Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos András: Nagy Imre
16/06/2023 14:05
| Szerző: Kardos András
A mai hatalom semmit nem tud kezdeni Nagy Imrével. Noha Orbán Viktor éppen a Nagy Imre újratemetésétől számítja magát országos politikai tényezőnek, az ottani beszéde sem volt semmi más számára, mint út a hatalomhoz. Azt megszerezte, ám Kádár után ismét egy diktatúrát épített fel, magyarul ő sem, és rendszere sem tanult semmit Nagy Imrétől, aki a diktatúra funkcionáriusából a szabadságunk jelképévé fejlődött és változott.
Engedje meg az igen tisztelt Népbírósági Tanács, [hogy] pár szóval indokoljam a kegyelmi kéréssel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.
65 évvel ezelőtt kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst. Szilágyi Józsefet szintén, de ő már korábban meghalt. A többiek, Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós és társaik sok éves börtönbüntetést kaptak. Nagy Imre fent idézett szavai a Bíróság előtt hangzottak el az utolsó szó jogán. Nagy Imre a "Kegyelmet nem kérek." beszédzáró gesztusával a szabadság magyar hőseinek sorába lépett. A kommunista politikus, akinek múltjában benne voltak a Szovjetunióban töltött évtizedek, benne voltak a kommunisták által elkövetett bűnök egy részében való feladatvállalások, de aki fokozatosan megértette, hogy demokratizálás nélkül nincs lehetőség az általa vágyott szocializmusra, aki, ha fokozatosan is, de magáévá tette a forradalom eszméit, sőt miniszterelnökként az élére is állt, és aki nem volt hajlandó kegyelmet kérni a forradalom árulóitól, a megtorlások és kivégzések gazembereitől; ez a Nagy Imre a magyar függetlenség és szabadság vértanúja lett.
Sokan, nagyon sokan fanyalognak Nagy Imrére, mert a múltja a szovjetekhez, a kommunista vezetőkhöz kötődik a totalitárius hatalom képviselőjeként. Nos, ez múltat nem kell szeretni, sőt, ám tudomásul kell venni: a legnagyobb emberi teljesítmény az, ha valaki képes túllépni a saját árnyékán, ha valaki életével és tettével bizonyítja, hogy az elnyomás és a diktatúra igenlésétől eljutott a forradalom igenléséig, és aki, mert emberi nagysága ezt diktálta, vállalta ezért a halált is, nem kért kegyelmet a forradalom gyilkosaitól.
Abban az országban, ahol ezrek és ezrek úgy cserélgetik a világnézetüket, hogy a szemük könnyes lesz saját árulásaiktól, akik gyáván, vagy csak alkalmazkodásból mindig átállnak a "napfényes oldalra", nos abban az országban ezer okunk van arra, hogy Nagy Imrét hősnek tekintsük. Nem kell vele mindenben egyetérteni, lehet kritizálni, hogy túl lassan értette mega népakaratot, de egyet nem lehet tőle elvitatni: amikor megértette, hogy mit kíván tőle a történelem, a magyar történelem, vállalta a sorsát, mint ahogyan vállalta a halálát is. Annál nincs nagyobb emberi erény, mint hogy valaki önkritikusan képes számot vetni saját múltjával, és aki képes levonni a fordulatának összes morális és egzisztenciális következményeit.
Nagy Imre beszéde a bíróság előtt örök mérce marad. Ha ezt máshonnan nem tudná valaki, olvassa el gyilkosa, Kádár János utolsó, "őrült" beszédét. Kádár egész további életében nem szabadult meg Nagy Imre árnyékától. Kísértette őt, hogy volt valaki, aki képes volt életét adni a szabadságharcért, és szemben vele, aki elárulta a forradalmat, Nagy Imre hős lett, ő pedig, Kádár János egy morál nélküli ócska áruló.
A mai hatalom semmit nem tud kezdeni Nagy Imrével. Noha Orbán Viktor éppen a Nagy Imre újratemetésétől számítja magát országos politikai tényezőnek, az ottani beszéde sem volt semmi más számára, mint út a hatalomhoz. Azt megszerezte, ám Kádár után ismét egy diktatúrát épített fel, magyarul ő sem, és rendszere sem tanult semmit Nagy Imrétől, aki a diktatúra funkcionáriusából a szabadságunk jelképévé fejlődött és változott. Orbán pont fordított utat járt be, mint Nagy Imre. A forradalom miniszterelnöke kommunistából lett demokrata és forradalmár, Orbán pedig demokratából lett diktátor.
Nagy Imre emberi és morális nagysága hatvanöt évvel kivégzése után is példaértékű maradt.

