Kardos András: A diktátor "felel"

Van Orbán Viktor Bildnek adott interjújának egy olyan részlete, melyre kevesebb figyelem jutott, holott meggyőződésem, hogy ebből a részletből sokkal mélyebben meg lehet érteni az orbáni diktatúra működésmódját, mintha örökké csak azt ismételgetjük, hogy ma megint mely intézményrendszert sajátított ki, kiket rúgtak ki, milyen a plakát az utcán, megint miként rúgtak bele a fővárosba, és így tovább.

Ezekből a szörnyűségekből nem tudunk meg semmi újat, így működnek maffiaállamként sok éve, övék a Balaton, a kastélyok, a pályázatok, minden. És mi meg azon kesergünk, hogy a fideszes rajongótábor, hogy nem látja, hogy az infláció magasabb, mint bárhol Európában, az árak az egekben, oktatás bosszú alatt, egészségügy, ésatöbbi. És akkor ők nem látják.

Nem is. Ugyanis, mint ez az alábbi idézetből kiderül, a nyelv és a valóság együttes felszámolása a populista autokráciában jegyesek: egyszerre tűnteti el a nyelv a valóságot, és egyszerre szívódik fel a valóság a nyelvben, hogy átadja helyét a gyűlöletnek, felelemnek, rajongásnak, béke, béke, béke.

„– Európában politikusok, illetve egyszerű emberek populistának nevezik Önt, illetve bizonyos újságok olyan messzire mennek, hogy diktátornak nevezik. Miként kezeli ezt a helyzetet?

– Egyáltalán nem foglalkozom velük. Ők nem az én választóim.

– De haragszik emiatt?

– Nem, nem, nem – tudja, ez a politika. Tizenhat évet töltöttem ellenzékben és tizenhetet kormányon. Tehát veszítettem is, meg nyertem is. Aztán újra veszítettem. Azt követően pedig visszatértem, amint tudja. Én ezt nevezem demokráciának. Nem ismerek senki mást az európai politikai arénában, aki ilyen teljesítménnyel rendelkezik. Tehát ez a demokrácia. Én azt megértem, hogy nagy vitáink vannak az olyan kérdésekben, mint a migráció, és szeretnék meggyengíteni a magyar álláspontot. De nagyon egyértelműnek kell lennem e tekintetben. Mindig azt mondom: rendben, nem értünk egyet a migráció kérdésében, mert mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy vannak olyan értékek, amelyeket meg kell védenünk Magyarországon. Ezeket nevezhetjük európai értékeknek is, mint például a hölgyekkel való azonos bánásmódot, a homofóbia elutasítását, az antiszemitizmus elutasítását. Ha megnézzük ezeket az értékeket és az ideérkező migránscsoportokat, akkor azt látjuk, hogy ezek a migránscsoportok nem viszonyulnak túl jól ezekhez az értékekhez. Ezért mi, magyarok miért vállaljuk olyan közösségek kialakulásának a kockázatát, amelyek nem tartják tiszteletben ezeket az európai értékeket? Ezért ezt elutasítjuk. Önök nem így tesznek. Önök beengedik őket. De ez az Önök dolga, csak azt kérem, hogy ne kényszerítsenek bennünket arra, hogy elkövessük ugyanazt a hibát, hogy meghozzuk azt a döntést, ami szerintem hibás döntés volt az Önök részéről.”

Hosszú idézet, de érdemes elolvasni. A Bild újságírója megkérdezi, Orbán mit szól ahhoz, hogy sokan, politikusok és civilek is, diktátornak tartják Orbánt. Az első válasz az, hogy ők „nem az én szavazóim.” Ez már önmagában is tanulságos. Ugyanis ezt senki nem kérdezte. Orbán azért mondja ezt, mert elkavarja a reális, sőt súlyos problémát: mit szól ahhoz, hogy sokan őt diktátornak tartják. Erre nem válaszol, hanem azonnal használatba lép a valóságfelszámolás. Amit mond, az kellemes az ő szavazóinak, az ellenfelek meg – nos, ellenfelek meg nincsenek, mármint irreleváns a létük, érvénytelen, nem-valóságosak, következésképpen velük nem kell törődni. De alapvetően tilos a kérdésre válaszolni, viszont valóságmegszüntető zsongítást kell produkálni, méghozzá oly módon, hogy ez a diktátorság projekt elússzon a levegőben.

De nem hagyja a Bild: nem haragszik-e ezért, szól a kérdés, és a „nem, nem” válaszkezdő tagadószócska után jön egy elképesztő szózuhatag arról, hogy a kormányon töltött éveket az ellenzékben töltött évek váltogatták, vagy is ez maga a demokrácia. Hol vagyunk már a kérdéstől, pedig csak most jön a java. Jönnek az európai értékek, hölgyekkel bánásmód, homofóbia elutasítás, antiszemitizmus nulla tolerancia. És ekkor jönnek a migránsok, és az unalomig ismert szöveg, belevéve, hogy a németek rosszul döntöttek, Európa dettó, így szegény magyarok kénytelenek védeni az illegális migránsoktól Európát és az európai értékeket. 

Azt eddig szándékosan kihagytam, hogy a migránsozás előtt, még szerényen közli, hogy 17 év kormányon és 16 ellenzékben – nos ilyen teljesítménye senkinek nincs. Ugyanis a látványnyelvezetnek állandóan meg kell erősíteni, hogy van egy, azaz egyetlen egy ember, aki minket megvéd, támad, ha kell, és nyer és nyer és nyer és NER.

Világos kell legyen, mi zajlott itt: egy kellemetlen, ám fontos kérdésre Orbán egy ködösítő nyelvi zuhatagot ereszt rá, de nem elég, hogy nem válaszol, hanem a maga „szuverén” világát teszi be a válaszában a reális világ helyébe, a reális nyelvhasználat szétforgatásával.

Bármilyen döbbenetes is ez a valóságmegszüntető spektákulum nyelv és az általa idevarázsolt pszeudovilág évtized óta működik. Már abban az értelemben, hogy a néhány millió rajongó csirkefarháttal vagy nélküle, várólistával vagy kilépett tanárnővel a gyerek sulijában, de megéli azt, hogy van egy ember, akinek a száján a nyelv újvilágot ád. egy mesebeli, rezsicsökkentett, csakis az álomkórban létező álvilágot, melyben olyan jó gyűlölni, megvetni, lenézni, idegennek kezelni a másokat, és „keresztényi szeretettel” kamuzni magunknak egy sehol nincs világot, amely persze nagyon is létezik Mészáros és Tiborcz milliárdjaiban, Hatvanpusztán, a kastélyokban, az MMA, az MCC által bekebelezett mindenekben.

A diktatúra ebben az interjúban, sőt ebben a kis részletben, a maga teljes rettenetes valójában bújik elő, csak oda kellene figyelnünk.