idézem. "A vágy, hogy a világot egy meghatározott irányba elmozdítsuk, megváltoztassuk az embereknek a kívánatos társadalomról alkotott vélekedését." (Minden idézet Orwell Miért írok című könyvének azonos című esszéjéből való.) Orwell minden szavát magaménak érzem, még a mondat pátosza sem áll távol tőlem.

De most jön a bukfenc. Ugyanis a címben kicsit csaltam. Orwell esszéjének valóban ez a címe, de az enyémnek nem. Ugyanis a teljes cím így szól: Miért írok, újra meg újra, az ellenzékről (is)? Pedig itt nincs csalás. Valóban azért, amit Orwell az általában vett írás-oknak megnevez. Azért muszáj az "ellenzékről" írni, igen, sajnos idézőjelben, mert ha valóban le akarjuk bontani a maffiaállam építményét, és valóban változást akarunk, akkor a kritika nem taktikázhat kormány és "ellenzék" bírálata között. Ez a minimális feltétele egy szabad világ megteremtésének.

A két Orbán, persze az igazgató Orbán csak elnök Orbán után, lesunyirókázta Hadházy Ákost. Nem mondom fel a leckét, a videót már az is látta, aki nem akarta, az igazgató Orbán meg csak utánkövetéses módszerrel élt, nincs ezen mit taglalni.

Többen szóvá tették már, hogy ezután az elképesztő rémtörténet után, senki "ellenzéki" nem állt ki Hadházy mellett, sőt magam is írtam Kanász képviselő és Dull szerkesztő e tárgybéli ámokfutásáról. Megszólalásomat az motiválta, "azért írtam", hogy hátha eszébe jut a lényegében láthatatlan "ellenzéknek", hogy ennyi megalázást tán mégse tűrjön el. Miután az ATV-t azóta nem nézem, amióta a Spirit nevű vállalkozásuk befeküdt a Klubrádió frekvenciájába, ezért csak véletlenül a neten akadtam rá az Egyenes Beszéd videójára, melyben hétfő este Gyurcsány Ferenc volt Rónai Egon vendége. A beszélgetés jó húsz perc, vagy annál is hosszabb volt, ennek lesz még némi jelentősége.

Azért néztem meg ezt a több mint húsz percet, mert kíváncsi voltam arra, hogy Gyurcsány – akinek a kommunikatív tehetsége messze felette van az ellenzéki többiekénél, szóval, hogy Gyurcsány mit fog mondani Hadházy legyalázására. Telt múlt az idő, voltaképpen gördülékeny semmivel, szokásos Orbán bukta jóslás, DK vezető szerepe, effélék, kis Karácsony fika, de azért mégse, de mégis, (jelzem Karácsony 500 millió forintos története a kis láda bedobálásokkal euróban, azért ölég nyögvenyelős), de ez most mindegy volt. Várom Rónai kérdését Hadházy legyalázásáról.

Kérdés elmarad, se baj gondoltam, tud Gyurcsány beszélni, majd csak odakanyarodik. Hát nem. Vége lett úgy, hogy az "ellenzék" legnagyobb pártjának a vezetője, egy szót sem szólt erről a disznóságról, arról, hogy egy ellenzéki képviselőt legyaláztak, kigúnyoltak, méghozzá otrombán, durván, primitíven. Ez nem fért bele a huszonöt percbe.

Na most az a helyzet, hogy ilyen nincs. A két Orbán itt olyan határt lépett át, de főleg a miniszterelnök persze, hogy itt nem csupán szólni kellett volna, nem csupán kikérni ezt a gyalázatot, hanem, és ez nem pusztán szolidaritási kérdés: az ellenzéknek politikát kellett volna ebből csinálni, ugyanis egy társukat a miniszterelnök nem vette emberszámba. Az én hitem szerint, az összellenzéknek ki kellett volna jelentenie, hogy addig nem mennek be a parlamentbe, amíg Orbán Viktor nem kér nyilvánosan bocsánatot Hadházytól.

Az Országgyűlés plenáris ülése
 
Hadházy Ákos
 
Budapest, 2018. június 4. Hadházy Ákos, az LMP parlamenti képviselője az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. június 4-én.
 Fotó: Balogh Zoltán / MTI
 

Nem, hogy ez nem történt meg, de senki szóba sem hozta. Gyurcsány sem, az Árnyékkormány sem, senki sem. Aki meg igen, az jobb lett volna, ha nem szólal meg. Pedig ehhez nem kell sem különösebb tehetség, sem Hadházy személyes szeretete. Ilyet egyszerűen nem lehetett volna szó és tett nélkül hagyni. Magam rég letettem arról, hogy ebben az "ellenzékben" bármi reményt lássak a diktatúra lebontására. De azért vannak helyzetek, amelyeket, ha egy teljes politikai térfél nem ért, vagy nem vesz észre, akkor nem egyszerűen politikai farkasvakságban szenved, hanem mi a túrónak van ott, ahol van, egyáltalán.

Ráadásul még valami történt hétfőn. A 21 Kutatóközpont felmérése szerint a relatív többség nem tartja demokráciának a Fidesz rendszerét, sőt, a legtöbben vagy maffiaállamnak, vagy diktatúrának tartják. Ez azt jelenti, hogy a választók jobban értik ezt a világot, mint az "ellenzéki" politikusok, sőt a politológusok és újságírók jó része. A felmérés szerint a választók tudják és értik a maffiaállam jelentését, sőt, azt is értik, hogy nem csupán azt a rendszert hívhatjuk diktatúrának, amelyben éjjel elvisz a fekete autó. Nem akarom eltúlozni, de mégiscsak nagy súlyú egybeesés, hogy a nép előbbre jár ugyanazon a napon a rendszer megítélésében, mint az "ellenzék". Sőt: hajlandó is megnevezni a rendszert, miközben az ellenzék és értelmisége messze jár attól, hogy akár maffiaállamról, akár diktatúráról beszéljen.

Orwell nem adta fel, ezért írt és írt és írt. "Azért írok, hogy felfedjek egy hazugságot, felhívjam a figyelmet egy tényre, és az a fő célom, hogy figyelmet kapjak." Ez utóbbit úgy érti Orwell, hogy az írás értelme az, hogy a figyelem felkeltése által kevesebb hazugság legyen a világon. Miért írok az ellenzékről (is)? Mert, akárcsak Orwell, akihez nem mérem magam természetesen, "Mindig valami partizánlétből, igazságtalanságból indulok ki."

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB